A hétköznapok ezúttal is főleg tanulással teltek, így nagy ívű történésekről nem tudok beszámolni. Helyette itt van egy pár kisebb szösszenet, ami hét közben történt vagy csak úgy eszembe jutott.

A hét elején három nap alatt háromszor is elment a meleg víz, és a DUWO minden alkalommal csak többszöri nyüstölés után volt képes vízvezeték szerelőt küldeni. Bár lassan ez már nem is lesz hírértékű.

Az elmúlt másfél hétben a holland időjárás megmutatta sötétebbik, azaz esősebbik oldalát, ugyanis az elmúlt 8-10 napban szinte folyamatosan esett. Az egyetlen nap, amikor egy picit is jobb idő volt szerencsére a Gouda biciklitúra napjára esett, azonban utána 2 napig zuhogott folyamatosan, amelyet néha megbolondított egy kis szél is. Ez az időjárás az egyik ok, amiért hosszabb távon kevésbé szívesen élnék Hollandiában.

A héten sikerült két házi feladatot is beadnom. A pult alatt van egy otthoni tárgyam is (Hidrogeológia), amelyre most sikerült befejeznem a tanulmányt, amit írnom kellett. Továbbá nagy nehezen, egy kis tanári segítséggel sikerült megcsinálnom a Matlabos házimat is. Legalábbis a felét. De ez is valami. Viszont cserébe elég sok időm elment erre a házira a többi rovására. Ez leginkább azért aggodalomébresztő, mivel a következő Matlabos (ami persze az előzőre épül és azt kell tovafejleszteni) házi beadási határideje pénteken lesz. Nem beszélve arról, hogy szerdán az Embankments házit is illene benyújtani.

Nem tudom írtam-e itt világmegváltó terveimről, de a lényeg, hogy felmerült bennem egy olyan kósza gondolat, hogy a másfél hétig tartó esőzések ellenére is itt maradnék következő félévre diplomát írni. Többszöri megkeresés után sikerült beszélnem az illetékes tanárral, de végül abban maradtunk, hogy nem jövök vissza, mivel itt a diplomamunka írása 7 hónapig tartana, and ain’t nobody got time for that, az adminisztráció is elég körülményes lenne és igazság szerint én is lelkesebb voltam, mint amennyire a tanár annak mutatkozott. Viszont így nem lesz harmadik harmada a blogomnak (legalábbis egyelőre).

Időközben nagy beruházásba fogtunk az emeleten, annak érdekében, hogy kicsit feldobjuk a szint szórakozás és pihenés terén nyújtott lehetőségeit. Ennek érdekében összedobtunk 20 eurót és vettünk egy kis kanapét a konyhába, valamint 15 euroért egy csocsóasztalt is. Amióta beszereztük őket, azóta igen megnőtt az emelet reputációja a többi emelet szemében, legalábbis a fél harmadik emelet hozzánk jár le csocsózni. De persze mi is igyekszünk maximálisan kihasználni a két alkalmatosságot.

Az elmúlt pár hétben többször is az egyetemi menzán ebédeltem, mivel szinte mindennap 6-ig benn voltam az egyetemen. Bár nem tudom, hogy a holland konyhaművészet rangsorában hol helyezkedik el a delfti egyetem menzája, de hogy még a Kriner főzőstúdió műremekeinek is különb ízvilága lehetett az biztos. Mivel a hollandok általában szendvicset ebédelnek, ezért a választék főleg szendvicsekből áll, de azért egy-két főétel is található a menüben. Amely általában mindig ugyanúgy néz ki, krumpli zöldséggel (amely lehetőség szerint minden elkövet, hogy lerontsa a krumpli ízét) és valamilyen íztelen kolbásszal vagy hússal. És még az adagok se túl emberesek. Szóval az időjárás mellett az étel lesz az amit biztos nem fogok visszasírni.

A végére egy kis építőmérnöki érdekességek (tényleg érdekes lesz), amelyekről még márciusban találtunk, és azóta dédelgetem, hogy egyszer majd beszámolok róla, hogy mennyire elvetemültek a hollandok. Van a hollandoknak egy olyan fejlesztésük, amelyet úgy hívnak, hogy süllyesztett alagút (immersed tunnel), amely lényege, hogy egy folyó vagy öböl alatt az alagutat nem kifúrják (mint pl a négyes metrót), hanem megépítik az alagutat dokkokban, majd a helyére úsztatják, mint egy uszályt, ahol aztán lesüllyesztik, majd a folyó fenekén összeillesztik a darabokat, és így lesz az alagút. Na már most a hollandok annyira belejöttek ebbe, hogy Rotterdamban a metróépítésnél, csak azért ástak a város szívén keresztül egy csatornát és töltötték fel vízzel, hogy ezzel a módszerrel tudják megépíteni az alagutat. Majd az alagút elkészítése után betemették a csatornát. Egy másik holland módi az ún. landtunnel. Aminek az a lényege, hogy úgy építenek alagutat, hogy ráhordják a földet. Ez azért jó, mert így az autópálya nem vágja ketté a várost és nem képez akadályt a város terjeszkedésének és fejlődésének útjában. De például a már említett teljesen lapos Green Hart alatt is építettek egy több kilométer hosszú alagutat, hogy ne zavarják meg a természet és a legelésző juhok nyugalmát. Mindenestre kíváncsi lennék, mit szólnának Magyarországon ha az M5-ös autópályát levitték volna egy alagútba az Alföld közepén.

Szpirosz (GRE) otthonsan érzi magát

Csocsó Sinannal (TUR) és Jonathannal (AUS)