Diósdról a nagyvilágba

Mivel szerdán is igen szép idő volt (ez a szép idő, azóta már a múlt homályába veszett), ezért elmentem kicsit tekerni a városban az óráim után. Kiszemelt úticélom a belváros határában fekvő, elhagyatottan álló sír, XVII. Lajos sírja volt. Pontosabban az állítólagos XVII. Lajos, polgári nevén Karl Wilhelm Naundorff sírja. A francia forradalom során 1792-ben kivégezték XVI. Lajos francia királyt és a királyság megszüntetésével kikiáltották az Első Francia Köztársaságot. XVI. Lajos fia, Lajos Károly herceg 3 évvel később tízéves korában, börtönben halt meg, azonban szóbeszédek láttak napvilágot, hogy a trónörökös mégsem halt meg, hanem elmenekítették. És itt lép be a történetbe Karl Wilhelm Naundorff, aki azt állította, hogy valójában ő Lajos Károly, és így őt illetné a francia trón XVII. Lajos néven. Trónigényét többször is jelezte, és élete végéig kitartott amellett, hogy valójában őt illetné a francia trón, olyannyira, hogy még a sírfeliratán is az szerepel „Here lies Louis XVII, King of France”. Természetesen sose lett király és a legújabb kutatások megcáfolni látszanak a királyi vért az ereiben, de annyit sikerült elérnie, hogy felkeressem a sírját.

Szerda este lenéztünk a Ruifba, Jonathan (AUS), Kévin (FRA), Aurélien (FRA) és Olcay (TUR) társaságában. Hazafelé jövet Aurélien véletlenül nekiütközött egy Töfting kinézetű holland srác biciklijének, aki ezen annyira felháborodott, hogy úgy döntött ellátja Aurélien baját. Töfting megpróbált egy orbitális pofonnal elégtételt venni az őt ért sérelmeken, azonban 160 centis magassága megakadályozta ennek kivitelezésében. Ezután jobb híján elkezdett lökdösődni és ugatni, erre Jonathan, aki eddig békés szemlélője volt a dolgoknak, elhajintotta biciklijét és igyekezett közbelépni és lenyugtatni a holland srácot. És mit csinált eközben Kévin? Szép illedelmesen tartotta Töfting biciklijét, hogy el ne dőljön. Ugyanis Töfting indulatainak felszínre csapásakor hirtelen felindulásból megkérte a legközelebbi embert, azaz Kévint, hogy legyen kedves tartani a biciklijét, hogy el ne dőljön. Így hiába akartunk angolosan távozni, nem tudtunk mivel Kévin tíz méterrel arrébb még mindig fogalmatlanul tartotta Töfting biciklijét. Szerencsére aztán lecsillapodtak az indulatok, így végül estére mindenki hazatért.

Csütörtökön úgy döntöttem megigazítom kicsit az ágyamat. Ez végzetes hibának bizonyult, mivel abban a pillanatban, hogy kiráztam a paplant hatalmas rovareső zúdult az ágyamra. Úgy záporoztak a döglött szúnyogok meg muslicák az égből, mint irodalom órán a kisegyesek. Miután első, második és harmadik meglepetésemen is túltettem magam sikerült rájönnöm a paranormal activity megfejtésére. A plafonon lévő lámpa szolgált a különböző rovarok temetkezési helyéül, amelyet a paplan kirázás okozta fuvallat az én ágyamra söpört.

Péntek este Leidenbe mentünk el egy 10-15 fős társasággal bulizni, ahol egy International Party került megrendezésre. A buli elég jó volt, ami részben annak is volt köszönhető, hogy sok leányzó is volt. Még egy Amszterdamban tanuló magyar lánnyal is összefutottunk. Az este azonban kevésbé jó véget ért, ugyanis a ruhatárosoknak sikerült elveszíteniük Aurélien és Anthony kabátját is, akik több mint egy órán át várakoztak a ruhatárnál, hátha sikerül megtalálniuk a kabátjukat. Mondjuk az se segítette a helyzetet, hogy Anthony nem tudta hogy néz ki a kabátja…

És persze a meleg víz megint elment így péntek reggel óta megint fűtés és meleg víz nélkül vagyunk, de lassan ez már nem is fog hírértékkel szolgálni.

u.i: mára kiderült, hogy Anthony megtalálta a kabátját, csak ott kellett maradnia zárásig. Aurélient meg kidobták a helyről, mert a tánctér közepén kezdett el cigizni…

Kévinnel és Jonathannal

Jonathan, én, Lilian, Aurélien, Kévin

A Delfti egyetem könyvtára

Karl Wilhelm Naundorff sírja

Városkapu Delftben