Diósdról a nagyvilágba

Szombat délután két török srác, Sinan és Emre társaságában megnéztük az El Clásico újabb felvonását, amely újabb nagyszerű győzelemmel végződött, és egy – jogosan – meg nem adott tizenegyessel. Este közös főzöcskézés volt a menü, ahol Szpirosz (GRE) és Charlotte (DEN) főzött az első emelet lakóira. A risza-lencsa-csirka-saláta kombó nagyon finom lett, jövő hétvégén pedig mi magyarok leszünk a folyosó kinevezett szakácsai. Szombat este nem terveztem sehova menni, de hát ez a Marcushof, itt nem lehet nyugodtan filmet nézni egy szombat este. A konyhában volt egy kis gyülekező majd átvonultunk a szomszédos épületbe, ahol egy házibulit szervezett pár Erasmusos diák. Mivel sok jó ember kis helyre zsúfolódott be, ezért ugyan szűkösen, de elfértünk, és a buli sem volt rossz. Hazafelé jövet Amin egy kis támogatásra szorult, állítása szerint igencsak elfáradt, és ezért tervezett minden második percben összecsuklani a folyosó közepén. Mondjuk közel se fáradt el annyira, mint Memo barátunk, akinek eleredt az orra vére már előtte véget ért a buli, minthogy mi odaértünk volna. A buli végeztével visszafelé menet összefutottunk a rendőrökkel, akik meg éppen befelé jöttek. A nagy hangszint miatt kaptak bejelentést, már harmadszor az este folyamán. Lehet már hozzászoktak a kolesz bulikhoz, ugyanis a harmadszori bejelentés ellenére is csak annyit kértek, hogy vegyék lejjebb a hangerőt és, hogy az erkélyre ne engedjenek ki senkit.

Vasárnap a közeli Leidenbe látogattunk el egy hat fős társasággal: Juho (FIN), Dominic (SWI), Yavuz (TUR), Gil (USA), Gergő (HUN) és Zoltán (HUN) alkotta a városnéző csapatot. Hogy azért errefelé se tökéletes a vonatközlekedés azt jelzi, hogy építkezés miatt egész hétvégére lezárták a Delft-Hága vasútvonalat, így az utunk első szakaszát busszal kellett megtenni, majd a Hágában átszálltunk vonatra, amely egészen Leidenig repített minket. Leiden Delfthez hasonlóan egy egyetemi város, csak míg utóbbi műszaki egyetemmel rendelkezik, addig előbbi helyen főleg bölcsészek, jogászok és természettudományokat tanulók fordulnak elő, ennek megfelelő a nemek eloszlása is a két városban.

Leiden elsősorban két fő dologról nevezetes, a már említett egyeteméről, amely 1575-ös alapításával az ország legrégebbi felsőoktatási intézménye. Az egyetem igen híres botanikai kerttel rendelkezik, többek közt itt ültették el az első holland tulipánt is, amely a Közel-Keletről érkezett Hollandiába. Sajnos azonban a február nem a legalkalmasabb időpont a botanikus kertek meglátogatására, így az üvegházakon kívül sok növényt nem igen lehetett látni, talán majd valamikor később tavasszal. A város másik nevezetessége, hogy itt születetett Rembrandt, azonban neki se a szülőháza nem áll már, és festményei se igen vannak a városban. A város közepén emelkedik egy kis dombocska, amelynek a tetején egy apró erődítmény áll, amelyet a XII. században kezdtek el építeni, a dombbal egyetemben. Ugyanis ezen a tájékon még egy 12 méteres dombocska se fordul elő, amire erődítményt lehetne építeni, így jobb híján az emberek hordták össze ezt a dombnak is erős jó indulattal nevezhető földkupacot. Mindenestre a tetején lévő kis kör alakú erődítményből szép kilátás nyílik a városra.

A városfalak tetején egykoron több mint 10 malom működött, ebből mára csak kettő maradt meg. Ebből a Valk nevű malomban egy kis kiállítás tekinthető meg, ahol a hollandiai malmok típusaival és történetükkel ismerkedhettünk meg, valamint az egykori malomember életével ismerkedhettünk meg.     

Délután újabb meccsnézés következett a török kompániával, csak ezúttal Sinan, Olcay és Sinan egy barátja képviselte a félholdasokat, a menün pedig a török derbi Besiktas – Fenerbahce meccs szerepelt. Olcay és span 1 nagy Besiktas szurkoló, míg Olcay nagy Fenerbahce fan, így a 93 percben szerzett Besiktas győztes gólt akkora örömünneplés és ugrálás követte, hogy talán még a holland szeizmológiai intézet is kimérte.

Házibuli

De Valk malom

Kilátás az erődből

A városnéző csapat

Az üvegházban

Modern rész Leidenben