Diósdról a nagyvilágba

Pénteken eljutottam a Super Saiyan 3-as szintre, miután a mikró és a villanyrezsó után a sütőt is felfedeztem. Ugyan mirelit pizzát már sütöttem korábban, de az első rendes sütőben készült étek elkészítésére most került sor. A konyhában Föld órája helyett mi Föld hetét ünnepelünk, ugyanis lassan már egy hete nincs áram a konyhában (szerencsére a villanyrezsók működnek), így kénytelen voltam becipelni a sütőt a szobámba és ott elvégezni a Super Saiyan 3-as szintre való transzformációt. A végeredmény gyanánt elkészült kolbászos-tojásos krumplit pedig a már lassan szokásossá váló konyhai hangulatvilágítás mellett fogyasztottam el.

Szombat főleg tanulással és házi készítéssel telt, nem úgy a vasárnap, amikor is Rotterdamba látogattunk el. Rotterdam látképe meglehetősen különbözik a többi holland városétól, ugyanis a második világháború folyamán a várost porig bombázta a Luftwaffe. A háború elmúltával pedig a város vezetése nem a sérült épületek helyreállítása és a leromboltak újjáépítése mellett döntött, hanem ledózerolták az egészet és helyette egy teljesen új várost kezdtek el építeni. Így Rotterdamban semmiféle régi macskaköves óváros nem található, viszont cserébe a város tele van modern épületekkel és érdekes építészeti megoldásokkal.

Bár a kirándulásra többen is jelezték részvételi szándékukat, végül az időjárás és az emberi tunyaság öt főre csökkentette a felfedező csapat létszámát. A város főpályaudvara 15 perces vonatútra van Delfttől. Első látnivalóként elsétáltunk városháza mellett, amely egyike a bombázásokat átvészelt épületeknek. Ezután a St. Laurenskerk felé vettük az irányt, amely sajnos zárva volt (vasárnap minden holland templom zárva van, legalábbis a turisták elől), viszont a templom előtti téren így is megnézhettük a város híres szülöttjének, Erasmusnak a szobrát, aki a XV.-XVI. század híres humanista tudósa, teológusa és filozófusa volt. Sajnos valószínűleg fogalmam sem lenne kilétéről, ha nem az Erasmus program keretében jöttem volna ide. Ezután továbbsétáltunk a város egyik leghíresebb nevezetességéhez, a Cube Houseshoz. Ezeket a kockaházakat, nem úgy kell elképzelni, mint ahogy szinte minden alföldi falu minden második háza kinéz, hanem mint sok csúcsára állított, egymáshoz kapcsolódó kockák tömkelegét, amelyben ténylegesen laknak is. Egy-egy kocka háromemeletes, és mivel ez nem egy futurista múzeum, hanem tényleges lakóház, így a ferde falakon és ablakokon kívül, minden más berendezés vízszintes.  A ferde falaknak köszönhetően nem igazán helytakarékos a dolog, kipróbálni érdekes lenne, milyen lehet egy ilyenben lakni, de hosszabb távon inkább megmaradok az alföldi kockaházaknál. Ezután kisétáltunk a Meuse(Maas)/Rajna folyó partjára, ami kettészeli a várost. Mivel itt Rotterdam környékén össze-vissza folydogálnak a folyók, amelyeket mindenféle csatornákkal még össze is kötögettek, így még nem sikerült teljesen kibogoznom melyik folyó melyik ága merre folyik. Szóval a lényeg, hogy kisétáltunk a folyópartra, ahol az eddigi rettenet hideg és rettenet szél csak még tovább fokozódott, így valóságos harcot folytattunk az elemekkel, míg a folyóparton sétáltunk. A folyóparton több toronyépület is magasodik, nem egyet közülük most építenek. Eleve a városban rengeteg építkezéssel és érdekes építészeti megoldással találkozni. A folyóparton el is értünk a város tán legfőbb nevezetességéhez, az Erasmus-hídhoz. A helyiek által csak hattyúnak becézett, 1996-ban épült, aszimmetrikus ferdekábeles híd valóban nagyon egyedi, azonban nekem személy szerint annyira nem tetszik.  A rettenet hideg és szél miatt csupán a híd közepéig sétáltunk fel, majd vissza is fordultunk nyomban, hogy beüljünk az első szembejövő Subwaybe felmelegedni és megebédelni. Délután a központban álló Maritime Museumba látogattunk el. A múzeum mellett több kisebb és egy nagyobb hajó is ki van állítva, sajnos utóbbira, bármilyen csalogató nyikorgó hangot is adott ki, nem lehetett felmenni. A múzeum földszintje a rotterdami kikötő történetének és jelenlegi felépítésének van szentelve, egy interaktív képernyőn keresztül rengeteg érdekes dolgot megtudhattunk a kikötő egyes részeiről. Maga a rotterdami kikötő Európa legnagyobb kikötője, és a világon is a harmadik legnagyobb Szingapúr és Sanghaj után, bár ahány forrás, annyi ranglista. Magáról a kikötőről külön bejegyzést lehetne írni, és terveim szerint fogok is majd, mihelyst sikerül ellátogatni oda, ami szintén napirenden szerepel. Az múzeum első és második emeletén pedig makettek, a holland tengerészettel kapcsolatos emlékek, illetve egy kalózokról szóló kiállítás kapott helyet. Ezután pedig elindultunk vissza Delftbe, lezárva ezzel a rotterdami kiruccanást és e posztot is.  

Irodaház a belvárosban

A városháza épülete

Metróállomás

Cube Houses

Belül (én, Emre (TUR), Vince (HUN), Dominic (SWI), Gil (USA))

A kockaházak a csatorna felől

Az Eramus-híd

Szemes takarmány szivattyúzó gép a múzeum melletti szabadtéri kiállításon

A héten sem történt túl sok említésre méltó esemény, habár Shen Long feltámasztotta Krilint, Zseniális Teknős és Chaost. Mindenesetre a hétköznapok főleg házi írással, illetve csoportmunkával teltek. Mivel jövő héten már az utolsó tanítási hét kezdődik (legalábbis papíron), így itt egy kis beszámoló a tárgyaimról.

Risk and Variability in Geo-Engineering (4 kredit): Ezt a tárgyat valójában nem is akartam felvenni, de nagyon hasznosnak tűnt, így végül csak a felvétele mellett döntöttem. Amit olyannyira nem bántam meg, hogy jelenleg ez a kedvenc tárgyam. Az előadó (M. Hicks) nagyon jó órákat tart, a tananyag is érdekes, szóval ezt a tárgyat kifejezetten élvezem. Az óra fő témája, hogy a homogénnek tekintett talaj heterogenitása, hogyan befolyásolja annak viselkedését, és hogyan függ össze a heterogén szerkezet a megbízhatósággal és biztonsági tényezővel. Összesen két házi van a tárgyból, amelyek nem nehezek, viszont kicsit gondolkodósak, így főleg megérteni kell az anyagot, nem pedig bemagolni. Az első házit kedden kellett leadni, a másikat pedig jövő hét kedden kell majd. Több óránk azonban már nem lesz a tárgyból, mivel a professzor nem lesz itt jövő héten.

Soil Structure Interaction (3 kredit): Ezt a tárgyat már hallgattam otthon, de kíváncsi voltam, mit tanítanak itt belőle, így hát felvettem ezt is. A tárgy keretében, mint a neve is mutatja a talaj és a szerkezet kölcsönhatása kerül terítékre, így például a laterálisan terhelt cölöpök, munkagödrök és cölöpverés hatása, stb... Egy nagy házi feladat van a tárgyból, amelynek keretében egy teljes cölöpalapozást kell megterveznünk az egyetem egyik épülete alatt különböző szempontok figyelembevételével. A feladatot csoportmunkában kell megoldani, én egy izlandi leányzóval és egy görög sráccal vagy egy csoportban, nem állunk túl jól, de legalább kevés idő van hátra. Ebből a tárgyból se lesz már több előadás, hanem helyette már csak konzultációk lesznek a házival kapcsolatban.

Underground Space Technology (4 kredit): Ez a tárgy elsősorban az alagútépítésre van kihegyezve, illetve sok előadás van biztonság és management témakörében is. Mivel a hollandok a világelső süllyesztett alagutak (immersed tunnel) tekintetében, így igen sokszor érintjük ezt a topikot is. Itt egy tanulmány kell írni házi feladat gyanánt, én a süllysztett-lebegő alagutakról írok (immersed floating tunnel), ezzel is van munkám bőven. Jövő héten ebből sem lesz előadás, mivel kedden kirándulni megyünk Maastrichtbe egy alagútépítésre, pénteken meg nagypéntek lesz, és ilyenkor itt nincs tanítás (amúgy meg mindenki panaszkodik, hogy itt nincs tavaszi szünet, kivéve minket, BME-seket, akiknek már a húsvét előtti péntek, mint szabad nap is kuriózum).

Use of Underground Space (4 kredit): Ez a tárgy az előbbi BSc-s változata, így ezen sokkal többen vagyunk, mint az előző tárgyakon. Viszont mivel itt sokszor alapozó dolgokról van szó, ezért kicsit unalmas néha, és sokszor a két tárgy témája is átfedi egymást. A házi feladat keretében egy rotterdami metróállomás megvalósíthatóságáról és a lehetséges kockázatokról írunk tanulmányt egy 5 fős csoportban. Ebből a tárgyból sem lesz már több előadás, az előbb felsorolt indokok miatt.

Tehát papíron a jövő hét lesz az utolsó tanítási hét, de nekem különböző indokok miatt egyetlen órám se lesz. Az utána lévő hét ún. szabad hét (gyakorlatilag ez a pótlási hét), amikor be lehet fejezni a házikat, illetve el lehet kezdeni a felkészülést a vizsgákra. Nekem jelenleg így néz ki a vizsganaptáram: április 9: Underground Space Technology; április 10: Soil-Structure Interaction, árpilis 12: Risk and Variability (ez a hét elég húzós lesz a K-Sz-P leosztás miatt), április 26: Use of Underground Space (ebből legalább van még bőven időnk befejezni a házit). Egyébként az órák nagyon színvonalasak, nagyon sok érdekes és hasznos dolgot tanultunk. Azonban itt is igaz, hogy vannak nagyon jó és kevésbé jó előadók.

Végezetül vissza a kimeríthetetlen témaforráshoz a Marcushofhoz. Aki ideköltözik, az nem árt ha nem rendelkezik túl nagy elvárásokkal az épülettel, illetve a tisztasággal kapcsolatban. Maga az épület is elég defektes, az ablakokon keresztül, ha nem megy a fűtés, villámgyorsan lehűl a szoba. A melegvíz eddig háromszor ment el egy hónap alatt, jelenleg pedig nincs világítás a konyhában, a három villanyrezsóból másfél működik, de azok se túl nagy intenzitással, és a lefolyó is eldugult már kétszer (bár ez nem biztos, hogy az épület hibája). Érthető módon a  DUWO nem igen akar túl sok pénzt költeni az épület felújítására, ugyanis az a lebontás határán áll (még), már 2 éve is le akarták bontani, és minden évben szó van róla, hogy lebontják. Szóval könnyen lehet, mi leszünk az utolsó lakók. Mindenestre ahogy egy derék koleszhoz illik a lakók se járulnak hozzá túlságosan az épület kulturáltabbá tételéhez. Valószínűleg az összes embertípus közül az egyetemisták rendelkeznek a legmagasabb ingerküszöbbel, így egy koszos konyha és mosatlanok tömkelege, még senkit nem ingerel takarításra és rendrakásra (köztük engem se :)). Bár a múltkor sikerült annyira összemocskolni a konyhát, hogy a hetente kétszer érkező takarítóbrigád nem volt hajlandó kitakarítani az egyetlen működő villanyrezsót, ami aztán egy hétig így nézett ki:   

De a konyhaerkélyek alatti tető se néz ki jobban az eldobált csikkek és sörösüvegek miatt

Pénteken épp a nem igazán megérdemelt,de legalább jól eső délutáni szundikálásomat tartottam, amikor Emre szinte őrjöngve becsörtetett a szobámba, hogy láttam-e a BL negyeddöntő sorsolásának eredményét. Bevallom töredelmesen teljesen kiment a fejemből, így tőle kellett megtudnom, hogy bizony a Madridot a Galatasarayjal sorsolták össze. Nem sokkal később a másik nagy Galata fan, Yavuz is bejelentkezett, biztos jó lesz a közös meccsnézés. Hát még a török-magyar.

A szombati nap nagy eseménye a Marcushof party volt, amelyet ezúttal okosan nem a DUWO szeme előtt reklámoztak, így nem lett lefújatva. A buli ezúttal Traffic Light Party fantázianéven került megrendezésre, piros – foglalt, sárga – talán, zöld – szabad. Ennek köszönhetően a party – bár azért volt sok lány is – leginkább uborkapartyba torkollott, sok fiú zöldben. Azért elég jó buli volt, és még a rendőrséget se kellett kihívni, ami a Marcushof party-k történetében szinte kuriózumnak számít.

Vasárnap regenerálódással és tanulással telt. Mivel teljesen korrekt idő kerekedett, ezért én is felkerekedtem, és eltekertem a csatorna partján déli irányban, ahol egy kis csendes, eldugott mocsaras-erdős rész található, legközelebb csinálok képeket is.

Mivel a héten csupa unalmas dolog van tervbe véve, így a legközelebbi poszt várhatóan pénteken fog megjelenni. Azt igyekszem majd nem ilyen kurtára fogni, csak most az álmosság felülkerekedett rajtam, de cserébe itt van pár kép a buliról.

Eero (FIN) a DJ, buli előtt és után

Alakul a hangulat

Z, mint Zoltán

Zoltán rulez, Ricsi (HUN), Emre (TUR), Marcos (CHI)

Bár nem mindenkinek sikerül elsőre, Anthony (SIN)

Yavuz (TUR), Sinan (TUR) és a crazy rasta, alias Dani (HUN)

EKSZÖSZÁJZ BÚÚK

David (GER) itt már látta a közeledő szarvasembereket

Legközelebb teszek fel Davidről egy rendes képet is :)

Wiliam (BEL), Philip (AUT), és Alex (GRE)

Hanne (BEL) az egyik évfolyamtársam

A héten nem sok említésre méltó esemény történt. A hétköznapok nagyrészt egyetemmel kapcsolatos dolgokkal teltek, előadások, házizás, csoport meeting stb… Amikor nagyon nem lesz ihletem, majd írok kicsit bővebben a tárgyaimról is.

Gondoltam panaszkodok kicsit, hogy milyen idióta időjárás van errefelé, azonban miután a hazai hírek eljutottak hozzám, inkább letettem erről. Szerencsére itt nincs akkora hó, mint otthon, sőt ami esik, az szinte rögtön el is olvad.  Cserébe viszont nagyon hektikus az időjárás, két óránként váltakozik az eső-napsütés-havazás, és még időnként az állandóan szembe fújó szél is feltámad.

Az esték főleg meccsnézésekkel teltek. Kedden megnéztük a Schalke 04 – Galatasaray meccset (még véletlenül sem a másikat…), ahol a legnagyobb Schalke 04 szurkoló nem a német David volt, hanem a török Olcay, aki (lévén Fenerbahce drukker) jobban utálja a Galatsarayt, mint én a Barcelonát :D. Van egy nagy Galatasaray fanunk is a folyosón Emre személyében, aki Umut Bulut 93. percben szerzett gólja után fel-alá rohangált a folyosón örömében. Ha így folytatódik a félév, akkor a végére jobban képben leszek a török focival, mint az egyetemi tanulmányaimmal. Szerdán Auréliennel belenéztünk a Bayern-Arsenal meccs végébe, csütörtökön pedig Európa Liga meccsek voltak terítéken.

Csütörtökön David és Aurélien barátnője is megérkezett látogatóba, és egészen jövő héten itt maradnak, így ideiglenesen újabb két lakóval bővül az első emelet brigádja. A múltkori felsorolásból kimaradt a chilei leányzó, Rosio aki szintén az emeletünkön lakik.

Végül egy kis szösszenet a Holland vs Netherlands helyzetről. Helyesen angolul az országot the Netherlands-ként kéne hívni. A Holland szó pedig papíron két tartományt takar (North és South Hollandot), amelyek az ország történelmi magját alkotják és ahonnan az ország kulturális és gazdasági fejlődése kiindult. Emiatt a Holland szó összefonódott az ország nevével és sok nyelvben így nevezik az országot is. De talán érdemesebb végignézni a következő videót, amiből minden kiderül Hollandiáról és a Holland Királyságról, még az is, hogy hol határos egymással Hollandia és Franciaország. Ugyan angolul van a videó és kicsit hadar is, de tényleg megéri végignézni: https://www.youtube.com/watch?v=eE_IUPInEuc

Nem szokásom más tollával ékeskedni, de ezt a képet láttam facebookon és megosztásra érdemesnek találtam. Szóval ilyen idő volt csütörtökön Delftben.

A hétvégén a rossz időjárás miatt nem sok érdemleges esemény történt. Szombat este Hungarian Night-ra került sor a Dinner Club keretében, ahol is Ricsivel, Vincével és Danival (a harmadik emeletről) gulyáslevest főztünk  11 emberre, illetve meglepetésként még palacsintát is sütöttünk. Mivel olyan szintre még nem jutottam el, hogy a nagyon egyszerű jelzővel illetett kajáknál bonyolultabbakat készítsek el, így az én feladatom a krumplik pucolása, és a palacsinták megtöltése lett kakaóval meg mogyorókrémmel. Ahhoz képest, hogy ezelőtt négyen összesen egyszer csináltunk gulyáslevest, egész tűrhető lett a végeredmény, és a többieknek is ízlett. Az este pedig egy spontán póker partyval zárult.  

Vasárnap biciklizés volt tervbe véve, de a rossz idő (és a lustaság) keresztülhúzta  a számításokat. Így legalább volt idő bőven a házikkal és egyéb tanulnivalókkal foglalkozni. Délután Sinannal (TUR), Philippel (AUT) és Lucával (ITA) elmentünk focizni a sportcenterbe, a kis mozgás igen jól esett, pont annyira, hogy este már ne legyen kedvem semmi értékelhetőt csinálni.

Más izgalmas dolog nem igen történt, így egy kis szösszenet az egyetemről. A TU Delft Európa egyik, hanem a legjobb műszaki egyeteme. Ennek megfelelően igen magas az oktatás színvonala, és nagyon sok különböző országból jönnek ide hallgatók, igaz többségük cserediákként. Az alapképzésen nagyrészt hollandul folyik az oktatás (kivéve az aerospace engineereket), a mesterképzésben azonban minden szakon angolul megy az oktatás. És ennek (is) köszönhetően, ahogy eddig észrevettem a hollandok igen jól beszélnek angolul, senkinek nem okozott problémát (még BSc-n sem), ha esetleg angolul kell előadást végighallgatnia, ami például Magyarországra nem biztos, hogy igaz lenne. És mivel angolul folyik az oktatás, így együtt tanulok a többi holland diákkal. A világ legjobb építőmérnök képzéseit összegyűjtő rangsorban például az igen előkelő 13. helyen szerepel, és Európából egyedül az ETH Zürich előzi meg. A képzés és az kar nívója az épület folyosóján sétálgatva is szembeöltő, a falak teli vannak kutatási eredményekkel, illetve PhD és MSc diplomamunkák kutatásaival. Illetve nem kevés állásajánlatra, szakmai gyakorlati pozícióra is lehet bukkanni a faliújságokon. Akár Egyiptomba a Nílus deltába, vagy Dél-Amerikába is el lehet menni terepi gyakorlatra, csak sajnos ezek nem geotechnikusok részére szólnak. Szóval egy szó, mint holnap egy túzok: elég jó hely ez az egyetem.

Jó volt a buli pénteken (érdemes megfigyelni mögöttem Kim Jong Un személyi testőrségének egyik tagját, valamint a háttérben Lucerna gazdát a Tesz-Vesz Városból)  

Mivel szerdán is igen szép idő volt (ez a szép idő, azóta már a múlt homályába veszett), ezért elmentem kicsit tekerni a városban az óráim után. Kiszemelt úticélom a belváros határában fekvő, elhagyatottan álló sír, XVII. Lajos sírja volt. Pontosabban az állítólagos XVII. Lajos, polgári nevén Karl Wilhelm Naundorff sírja. A francia forradalom során 1792-ben kivégezték XVI. Lajos francia királyt és a királyság megszüntetésével kikiáltották az Első Francia Köztársaságot. XVI. Lajos fia, Lajos Károly herceg 3 évvel később tízéves korában, börtönben halt meg, azonban szóbeszédek láttak napvilágot, hogy a trónörökös mégsem halt meg, hanem elmenekítették. És itt lép be a történetbe Karl Wilhelm Naundorff, aki azt állította, hogy valójában ő Lajos Károly, és így őt illetné a francia trón XVII. Lajos néven. Trónigényét többször is jelezte, és élete végéig kitartott amellett, hogy valójában őt illetné a francia trón, olyannyira, hogy még a sírfeliratán is az szerepel „Here lies Louis XVII, King of France”. Természetesen sose lett király és a legújabb kutatások megcáfolni látszanak a királyi vért az ereiben, de annyit sikerült elérnie, hogy felkeressem a sírját.

Szerda este lenéztünk a Ruifba, Jonathan (AUS), Kévin (FRA), Aurélien (FRA) és Olcay (TUR) társaságában. Hazafelé jövet Aurélien véletlenül nekiütközött egy Töfting kinézetű holland srác biciklijének, aki ezen annyira felháborodott, hogy úgy döntött ellátja Aurélien baját. Töfting megpróbált egy orbitális pofonnal elégtételt venni az őt ért sérelmeken, azonban 160 centis magassága megakadályozta ennek kivitelezésében. Ezután jobb híján elkezdett lökdösődni és ugatni, erre Jonathan, aki eddig békés szemlélője volt a dolgoknak, elhajintotta biciklijét és igyekezett közbelépni és lenyugtatni a holland srácot. És mit csinált eközben Kévin? Szép illedelmesen tartotta Töfting biciklijét, hogy el ne dőljön. Ugyanis Töfting indulatainak felszínre csapásakor hirtelen felindulásból megkérte a legközelebbi embert, azaz Kévint, hogy legyen kedves tartani a biciklijét, hogy el ne dőljön. Így hiába akartunk angolosan távozni, nem tudtunk mivel Kévin tíz méterrel arrébb még mindig fogalmatlanul tartotta Töfting biciklijét. Szerencsére aztán lecsillapodtak az indulatok, így végül estére mindenki hazatért.

Csütörtökön úgy döntöttem megigazítom kicsit az ágyamat. Ez végzetes hibának bizonyult, mivel abban a pillanatban, hogy kiráztam a paplant hatalmas rovareső zúdult az ágyamra. Úgy záporoztak a döglött szúnyogok meg muslicák az égből, mint irodalom órán a kisegyesek. Miután első, második és harmadik meglepetésemen is túltettem magam sikerült rájönnöm a paranormal activity megfejtésére. A plafonon lévő lámpa szolgált a különböző rovarok temetkezési helyéül, amelyet a paplan kirázás okozta fuvallat az én ágyamra söpört.

Péntek este Leidenbe mentünk el egy 10-15 fős társasággal bulizni, ahol egy International Party került megrendezésre. A buli elég jó volt, ami részben annak is volt köszönhető, hogy sok leányzó is volt. Még egy Amszterdamban tanuló magyar lánnyal is összefutottunk. Az este azonban kevésbé jó véget ért, ugyanis a ruhatárosoknak sikerült elveszíteniük Aurélien és Anthony kabátját is, akik több mint egy órán át várakoztak a ruhatárnál, hátha sikerül megtalálniuk a kabátjukat. Mondjuk az se segítette a helyzetet, hogy Anthony nem tudta hogy néz ki a kabátja…

És persze a meleg víz megint elment így péntek reggel óta megint fűtés és meleg víz nélkül vagyunk, de lassan ez már nem is fog hírértékkel szolgálni.

u.i: mára kiderült, hogy Anthony megtalálta a kabátját, csak ott kellett maradnia zárásig. Aurélient meg kidobták a helyről, mert a tánctér közepén kezdett el cigizni…

Kévinnel és Jonathannal

Jonathan, én, Lilian, Aurélien, Kévin

A Delfti egyetem könyvtára

Karl Wilhelm Naundorff sírja

Városkapu Delftben

Hétfőn és kedden nem sok említésre méltó esemény történt (azt leszámítva, hogy végre kisütött a nap). Kedd este természetesen nem hagyhattuk ki a MU – Madrid meccset, amelyet a Zoltán bárban (Marcushof, 119-es szoba) néztünk meg. Modric és CR góljainál akkora örömujjongásban törtünk ki (legalábbis én biztos), hogy valószínűleg az egész koli tudtára adtuk, hogy gól született. A társaságból ugyan én voltam az egyetlen nagy Madridista, de lelkesedésem átragadt a többiekre is, így a gólok okozta örömben egymást ölelgetve ugráltunk. A piros lapról hosszasan lehetne írni, de érdekes módon itt többségben vannak a piros pártiak: Sinan, David és Szpirosz is pirosat adott volna. Kb én vagyok az egyetlen, aki szerint sárga volt… Viszont Rafael kezezését gyanúsan elhallgatják a károgók, vagy a MU gól előtti lest. Mindenestre a lényeg, hogy a csapat ott van a negyeddöntőben.

Most pedig következzen a Marcushof első emeleti lakóinak egy rövid bemutatása. Mivel az időm nagy részét az ő társaságában töltöm, így a neveik gyakran elő fognak fordulni, ezért nem árt sorra venni kik is laknak itt. Az összes itt lakó cserediák, egyesek egy évre érkezett még nyáron, mások pedig velem egyetemben egy félévre jöttek.

A hosszú folyosó közepénél található a konyha, amely az evés és a főzés mellett egyfajta gyülekezőhelyként meg társalgóként is szolgál. A jobb oldali folyosó végében, az épület sarkában van az én szobám. Velem szemben két szoba található, egyikben az emelet három leányzója közül az egyik, a dél-koreai Szingi lakik, míg a másikban az emelet egyik fantomembere egy szingapúri srác, aki hiába a szembeszomszédom, úgy hetente egyszer ha látom. Mellettem lakik Ricsi, míg vele szemben Amin, egy iráni-afgán srác, aki Törökországban tanul. Mellette a görög Szpirosz lakik, akinek az esti füves cigije annyira hozzátartozik a napi programjához, mint Varga Tanár Úrnak az szünetbeli cigi a tetőn. Vele szemben a német David lakozik, aki jó némethez híven napi egy-két sörrel fejezi be a napjait. Mellettük lakik a török delegáció kétharmada: Sinan és Olcay, akik idejük java részét egymás oltásával töltik. Továbbá egy dél-koreai kinézetű srác, akinek a neve most nem ugrik be. Így alkotjuk a jobb oldali folyosó lakóit. A konyha másik oldalán lakik az ausztrál Michael, a vegetáriánus chilei Marcus, a walesi James, egy másik ausztrál Jonathan, a harmadik török srác, Emre, a szingapúri Anthony, a finn Tuomo illetve a maradék két leányzó az ázsiai származású, de egyébként brit Lilian, illetve a dán Charlotte. A túlvégen is van egy fantomember egy indiai srác, akit múlt héten tudtam meg, hogy itt lakik egyáltalán. Végül, de nem utolsósorban itt lakik két francia jó barát Kévin és Aurélien. Pontosabban Aurélien, mint nemrég megtudtam, igazából nem is lakik itt, ugyanis neki a szomszéd koliban van a szobája, azonban mivel ott nincs semmi szociális élet, így szinte itt tölti minden napját.  Így ahányan alkotjuk a Marcus első emeletét 2013 tavaszán.      

Szombat délután két török srác, Sinan és Emre társaságában megnéztük az El Clásico újabb felvonását, amely újabb nagyszerű győzelemmel végződött, és egy – jogosan – meg nem adott tizenegyessel. Este közös főzöcskézés volt a menü, ahol Szpirosz (GRE) és Charlotte (DEN) főzött az első emelet lakóira. A risza-lencsa-csirka-saláta kombó nagyon finom lett, jövő hétvégén pedig mi magyarok leszünk a folyosó kinevezett szakácsai. Szombat este nem terveztem sehova menni, de hát ez a Marcushof, itt nem lehet nyugodtan filmet nézni egy szombat este. A konyhában volt egy kis gyülekező majd átvonultunk a szomszédos épületbe, ahol egy házibulit szervezett pár Erasmusos diák. Mivel sok jó ember kis helyre zsúfolódott be, ezért ugyan szűkösen, de elfértünk, és a buli sem volt rossz. Hazafelé jövet Amin egy kis támogatásra szorult, állítása szerint igencsak elfáradt, és ezért tervezett minden második percben összecsuklani a folyosó közepén. Mondjuk közel se fáradt el annyira, mint Memo barátunk, akinek eleredt az orra vére már előtte véget ért a buli, minthogy mi odaértünk volna. A buli végeztével visszafelé menet összefutottunk a rendőrökkel, akik meg éppen befelé jöttek. A nagy hangszint miatt kaptak bejelentést, már harmadszor az este folyamán. Lehet már hozzászoktak a kolesz bulikhoz, ugyanis a harmadszori bejelentés ellenére is csak annyit kértek, hogy vegyék lejjebb a hangerőt és, hogy az erkélyre ne engedjenek ki senkit.

Vasárnap a közeli Leidenbe látogattunk el egy hat fős társasággal: Juho (FIN), Dominic (SWI), Yavuz (TUR), Gil (USA), Gergő (HUN) és Zoltán (HUN) alkotta a városnéző csapatot. Hogy azért errefelé se tökéletes a vonatközlekedés azt jelzi, hogy építkezés miatt egész hétvégére lezárták a Delft-Hága vasútvonalat, így az utunk első szakaszát busszal kellett megtenni, majd a Hágában átszálltunk vonatra, amely egészen Leidenig repített minket. Leiden Delfthez hasonlóan egy egyetemi város, csak míg utóbbi műszaki egyetemmel rendelkezik, addig előbbi helyen főleg bölcsészek, jogászok és természettudományokat tanulók fordulnak elő, ennek megfelelő a nemek eloszlása is a két városban.

Leiden elsősorban két fő dologról nevezetes, a már említett egyeteméről, amely 1575-ös alapításával az ország legrégebbi felsőoktatási intézménye. Az egyetem igen híres botanikai kerttel rendelkezik, többek közt itt ültették el az első holland tulipánt is, amely a Közel-Keletről érkezett Hollandiába. Sajnos azonban a február nem a legalkalmasabb időpont a botanikus kertek meglátogatására, így az üvegházakon kívül sok növényt nem igen lehetett látni, talán majd valamikor később tavasszal. A város másik nevezetessége, hogy itt születetett Rembrandt, azonban neki se a szülőháza nem áll már, és festményei se igen vannak a városban. A város közepén emelkedik egy kis dombocska, amelynek a tetején egy apró erődítmény áll, amelyet a XII. században kezdtek el építeni, a dombbal egyetemben. Ugyanis ezen a tájékon még egy 12 méteres dombocska se fordul elő, amire erődítményt lehetne építeni, így jobb híján az emberek hordták össze ezt a dombnak is erős jó indulattal nevezhető földkupacot. Mindenestre a tetején lévő kis kör alakú erődítményből szép kilátás nyílik a városra.

A városfalak tetején egykoron több mint 10 malom működött, ebből mára csak kettő maradt meg. Ebből a Valk nevű malomban egy kis kiállítás tekinthető meg, ahol a hollandiai malmok típusaival és történetükkel ismerkedhettünk meg, valamint az egykori malomember életével ismerkedhettünk meg.     

Délután újabb meccsnézés következett a török kompániával, csak ezúttal Sinan, Olcay és Sinan egy barátja képviselte a félholdasokat, a menün pedig a török derbi Besiktas – Fenerbahce meccs szerepelt. Olcay és span 1 nagy Besiktas szurkoló, míg Olcay nagy Fenerbahce fan, így a 93 percben szerzett Besiktas győztes gólt akkora örömünneplés és ugrálás követte, hogy talán még a holland szeizmológiai intézet is kimérte.

Házibuli

De Valk malom

Kilátás az erődből

A városnéző csapat

Az üvegházban

Modern rész Leidenben

Lőn órarend.

Kedden és pénteken 3 előadásom is van, így ezek a legfárasztóbb napok a héten. Ez főleg amiatt igaz, mert elszoktam a 2*45 perces óráktól (bár az is lehet, hogy sose szoktam hozzá), és így az előadások végére, legyenek azok bármilyen érdekesek, már mindig számolom vissza a gyümölcsöket az órám. A szerdai meg hétfői napon mindössze egyetlen órám van, azok viszont pont reggel, ami felkelés szempontjából annyira nem előnyös, de legalább a nap hátralevő részét hasznosan tudom (tudnám) tölteni. A csütörtöki nap pedig a bőség napom. Ezen a héten annyiból változott a beosztás, hogy én voltam az egyetlen, aki nem tudott róla, hogy a szerdai óra elmarad. Miután megvártam a vmg-s házirendben előírt 15 percet, arra az elhatározásra jutottam, hogy valószínűleg én vagyok az, aki valamit nem jól tud, nem pedig a többiek. Miután kiderült a turpisság, hogy az óra tényleg elmarad, visszamentem a koliba aludni még egy órácskát, többre sajnos nem volt idő, mivel 11-kor meetingünk volt. Use of Underground Space-ből 3-5 fős csapatokban kell írni egy tanulmányt, és szerdán ültünk össze megbeszélni a részleteket. A csapatomban két holland Luuk (egy 30-40 éves fickó) és Jaap (Michael Caine fiatalon) található, illetve két cserediák, az ausztrál Linden és az osztrák Philip (Lothar Matthaus fiatalon). Az Erasmus diákok között rajtam kívül 3 srác van, aki még geotechnikát tanul, így az óráim többségén általában velük lógok: a már említett Linden és Philip, valamint a finn Sauli.

Időközben egyre otthonosabban mozgok a konyhában is. A mikró után már a villanyrezsóval is megbarátkoztam. És az elmúlt pár hétben már kikerült pörkölt, krumplis tészta és chili con carne is a Kirner Főzőstúdióból.

Szerda este lenéztünk a Ruifba, ahol szerdánként international night van, ami annyit takar, hogy ilyenkor több international diák fordul meg a bárban, mint máskor. Csütörtök este pedig az Aerospace engineer épületben volt egy kis nemzetközi összejövetel.

Vasárnap pedig ha jó idő lesz Leidenbe megyünk kirándulni. 

Ruif

Vasárnap éjszaka elment a meleg víz az egész Marcushofban, ami nem csak azért volt kellemetlen, mert jéghideg víz folyt a csapokból, így kb. zuhanyozni se tudtunk, hanem azért is, mert így fűtés nélkül maradtunk. Mivel kint ordítanak a mínuszok (na jó csak a 0 fokok) és az épület sem épp egy passzív ház így a szobámban igen drámaian lecsökkent a hőmérséklet, amit egész napos vacogással próbáltam kompenzálni. Az össznépi felháborodás e-mail áradatot váltott ki a DUWO felé, amelyben a fűtést vagy a pénzünket követeltük vissza. Végül nagy nehezen hétfőn este visszaállt a meleg vizes szolgáltatás, de csak azért, hogy kedd reggelre megint hideg szobára és meleg víz teljes hiányára ébredjek. Szerencsére kedden egész nap suliban voltam, így csak reménykedtem abban, hogy visszatérve meleg szoba fogad, ami szerencsére meg is történt. A régebb óta itt lakók azonban megnyugtattak, hogy tapasztalataik alapján valószínűleg nem ez lesz az utolsó eset, hogy meleg víz nélkül maradunk. Mindenestre lassan kezdek igazat adni Maartennek (ha valaki emlékszik még rá a törzsolvasók közül, ő az egyik holland cserediák a UNH-ről, lassan ideje lenne meglátogatni őket Utrechtben), aki a DUWO-t a Nemzetiszocialistáival Német Munkáspárt azonosította.   

Kedd este átjött Gondár Peti, akivel közösen megnéztük az El Clásico-t. Aki nem ismerné őt, már pedig gyanítom az Érd járási olvasók nem, együtt végeztünk vele BSc-n, de ő ide jött ki mesterképzésre. Szóval ő ugrott át meccsnézésre, messzire nem kellett ugrania, ugyanis a szomszédos épületben, a Roland Holstlaan-ban lakozik. Meccsnézés közben fokozatosan szaporodtunk, mint a Real góljainak a száma, előbb a török Sinan, majd a görög Szpirosz, majd a német David is csatlakozott hozzánk.

Ami egyelőre igen nagy kihívásnak mutatkozik, az a programok számontartása és nyomon követése, ami facebook nélkül szinte lehetetlen lenne. Pontosabban sokkal egyszerűbb lenne, mivel akkor semmiről nem tudnék, ugyanis minden program, összejövetel a fácsén szerveződik. Egy rakás facebook csoportot kell figyelemmel kísérni, ha nem akar az ember le maradni semmiről, van csoportja az Erasmus diákoknak általánosságban, a tavaszi félévben érkezett Erasmus diákoknak (talán ez a legfőbb információs csatorna), a Marcushofnak, a Marcushof első emeletének, de a szombati fociknak, és még az általunk pontosabban Ricsi és egy dán lány (Charlotte) által alapított Dinner Club-nak is. Utóbbi lényege, hogy minden héten főz valaki a többieknek, és így változatosan ehetünk, plusz más országok kajáit is megkóstolhatjuk. De mint már említettem, a legfontosabb csoport a legalább 150 tagot számláló International students @ Delft 2013, spring nevű csoport, amely igencsak pörög, napi 2-3 bejegyzés simán van. Ha valaki szervez valami programot, hétvégi kirándulást, esti sörözést, közös főzőcskézést vagy akár csak pingpongozni akar valakivel, akkor csak elég ide kiírni és már gyűlnek is a népek. Szinte minden eddigi program, ahol voltam így szerveződött, Hága, pizzázás, biciklizés, stb… A legnagyobb előnye ennek, hogy szinte minden alkalommal lehet új arcokkal találkozni, aminek köszönhetően meglehetősen pörög a nemzetközi élet, amely remélem, kitart majd a félév végégig.