Múlt hét pénteken a harmadikon lakó Dániel születésnapját ünnepeltük meg. Még előtte el terveztem menni egy teljesen korrekt sütögetésre, amelyet Dominic (SWI) és George (AUS) szerveztek a campus közelében. Már fel is öltöztem, be is zártam a szobám ajtaját, amikor hirtelen egy foci tört ki a folyosón. És hát egy focit nem hagy csak úgy ott az ember. Eleinte csak 2 a 2 ellen játszottunk, de a később becsatlakozókkal együtt már 4 a 4 ellen voltunk. Mindezt egy kb 15-20 négyzetméteres „pályán”, két ajtóra. A leginkább egy erős Zsiga focira emlékeztető meccsen szinte csoda, hogy nem törtünk be egy ablakot és egy villanykörtét se, és a poroltó valamint az exit felirat is a helyén maradt, pedig ennek kisebbb volt az esélye, mint annak, hogy Rumi regisztráljon Facebookra. Miután így elrúgtuk az időt, már nem volt kedvem lemenni sütögetni, így a szokásos első emeleti vacsora utáni traccspartyt követően felmentünk a harmadikra, ahol már nagyban zajlott az ünneplés. A keddi koronázására való tekintettel, mi is tartottunk egy kis koronázást az ünnepelt számára Himnusszal és egy műanyag viking sisakkal. Miután sikerült az ünneplés közben magáról megfeldkező ünnepeltet ágybarakni 3 körül, mi is nyugovóra tértünk.

Szombat főleg tanulással telt, vasárnap pedig egy biciklitúra volt betervezve Keukenhofba. Keukenhof Hollandia egyik leghíresebb nevezetessége, habár korábban sose hallottam róla, igaz ez főleg az én szegénységi bizonyítványom. Keukenhof tulajdonképpen egy hatalmas nagy virágoskert, ahol minden tavasszal több millió tulipán és egyéb virág nyílik, amelyek legalább ugyanennyi látogatót vonzanak. A virágoskert bő 40 kilométerre található Delfttől, így végül belevágtunk bicajjal az útnak. A szikrázó napsütésnek és a virágok hívószavára rekord létszámban, összesen 14-en gyűltünk össze a kirándulásra. A Leiden irányába haladó csatorna mentén haladva Yavuznak (TUR) sikerült összeütköznie egy random holland bácsikával, akinek állítása szerint több száz eurós kár keletkezett a biciklijében (elgörbült a sárhányója) mindenesetre hosszas tárgyalások árán sikerült kompromisszumos megoldást találni, így a Giro mezőnye továbbindulhatott. Mivel nem szerettünk volna Leiden belvárosán keresztültekerni, így jobbnak láttuk inkább megkerülni a centrumot és eltévedni. Szerencsére utóbbi csak kicsit sikerült, mivel a De Zijl mentén elfelejtettünk átmenni a túlpartra, így amikor a Van Schie üdülőházaknál zsákutcába futottunk kénytelenek voltunk visszafordulni és egy rozoga kis gőzkomppal átkelni a csatornán. Keukenhof felé közeledve megszaporodtak a hatalmas tulipántáblák, amelyek megannyi színben pompáztak az út mentén. Az egyik ilyen táblánál meg is álltunk fényképezkedni, igaz ezt olyan erős fékezéssel sikerült megtenni, hogy egy újabb sárhányó bánta. Végül 3-4 óra tekerés után sikeresen megérkeztünk Keukenhofba.

A belépő 12 eurot kóstált, szóval nem volt olcsó, de megérte. A 32 hektár területű kertben számos ösvény kanyarog a virágágyások között, amelyekben különböző színű tulipánok százai virítanak. A kert közepén egy kisebb-nagyobb tavacska is található. Sajnos a tulipánok után a második legnépesebb faj a kertben a turista, így szinte lehetetlen úgy képet készíteni, hogy 5 indiai turista ne legyen benne (tudniillik az indiaiak az új kínaiak; ezt már USA-ban is megfigyeltem és tényleg ez a világ új trendje). Sétálgatás és fotózkodás közben elmajszolgattunk egy kis fagyit is az egyik virágágyás mögé telepedve, amivel mi is valóságos turistaattrkcióvá váltunk, mivel 3-4 random ember kezdett el fényképezni minket.   Összesen végül 3 órát sétálgattunk a parkban, mielőtt visszaindultunk volna Delftbe.

Hazafelé menet úgy döntöttönk, hogy megállunk az egyik hatalmas tulipánföldnél fényképezkedni. A bicikliket leparkolva bemásztunk az egyik tulipánföld közepébe, természetesen a virágsorok közötti csapásokon a tulipánokra gondosan ügyelve, így mindenki elkészíthette a saját maga tulipánföld közepén pózolós képét. Majd csoportfotózásra is sor került, amely azonban váratlan véget ért, ugyanis elő került a virágmező házsártos házigazdája, aki magából kikelve üvöltözött velünk, hogy mit képzelünk magunkról, hogy bemászunk egy magánbirtokra és randalírozunk a tulipánföldjén. A hölgytől bocsánatot kérve azonnal szedtük a sátorfánkat és elpucoltunk a szitkozódásai elől. Szegény Alessandro (ITA) azonban ott felejtette a telefonját, így kénytelen volt visszamenni érte, és keresés közben tovább hallgatni az asszonyság szitokáradatát, aki egy-két letört tulipánt is talált, amely csak továbbnövelte a mérgét. A telefon sajnos nem lett meg, és az is csak itthon derült ki, hogy a franciák, Kévin és Aurélien az egész hátizsákjukat teletömték tulipánokkal.

Hazaérve konstatáltuk, hogy az egyik legjobb itt töltött napunkon vagyunk túl, azonban az este kapott hírek gyorsan lelohasztották jókedvünket. Kiderült ugyanis, hogy Anthony (MAL) szabályosan levágta az egyik ujjpercének a végét. És ez sajnos szó szerint értendő, nem csak megvágta, hanem levágta, úgy hogy az ujjának a vége teljesen leesett, és vissza kellett varrni. Mostanában a koli mögött lévő tárolóépület tetejére szoktunk kimászni ki-ki vérméséklete szerint napozni és vagy/füvezni. Az tetőre a zuhanyzó ablakából egy nagy lépssel lehet kimászni, és befelé menet is ugyanezt a nagy lépést kell megtenni. Miközben Anthony befelé mászott szerencsétlenségére az ablak belső élében kapaszkodott meg a zsanérok mellett, azonban mászás közben az ajtó becsukódott és levágta a bal keze középső ujjának utolsó percének egy részét. Szpirosz (GRE) sikeresen be tudta húzni az ablakon Anthony-t, így szerencsére nem esett le. Miután meglett Anthony ujjperce Szpirosz belerakta egy jéggel teli zacskóba, majd Anthony kezét bekötötték. Miközben az összes szemtanú az elájulás és a rosszullét ellen küzdött, Anthony maradt a legnyugodtabb, aki még az elájulás határán lévő Sinan-t (TUR) is próbálta nyugtatni: - Come on, Sinan, it’s just my finger, not my whole arm. Eközben Jonathan (AUS) felhívta a mentőket, akik kijöttek és bevitték Anthony-t a kórházba. A mentős kiérkeze csupán ennyit tudott mondani a történtek láttán: - Good job. Szerencsére ezt a rögtönzött elsősegélynyújtásra értette. Végül Anthonyt bevitték a kórházba, ahol visszavarrták az ujját, habár a levágott ujja vége még mindig koromfekete, az orvosok szerint valószínűleg rendbe fog jönni.  

Azóta senki nem járt a tetőn.

Útrakészen Delftben

Útközben egy csinos holland városka

Szép tájakon haladtunk keresztül

Még mindig szép tájakon haladunk (az más kérdés, hogy rossz úton...)

A lélekvesztőn indulás előtt

Az első tuilpánföldek

Amibe bele is másztunk

Ez már Keukenhof

Kukenhof 2

Keukenhof 3

Keukenhof 4

Ágival

Keukenhof 5

Magyar delegáció

Keukenhof 6

Fagyi szünet

Keukenhof 7

Keukenhof 8

Keukenhof határában a tulipánmezők pompáznak

Hazafelé menet megint bemásztunk egy tuiplánföldre

Aurélien a tulipánok között

Tulipános Bán Bán (by Kacsa)

Mindenki fotózkodik

És elkészült a csoportkép is

Pedig a háttérben már jött az tulaj asszonyság

Amikor gondtalanul napoztunk a tetőn