Hétfőn és kedden nem sok említésre méltó esemény történt (azt leszámítva, hogy végre kisütött a nap). Kedd este természetesen nem hagyhattuk ki a MU – Madrid meccset, amelyet a Zoltán bárban (Marcushof, 119-es szoba) néztünk meg. Modric és CR góljainál akkora örömujjongásban törtünk ki (legalábbis én biztos), hogy valószínűleg az egész koli tudtára adtuk, hogy gól született. A társaságból ugyan én voltam az egyetlen nagy Madridista, de lelkesedésem átragadt a többiekre is, így a gólok okozta örömben egymást ölelgetve ugráltunk. A piros lapról hosszasan lehetne írni, de érdekes módon itt többségben vannak a piros pártiak: Sinan, David és Szpirosz is pirosat adott volna. Kb én vagyok az egyetlen, aki szerint sárga volt… Viszont Rafael kezezését gyanúsan elhallgatják a károgók, vagy a MU gól előtti lest. Mindenestre a lényeg, hogy a csapat ott van a negyeddöntőben.
Most pedig következzen a Marcushof első emeleti lakóinak egy rövid bemutatása. Mivel az időm nagy részét az ő társaságában töltöm, így a neveik gyakran elő fognak fordulni, ezért nem árt sorra venni kik is laknak itt. Az összes itt lakó cserediák, egyesek egy évre érkezett még nyáron, mások pedig velem egyetemben egy félévre jöttek.
A hosszú folyosó közepénél található a konyha, amely az evés és a főzés mellett egyfajta gyülekezőhelyként meg társalgóként is szolgál. A jobb oldali folyosó végében, az épület sarkában van az én szobám. Velem szemben két szoba található, egyikben az emelet három leányzója közül az egyik, a dél-koreai Szingi lakik, míg a másikban az emelet egyik fantomembere egy szingapúri srác, aki hiába a szembeszomszédom, úgy hetente egyszer ha látom. Mellettem lakik Ricsi, míg vele szemben Amin, egy iráni-afgán srác, aki Törökországban tanul. Mellette a görög Szpirosz lakik, akinek az esti füves cigije annyira hozzátartozik a napi programjához, mint Varga Tanár Úrnak az szünetbeli cigi a tetőn. Vele szemben a német David lakozik, aki jó némethez híven napi egy-két sörrel fejezi be a napjait. Mellettük lakik a török delegáció kétharmada: Sinan és Olcay, akik idejük java részét egymás oltásával töltik. Továbbá egy dél-koreai kinézetű srác, akinek a neve most nem ugrik be. Így alkotjuk a jobb oldali folyosó lakóit. A konyha másik oldalán lakik az ausztrál Michael, a vegetáriánus chilei Marcus, a walesi James, egy másik ausztrál Jonathan, a harmadik török srác, Emre, a szingapúri Anthony, a finn Tuomo illetve a maradék két leányzó az ázsiai származású, de egyébként brit Lilian, illetve a dán Charlotte. A túlvégen is van egy fantomember egy indiai srác, akit múlt héten tudtam meg, hogy itt lakik egyáltalán. Végül, de nem utolsósorban itt lakik két francia jó barát Kévin és Aurélien. Pontosabban Aurélien, mint nemrég megtudtam, igazából nem is lakik itt, ugyanis neki a szomszéd koliban van a szobája, azonban mivel ott nincs semmi szociális élet, így szinte itt tölti minden napját. Így ahányan alkotjuk a Marcus első emeletét 2013 tavaszán.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.