Újabb hosszú hétvégét ültünk, ezúttal Pünkösdnek köszönhetően. Ez meglehetősen váratlanul ért, és bár arra fel voltam készülve, hogy hétfőn nem lesz suli, de arra már nem, hogy vasárnap zárva lesznek a boltok, így jobb híján kaja nélkül maradtam. Szerencsére a szombati dinner club maradékából tudtam lejmolni, így nem maradtam éhen. Persze amúgy se maradtam volna, mivel szerencsére itt vannak a törökök (mármintúgy általában Hollandiában), akiket hidegen hagynak a keresztény ünnepek, így a gyrososok a hét minden napján 11-ig nyitva vannak.

Szombat főleg pihenéssel telt, míg vasárnapra biciklitúrát szerveztünk Goudába. Ezúttal a hét mindennapján uralkodó pocsék időjárásnak köszönhetően csak heten gyűltünk össze. Kicsit sajnáltam Gil-t (USA) és James-t (SIN), akik kénytelenek voltak 5 magyar társaságát elviselni. Az idővel elég nagy szerencsénk volt, mivel az előtte és az utána lévő 3 napban is megállás nélkül esett az eső, de vasárnap szerencsére egy csepp sem, bár azért olyan hú de jó idő se volt.

Gouda az ún. Green Hart, azaz a Zöld Szív közepén fekszik. Ez a Zöld Szív egy viszonylag gyéren lakott terület, amelyet a legnagyobb holland városok (Amszterdam, Leiden, Hága, Rotterdam, Utrecht) vesznek körül. Erre a zöld területre a hollandok nagyon büszkék, és ezért minden erővel igyekeznek megóvni a városok és az infrastruktúra terjeszkedése ellenében (hogy ennek érdekében mire képesek, arról majd a következő posztban tervezek írni egy szösszenetet). Hollandia zöld tüdejét azonban nem úgy kell elképzelni, hogy egymás mellett sorakoznak a hatalmas erdőségek és rétek, hanem tényleg úgy, hogy itt ritkábbak a városok, mint nem. Annyira sűrűn lakott az ország, hogy a nagy becsben tartott Green Hart-on is sorban követik egymást a gazdaságok, legelők, üvegházak, virágföldek, termőföldek, kultúrterületek, de nagyobb kiterjedésű erdő szinte egy darab, annyi sincsen. Cserébe az egész Green Hart területén, legalábbis azon a részén, amelyiken átkeltünk átható istállószag terjeng. Ugyanakkor az is igaz, hogy a vidéki Hollandia így is (vagy éppen ezért) gyönyörű. Az itt található kisvárosok, falvak nagyon takarosak, a házak csinosak, a települések határában lovak, juhok és kecskék legelnek. És az egészet még szebbé varázsolja a területet keresztül-kasul átszelő csatornák hálózata. Összességében a Green Hart egy nagyon gyönyörű táj, azonban olyan porcikát találni rajta, ami nem őrzi az ember keze nyomát lehetetlen. És azért egy-két autópálya is befigyel.  

És, hogy útközben necsak a táj szépségében gyönyörködhessünk, arról Gergő defektje tehetett, amelyet pár km-rel Gouda előtt kapott meg. Szerencsére volt nálunk repair kit, így ha nem is ferrari szerelős gyorsasággal, de fél óra napozás után kicserélődött a kerék. Igaz ráülni így sem volt ajánlatos, így kompromisszumos megoldásként Gergő átvette Ági biciklijét, Ági felült James mögé, míg a defektes biciklit Andor húzta maga mellett. Maga Gouda egy hangulatos kis holland városka, de egyébként semmi különös. Van egy nagyon szép, kicsit már giccses városházája, egy takaros főtérrel, és természetesen, ha már Gouda, akkor gouda sajt. A városban híres sajtvásárt rendeznek, amely azonban június végétől augusztusig van csak nyitva minden csütörtökön 10-12 között. És inkább szolgál turistalátványosságként, mint valódi sajtvásárként. Egy átlagos tavaszi napon érkezve azonban a sajtmúzeumon kívül semmi nem utalt arra, hogy ez lenne a világhíres gouda sajt hazája. A sajtmúzeumban megkóstolhattunk egy 3 éves, érett gouda sajtot, amely nekem kevésbé ízlett, de nem is vagyok egy nagy ínyenc. A múzeumban az épület történetéről (itt mérték le a középkorban minden olyan kereskedelmi terméknek a tömegét, amely meghaladta a 10 fontot, így a sajtgurigákat is), majd a sajtkészítés fortélyairól tudtunk meg érdekes dolgokat. Ezután sétáltunk egy kicsit a belvárosban.

Sajnos a visszaindulásunk időpontját erőteljesen késleltette az a tény, hogy Andor kulcsa nem ment bele a lakatba, és így nem tudtuk kinyitni a zárat. Végül másfél órás ütlegelés után, a járókelők árgus szemei előtt nagy nehezen sikerült szétverni a zárat (a teljesítményt leginkább Kacsa megboldogult fémtolltartójának szétveréséhez vagy esetleg Zsiga Ferroglobusának végnapjaihoz tudnám hasonlítani), és így már csak a 35 kilométeres visszautat kellett letudni Delftig.

Hollandia talán már kiderült: nagy biciklis nemzet. Ha valaki, mint mi, kocabiciklistaként indul túrázni akkor nem győz ötpercenként félrehúzódni a mellette elhaladó versenybringásoktól akik csapatostul vagy egyedül döngetnek el az ember mellett. És mivel az ország egy hatalmas alföld, hegyek nélkül, így nem véletlen, hogy a hollandok igen jók pályakerékpározásban (amikor körbe-körbe tekernek egy ovális pályán), de ahol hegyet is kell mászni, pl. a Tour de France-on, ott már nincsenek olyan nagy sikereik (ezt csakúgy magamtól írtam, ha nem így van, majd a sportrovat szakértője, bezso helyesbít. Vagy nem.).

Úton a Green Hart-ban (a félreértések elkerülése végett, fák meg facsoportok azért vannak)

Pihenő szélmalmokkal a háttérben

Szerelődik a bicikli

Gouda városháza

Csoportkép

Főtér

Sajtmúzeum

Magányos szobor

Gouda utcakép

Libasor