Diósdról a nagyvilágba

Pénteken eljutottam a Super Saiyan 3-as szintre, miután a mikró és a villanyrezsó után a sütőt is felfedeztem. Ugyan mirelit pizzát már sütöttem korábban, de az első rendes sütőben készült étek elkészítésére most került sor. A konyhában Föld órája helyett mi Föld hetét ünnepelünk, ugyanis lassan már egy hete nincs áram a konyhában (szerencsére a villanyrezsók működnek), így kénytelen voltam becipelni a sütőt a szobámba és ott elvégezni a Super Saiyan 3-as szintre való transzformációt. A végeredmény gyanánt elkészült kolbászos-tojásos krumplit pedig a már lassan szokásossá váló konyhai hangulatvilágítás mellett fogyasztottam el.

Szombat főleg tanulással és házi készítéssel telt, nem úgy a vasárnap, amikor is Rotterdamba látogattunk el. Rotterdam látképe meglehetősen különbözik a többi holland városétól, ugyanis a második világháború folyamán a várost porig bombázta a Luftwaffe. A háború elmúltával pedig a város vezetése nem a sérült épületek helyreállítása és a leromboltak újjáépítése mellett döntött, hanem ledózerolták az egészet és helyette egy teljesen új várost kezdtek el építeni. Így Rotterdamban semmiféle régi macskaköves óváros nem található, viszont cserébe a város tele van modern épületekkel és érdekes építészeti megoldásokkal.

Bár a kirándulásra többen is jelezték részvételi szándékukat, végül az időjárás és az emberi tunyaság öt főre csökkentette a felfedező csapat létszámát. A város főpályaudvara 15 perces vonatútra van Delfttől. Első látnivalóként elsétáltunk városháza mellett, amely egyike a bombázásokat átvészelt épületeknek. Ezután a St. Laurenskerk felé vettük az irányt, amely sajnos zárva volt (vasárnap minden holland templom zárva van, legalábbis a turisták elől), viszont a templom előtti téren így is megnézhettük a város híres szülöttjének, Erasmusnak a szobrát, aki a XV.-XVI. század híres humanista tudósa, teológusa és filozófusa volt. Sajnos valószínűleg fogalmam sem lenne kilétéről, ha nem az Erasmus program keretében jöttem volna ide. Ezután továbbsétáltunk a város egyik leghíresebb nevezetességéhez, a Cube Houseshoz. Ezeket a kockaházakat, nem úgy kell elképzelni, mint ahogy szinte minden alföldi falu minden második háza kinéz, hanem mint sok csúcsára állított, egymáshoz kapcsolódó kockák tömkelegét, amelyben ténylegesen laknak is. Egy-egy kocka háromemeletes, és mivel ez nem egy futurista múzeum, hanem tényleges lakóház, így a ferde falakon és ablakokon kívül, minden más berendezés vízszintes.  A ferde falaknak köszönhetően nem igazán helytakarékos a dolog, kipróbálni érdekes lenne, milyen lehet egy ilyenben lakni, de hosszabb távon inkább megmaradok az alföldi kockaházaknál. Ezután kisétáltunk a Meuse(Maas)/Rajna folyó partjára, ami kettészeli a várost. Mivel itt Rotterdam környékén össze-vissza folydogálnak a folyók, amelyeket mindenféle csatornákkal még össze is kötögettek, így még nem sikerült teljesen kibogoznom melyik folyó melyik ága merre folyik. Szóval a lényeg, hogy kisétáltunk a folyópartra, ahol az eddigi rettenet hideg és rettenet szél csak még tovább fokozódott, így valóságos harcot folytattunk az elemekkel, míg a folyóparton sétáltunk. A folyóparton több toronyépület is magasodik, nem egyet közülük most építenek. Eleve a városban rengeteg építkezéssel és érdekes építészeti megoldással találkozni. A folyóparton el is értünk a város tán legfőbb nevezetességéhez, az Erasmus-hídhoz. A helyiek által csak hattyúnak becézett, 1996-ban épült, aszimmetrikus ferdekábeles híd valóban nagyon egyedi, azonban nekem személy szerint annyira nem tetszik.  A rettenet hideg és szél miatt csupán a híd közepéig sétáltunk fel, majd vissza is fordultunk nyomban, hogy beüljünk az első szembejövő Subwaybe felmelegedni és megebédelni. Délután a központban álló Maritime Museumba látogattunk el. A múzeum mellett több kisebb és egy nagyobb hajó is ki van állítva, sajnos utóbbira, bármilyen csalogató nyikorgó hangot is adott ki, nem lehetett felmenni. A múzeum földszintje a rotterdami kikötő történetének és jelenlegi felépítésének van szentelve, egy interaktív képernyőn keresztül rengeteg érdekes dolgot megtudhattunk a kikötő egyes részeiről. Maga a rotterdami kikötő Európa legnagyobb kikötője, és a világon is a harmadik legnagyobb Szingapúr és Sanghaj után, bár ahány forrás, annyi ranglista. Magáról a kikötőről külön bejegyzést lehetne írni, és terveim szerint fogok is majd, mihelyst sikerül ellátogatni oda, ami szintén napirenden szerepel. Az múzeum első és második emeletén pedig makettek, a holland tengerészettel kapcsolatos emlékek, illetve egy kalózokról szóló kiállítás kapott helyet. Ezután pedig elindultunk vissza Delftbe, lezárva ezzel a rotterdami kiruccanást és e posztot is.  

Irodaház a belvárosban

A városháza épülete

Metróállomás

Cube Houses

Belül (én, Emre (TUR), Vince (HUN), Dominic (SWI), Gil (USA))

A kockaházak a csatorna felől

Az Eramus-híd

Szemes takarmány szivattyúzó gép a múzeum melletti szabadtéri kiállításon