Diósdról a nagyvilágba

Április utolsó hétvégéje elég kaotikusra sikeredett, pontosabban nem is a hétvége, hanem a hétfő és a kedd. Történt ugyanis, hogy keddre esett a hollandok legfőbb nemzeti ünnepe a Queen’s Day, és ennek örömére az itt töltött hónapok folyamán először – de garantáltan nem utoljára – elnéztünk Amszterdamba, hogy a hollandokkal együtt ünnepeljük meg április 30-át, azaz a Queen’s Day-t.

Erősen korlátolt írói vénámból szinte kivétel nélkül csak szigorúan kronologikus leírásra telik, azonban a nemzeti ünnep hatalmas forgataga miatt, amelyben mi is sikeresen elvesztünk, így inkább eltekintenék ettől és magáról a Queen’s Day-ről, illetve a városról igyekszem beszámolni.

A Queen’s Day a hollandok piros betűs nagy nemzeti ünnepe, amelyet minden április 30-án, a királynő születésnapján ünnepeltek (a múlt idő nem véletlen). A bejegyzés írásának pillanatában, azonban se királynő nem volt, de amikor volt, akkor se április 30-án volt a születésnapja. Az idei Queen’s Day abból is különleges volt, hogy ezen a napon iktatták be az új holland királyt, Vilmos Sándort Amszterdamban a leköszönő Beatrix helyére. És mivel ezentúl királynő helyett királya lesz Hollandiának, így jövőre már nem Queen’s Day lesz, hanem King’s Day és április 30-áról előremozdul az ünnep április 27-ére. Pontosabban jövőre április 26-ára, mivel a 2014. április 27-e vasárnapra esik, és mivel a hollandok nem szeretnek berúgni, betépni vasárnap, ezért inkább átteszik az ünnepet szombatra, viszont 2015-től visszatér az ünnep április 27-re. Szegény Beatrix királynőnek pedig nem elég, hogy ez volt az utolsó Queen’s Day-e, valójában nem is ekkor van a szülinapja, hanem január 31-én. Beatrix édesanyjának Julianna királynőnek esett árpilis 30-ára a születésnapja, csak hát a tél közepére nem akarták eltenni a nemzeti ünnepet, így Beatrix uralkodása alatt is megmaradt az április 30-a.

A nemzeti ünnep miatt hosszú hétvége volt az elmúlt hétvége, amelyből hétfőt és keddet is Amszterdamban töltöttük. Hétfőn városnézés volt tervbe véve, illetve este bulizás, ugyanis a Queen’s Day hagyományosan az előtte lévő éjszaka, a Queen’s Night hatalmas bulijaival kezdődik. A buli után visszavonatoztunk Delftbe, majd 6 óra alvás után újból visszautaztunk Amszterdamba, hogy a városban ünnepeljük meg a Queen’s Day-t és Vilmos Sándor beiktatását. Ezek fényében egy hét távlatából, már fogalmas sincs, hogy szombaton és vasárnap mi történt. 

Amszterdam, mint az a hágai bejegyzésben részletesebben is kifejtésre kerül Hollandia fővárosa és egyben legnagyobb városa. Hétfői városnéző sétánkat természetesen a belváros északi részén fekvő főpályaudvaron kezdtük. Innen egy széles sétálóutca vezet le a Dam Square-ig, amely gyakorlatilag a város főterének tekinthető. Itt áll a Királyi Palota, amely a másnapi ceremóniára való felkészülés miatt kordonokkal volt körülvéve, és a téren már készülődtek a tv társaságok közvetítő állványai. A Dam Square helyén, mint ahogy az a nevéből is sejtetik, több évszázaddal ezelőtt még egy gát állt, az akkor itt folyó Amstel folyón. És ez a gát nemcsak a térnek, hanem a város névadójának is bizonyult (gát az Amstel folyón). A Királyi Palota a Napóleon előtti időkben városházaként funkcionált, majd a francia uralom alatt alakították át palotává. Jelenleg hivatalos rendezvényeket, díjátadókat rendeznek az épületben, illetve itt fogadja holland királynő a prominens vendégeket (a királyi család ugyebár Hágában lakik). A tér túloldalán áll a Nemzeti Emlékmű, amely a II. világháborúban elesettek előtt emlékez meg. Az emlékmű a 60-70-es években valóságos hippi találkozóhellyé vált, akik hálózsákokban ott is aludtak esténként a szobor tövében.

A belváros magját 3 jelentősebb csatorna fogja közre, amelyek egymással párhuzamosan, mint Budapesten a körutak futnak. Ezeket a csatornákat keresztezve lehet eljutni a Museumpleinre, azaz a Múzeum térre. Itt található a világhírű Rijksmuseum, illetve több kisebb múzeum is, amelyek közül, mi a Gyémántmúzeumot látogattuk meg. Itt a gyémánt kialakulásától kezdve, a gyémántcsiszoláson át a leghíresebb gyémántok történetével bezárólag sok érdekes dolgot megtudhattunk volna, ha nem kellett volna sietnünk idő hiányában, így sajnos nem tudtam minden érdekes dolgot elolvasni. A városban több gyémántcsiszoló üzem is működik, és több a világ leghíresebb gyémántjai közül innen kerültek ki. A Museumpleinen található a híres IAmsterdam felirat is, amely a városba érkező látogatók számára kihagyhatatlan fotózkodási hely, így természetesen mi is gazdagabbak lettünk több a felirattal készült képpel.

Mivel még zárás előtt még el akartunk menni a belváros másik végében lévő hajózási múzeumba, így bliccelésre adtuk a fejünket, azonban a villamossal megtett táv ellenére is csak annyit értünk el, hogy pont zárásra értünk oda a múzeumba, ahol ráadásul az is kiderült, hogy a fő attrakciónak számító vitorlás hajó másnap az újdonsült királyt fuvarozta, így sajnos kívülről se tudtuk megtekinteni.

Még van egy fő amszterdami nevezetesség, amiről nem esett szó: a vöröslámpás negyed. Ez a pár utcából álló rész az Oude Kerk környékén szinte a belváros közepén található. Napközben a gyanútlan látogató – ha nem tudja, hogy éppen a vöröslámpás negyedben sétálgat - szinte semmilyen különbséget nem tud felfedezni a város többi részéhez képest. Ugyanolyan házak és ugyanolyan csatornák sorakoznak itt is, mint bárhol máshol a belvárosban. Az egyetlen különbséget a szokásosnál több piros ablakkeret és függöny adja, valamint itt a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó coffeeshop-sűrűség. A negyedben sétálgatva nem egyszer csapott meg minket a fű illata. Mindenestre napközben nem sok jel árulkodik arról, hogy este mivé vedlik a negyed. És itt az este már délután 6 körül elkezdődik, akkor jelennek meg ugyanis az első utcalányok azaz ablaklányok, akiknek a száma sötétedésig folyamatosan emelkedik. És mire leszáll az éjszaka, már minden második épület ablakaiban prostik táncolnak. Ugyanis itt nem az utcán árulják a lányok magukat, hanem piros fénnyel megvilágított ablakok mögött táncolnak és kéjelegnek egy szál fehérneműben és próbálnak becsábítani mindenkit, aki csak 1 másodpercnél is több ideig tartó pillantást vet rájuk. Mindeközben a lépcsőaljakban és mellékutcákban gyanús alakok árulják a – még itt sem legális – keményebb drogokat, minket is nem egy businessman megkörnyékezett. A vörösben úszó negyedben igen magas a zsebtolvajok száma, így az értékekre jobb figyelni. De a fényképezőgépet jobb elő se venni, mivel a prostikról tilos fényképet csinálni, ha valaki mégis ebbe a hibába esne, az könnyen a csatornában találhatja magát, vagy a kukák között összeverve, ugyanis a minden bejárat előtt ott álló kidobó emberek éberen figyelnek.

Mivel hétfő estére esett a Queen’s Night, ezért a belváros szinte egy hatalmas bulivá változott, amelybe mi is belevetettük magunkat. Ebből éjjel 3-kor keveredtünk ki, majd felpattantunk a vonatra, és visszajöttünk Delftbe, hogy egy 6-7 órás alvás után fogjuk magunkat és visszavonatozzunk Amszterdamba.

A királynő lemondására, illetve a király beiktatására a Dam téren álló Királyi Palotában, illetve a szomszédos Nieuwe Kerkben került sor. Sajnos mi a királynő lemondásáról és az erkélyen integető királyi családról lemaradtunk, mivel arra délelőtt 10-kor kerül sor. Viszont sikerült odaérnünk a kora délután megtartott templomi ceremóniára, ahol 4 óra interregnum után hivatalosan is beiktatták Vilmos Sándort. Hollandiában a hagyományoknak megfelelően nem koronáznak, hanem beiktatnak, így a korona is csak díszként szerepelt a ceremónián, de Vilmos Sándor fejére nem került. A másfél órás beiktatást a Dam téren elhelyezett kivetítőkön pár századmagunkkal együtt tekintettük meg. A tőlünk 50 méterre lévő templomban pedig olyan prominens vendégek foglaltak helyet, mint Károly herceg vagy II. Albert monacói herceg. A ceremónia végeztével pedig belevetettük magunkat az Queen’s Day utcai forgatagába.

Ezen a napon Amszterdam – és az összes többi nagyobb város utcáit – ellepik a fesztiválozó emberek. Az egész ünnep sokkal inkább hasonlít a Sziget fesztiválhoz, mint egy budapesti augusztus 20-ához (nem mintha túl sokszor részt vettem volna ezeken). Az utcákon narancssárgába öltözött félrészeg hollandok és turisták mászkálnak fel-alá. Szinte minden utcasarkon rögtönzött DJ pultok vannak kialakítva, ahol önjelölt DJ-k nyomják a zenét. A csatornákon egymást érik a bulizó társaságokat és artikulálatlanul üvöltő fiatalokat szállító hajók. Délután 4-kor már könnyen látni részegen a padon alvó fiatalokat, miközben pár száz méterrel odébb éppen Károly herceg sétált ki a beiktatási szertartásról. A vöröslámpás negyed ezen a napon pedig nem alszik, hanem egy es utcalányok már napközben beindítják a boltot. A hatalmas tömeg pedig jobbra-balra sodródik, magával sodorva minket is. A hatalmas forgatagból végül csak 7 órakor sikerül kikerülni, ami pontosan arra volt elég, hogy csak a második félidejét érjem el a Madrid- Dortmund BL elődöntő visszavágójának. Azonban a Queen’s Day hatalmas forgataga és a fesztiválvárossá vedlő Amszterdam – kiegészülve egy, csak több tízévente sorra kerülő uralkodóváltással – mind olyan élmény, amelyet vétek lett volna kihagyni, még a szezon legfontosabb meccse ellenére is.  

Amszterdamban sok furcsaságot látni

I Amsterdam

Vöröslámpás negyed az este közeledtével

A főpályaudvar

Esti buli a Queen's Night-on

Ilyen a vöröslámpás negyed napközben

A Nemzeti Emlékmű

Tipikus csatornarészlet

Magyar delegáció a feliraton

A kristálykoponya királysága (Gyémánt Múzeum)

Egy szép csatorna

Ez az Öreg Templom (Oude Kerk) előtt található a járókövek között...

Auréliennel narancssárgába öltözve (Hajrá Harihhárom!)

Queen's Day-en mindenki narancssárgába öltözik

A tömeg várja a Dam téren a templomi ceremóniát

Kivetítőn az újondsült király és argentin származású felesége

Hollandusok

Megy a buli az utcán

Rembrandt is narancssárgába öltözött

Party boat

Múlt héten megkezdődött a második első fesztivál, azaz a második első tanítási hét. Hosszas gyötrődés és többszöri variálás után végül nagy nehezen sikerült összeraknom az órarendemet is. Ebben a negyedévben összesen 3 tárgyam (Soil Dynamics, Coupled Processes in Subsurface, Embankments and Geosynthetics) lesz 11 kredit értékben.  Eredetileg 4 tárgyat terveztem megcsinálni, de végül inkább úgy döntöttem, hogy kevesebb tárgyat csinálok, viszont azok nehezebbek lesznek. A Soil Dyamics-et, és az Embankments and Geosynthetics-et mindenképp meg akartam csinálni, mivel érdekel a téma, és az sem tántorított el tőle, hogy az egyik dinamika, ami sose ígér jót, a másik tárgyból pedig állítólag nagyon sok házi lesz. Hosszas morfondírozás után végül a Coupled Processes tárgy is felkerült a listára, amely nagyrészt annak köszönhető, hogy Matlabbal fogunk dolgozni, és hátha egyszer még nekem is sikerül elsajátítanom ezt a programot. Aztán egy hét után majdhogynem az előzetesen legkönnyebbnek várt Embankments a legnehezebb, bár biztosan lesz ez még fordítva is.

Pénteken sor került az előző negyedév utolsó vizsgájára is, mégpedig a Use of Underground Space nevű tárgyból. Itt öten írtunk egy tanulmányt, amelyet a vizsgán szóban kellett megvédeni illetve az előadásokból is kaptunk kérdéseket. Sajnos, mint kiderült a tanulmányunk nem sikerült annyira fényesen, mint reméltük, így csak 6-os osztályzatot kaptunk rá. Ugyan a szóbeli egész jól ment, de végül kollektíven így is 6-ost kaptunk, kivéve Matthaust, aki megbukott edzőként, így ő mehetett még egyszer repetázni. A Risk and Variability tárgyból pedig továbbra sincs eredmény.

Az időjárás az elmúlt egy-két hétben egész kellemesre fordult, süt a nap és a szél csak kicsit fúj. Utóbbit azért fontos kiemelni, mert itt minden második nap fúj a szél, néha kicsit, néha jobban, néha meg ennyire, mint az két hete történt az egyetemnél. https://www.youtube.com/watch?v=U6QtxJNhiog

Az időjárás mellett, az is kiderült, hogy van még egy fantom ember az emeltünkön. A portugál Héctor, aki több ember elmondása szerint is itt lakik, de Daviddel még sose láttuk, szóval minden érvelés ellenére nekem még mindig kételyeim vannak ezzel kapcsolatban. De állítólag tényleg itt lakik. Bár egyszer Gorbacsov Lenin is volt osztálytársunk és őt se láttuk többször, mint Héctort.

Időközben a blogom története újabb jelentős mérdföldkőhöz érkezett. Ugyanis április elsején elérkezett az első olyan nap, amikor egyetlen egy látogatója sem akadt neki. :) Szóval tessék olvasni különben csődbe jutok, és felvásárol a Zoltano.fpn.hu.

A következő beszámoló Amszterdamról és a hollandok nemzeti ünnepéről, a Queens Dayről fog szólni, így biztos érdekes lesz.

Csakhogy legyen egy kép is: Itt éppen Sinan ajtaját dekoráljuk, aki másfél hetes európai körutazása alatt Stockholmban belefutott Justin Bieber rajongóhadába, és egy vicces(nek szánt) kép erejéig ő is gyarapította a táborukat. Hazaérkezése után döbbent rá, hogy jobban járt volna, ha nem posztolja a facebookon azt a képet.

A múlt hétvégén ért véget a vizsgaidőszak, és hát egy ilyen jeles eseményt bulizással illik megünnepelni. Péntek este a szomszédos Perron épület 14. emeletén volt Erasmus party, míg másnap a Marcushofban. Dehogy valami értelmeset is csináljunk a hétvégén, így vasárnapra beterveztünk egy biciklitúrát a szélmalmairól híres Kinderdijkhez.

Kinderdijk Rotterdam és Dordrecht között található. A falu határában futó kis csatorna partján több szélmalom is található egymás szomszédságában, amelyeket a mezőgazdasági területek víztelenítésére használtak. A kinderdijki szélmalomrendszer jelenleg már csak turistalátványosságként és UNESCO világörökségi helyszínként üzemel. A szombati Marcushof partyra való tekintettel egy kellemes 11 órás indulást terveztünk be. A legnagyobb kihívást nem a felkelés, hanem Rotterdam jelentette, amelyen át kellett tekernünk a célunk eléréséhez. Mivel a bicikli utak mindenhol remekül ki vannak építve, így nem is az autók jelentették a legnagyobb veszélyt ránk a városban, hanem saját magunk, ugyanis a rengeteg kereszteződésnek, piros lámpának és kanyarnak köszönhetően nem egyszer egymással sikerült ütköznünk. Még szerencse, hogy Töfting nem volt velünk. Rotterdamba beérve elhaladtunk egy nemrég épült mecset előtt, amelyet Rotterdam legszebb épületének szavaztak meg 2006-ban. Ezután betekertünk a belvárosba, amelyet a rotterdami kirándulás okán már ismerősen köszöntöttünk. Ezúttal azonban nem csak az Erasmus híd feléig jutottunk el, hanem a túloldalára is, így átkeltünk a Nieuwe Maas folyón. Ezután elhaladtunk a Feyenoord stadionja mellett, majd a part mentén haladva megérkeztünk a Nieuwe Maas és az Oude Maas-t összekötő Noord csatornához/folyóhoz, ahol szomorúan vettük tudomásul, hogy a térképen feltüntetett komp leginkább csak a térképen létezik, így jobb híján kénytelen voltunk egy 10 km-es kerülőt tenni dél felé, ahol végül áttudtunk kelni egy hídon a túlpartra. A csatorna felett átívelő híd ezúttal nem elforgatható volt, hanem felhajtható, és pechünkre (szerencsénkre) sikerült kifognunk egy kisebb vitorlás hajó átvonulását, így agyonfényképezhettük az éppen felnyíló hídszerkezetet. A túlpartra átérve már csak 4-5 kilométert kellett megtennünk a Noord mentén észak felé és már meg is érkeztünk a Kinderdijkhez. Az összesen 40-45 kilométeres utat végül nem kevesebb, mint 4 óra alatt sikerült letudnunk.

Szerencsére a szélmalmokhoz megtekintéséhez nem kellett belépőt váltani, és biciklivel is be lehetett hajtani, így nyugodtan végig tudtunk gurulni a szélmalmok árnyékában.  Majd megpihentünk az egyik pad mellett, ahol megebédeltünk és valamire való biciklistákhoz híven feldoppingoltuk magukat, kivételesen Pilóta keksszel a visszaútra. A visszafele vezető útra alternatív útvonalat választottunk, és ehhez egy már a valóságban is létező kompot találtunk, amellyel átkeltünk a Nieuwe Maas északi partjára, ahol nyugat felé fordultunk majd végtelennek tűnő bicikli utakon és lakónegyedeken keresztül visszaérkeztünk Rotterdamba, ahonnan már csak egy 10 km-t kellett letudnunk a Delft irányába haladó autópálya mellett vezető úton. Végül az utolsó erőfeszítéseinkkel épségben célba értünk, pedig az utolsó métereken a fáradtságtól elcsigázva már azt terveztem, hogy úgy beborulok biciklivel egy árokba pihenni, hogy azt még Kévin is megirigyelné.

Összesen végül 77 kilométert tettünk meg . Aminek papíron annyira nem kéne halálfárasztónak lennie, de a Hollandiába szinte minden nap fújdogáló szél és a nem igazán bicikli túrákra tervezett biciklik tettek róla, hogy este, ha nem is az árokba, de legalább az ágyba beboruljak. Bár azért egy teljesen korrekt lipóti fürdő jól csúszott volna a nap végén.

Itt megtekinthető az eddigi biciklitúrák útvonala: http://goo.gl/maps/5VNjl. (ezekből én a Hoek van Holland és a Zoetermeer túrákat hagytam ki)

Delft és Rotterdam között egy éppen felnyíló híd

A rotterdami mecset

Az Erasmus hídon

Feyennord stadion (De Kuip)

A folyamatban a híd felnyitása a Noord felett

Ez valószínűleg csak nekem tetszett (vas feldolgozó üzem a Noord partján)

Kinderdijk

Szélmalom

Szélmalmok

Megérdemelt pihenő

King of the road

Csoportkép (Ági, Vince, Bryan (USA), tizenötös, Gil (USA), Ashley (SIN))

Ebédszünet

Árvízvédelmi mű Rotterdamban

Csütörtök kora délután érkeztem vissza Hollandiába. Mivel az elmúlt 1 évben ez volt a negyedik alkalom, hogy megtettem a Budapest – Hollandia repülőutat, így már hozzászoktam, hogy felszállás után/leszállás előtt a gép mindig Észak-Budapest magasságában repül el a Duna felett, így általában a Szentendrei-sziget kerül a szemünk elé.  A múlt hét csütörtök azonban kivétel volt, ugyanis a gép az eddig megszokott procedúrát kiegészítette egy vargabetűvel, melynek során Újpest felett délnek fordultunk, hogy aztán Érd felett újból északnak fordulva térjünk rá a Németalföld irányába vezető légifolyosóra. A kilátás Dél-Budára, Diósdra és Érdre fantasztikus volt, teljesen olyan, mintha Google Earth-t nézegetne az ember. Tisztán fel lehetett ismerni a Kelenföldi pályaudvart, a Tétényi-fennsík oldalában futó Balatoni utat, az érdi utcákat, a lakihegyi rádióadótornyot de még a házunkat is sikerült megtalálnom. Annyi képet csináltam a környékről, hogy a Google Maps-et újra lehetne vele frissíteni. De inkább beszéljenek maguk a fotók (ablak által homályosan): 

Rákosborzalom

A belváros északi része Parlamenttel és Lánchíddal

Kelenföld

M0 Duna híd

Lakihegyi rádióadótorny

Délnyugat-Budapest

Diósd

Kicsit homályos, de attól még Határ utca és Völgy utca

Érd Parkváros

M0 - M7 kereszteződés

Random földek

Győr

Mosoni-Duna

Random tavak

Aachen

... de legjobb otthon

Szombaton ellátogattunk a Delft főterén álló Nieuwe Kerkbe (Új Templom), amelynek tornyáról nagyon szép kilátás nyílik a városra. A 100 méter magas toronyból még Hága illetve Rotterdam toronyépületeit is lehet látni. A torony 3 kilátószintjéig egy rettenetesen szűk és meredek csigalépcső vezet fel, amelyen csak nagy nehezen, összepréselődve lehet elengedni a szembejövő forgalmat. Mindenesetre a kilátás bőven kárpótolt az erőfeszítésekért. A templomtorony után magába a templom belsejébe is elnéztünk, habár külön belépőjegyet kellett érte fizetni.

A Nieuwe Kerk igen fontos szerepet tölt be a holland történelemben, ugyanis itt található a királyi család kriptája. A templom építésére a XIV. században került sor, szóval Új Templom ellenére is több mint 600 éves múltra tekint vissza. A legenda szerint 1351-ben egy szerzetes, jelesül Simon testvér egy jelenést látott (vagy csak nagyon betépett), amelynek egy Jan Col nevű járókelő is szemtanúja volt. Simon testvér nem sokkal később elhalálozott, de Jan Col előtt minden évben ugyanazon a napon fényes ragyogás jelent meg, és ennek örömére sikerült rábeszélnie az akkori polgárjenő hivatalt, hogy a látomás megér egy misét. Így épült fel a templom elődje egy régi fatemplom, amelyet nem sokkal később átadta a helyét a jelenlegi kőtemplomnak.

A templom 1584 óta szolgál a királyi család temetkezési helyéül. Ekkor halt meg Orániai Vilmos, a holland szabadságharc vezetője, mivel azonban a családi kripta Bredában éppen spanyol fennhatóság alatt állt, így új végső nyughely után kellett nézni, és a választás végül a delfti Nieuwe Kerkre esett. Azóta itt helyezik el végső nyugalomra a Nassau-Oranje királyi család tagjait. Többek közt itt nyugszik a Napóleon uralkodásának leáldozta után megalakult Holland Királyság összes királya és királynője, sorban I. Vilmos, II. Vilmos, III. Vilmos, Vilma és Julianna és ez lesz a nyughelye most leköszönő Beatrix királynőnek is. Sajnos azonban a kripta a nagyközönség számára nem áll nyitva, így csupán annak bejáratát és Orániai Vilmos számára emelt mauzóleumot tudtuk megtekinteni.

A templom után kicsit sétálgattunk a főtér környékén, illetve benéztünk egy sajt boltba is, ahol a különféle sajtokat meg is lehetett kóstolni. Miután jó magyarokhoz híven befaltuk a sajtkészlet felét elindultunk visszafelé.

Vasárnap pedig felkerekedtem és elindultam Magyarországra. A repülőgépem Eindhovenből indult (bár állítólag most már van Rotterdamból is fapados járat haza), így első lépésként oda kellett levonatoznom. Egy kicsit korábban indultam el, hogy legyen még egy kis időm sétálgatni a városban. Eindhoven nem sok látnivalót kínál, leginkább egy hatalmas gyárváros az egész, de a központban pár sétálóutca és érdekes épület azért található. A város neve szinte egybeforrt a Philips cégbirodalommal, amelynek itt található a központja, és szinte egymaga tartja fent a város gazdaságát. Mivel a helyi futballcsapat, a PSV Eindhoven stadionja mindössze 5 percre fekszik a pályaudvartól, így az egyórás városnéző sétámból ez sem maradhatott ki. Ráadásul pont aznap rendezték a Káosz – Nem Káosz PSV – Ajax örökrangadót a bajnokságban, amely gyakorlatilag a bajnoki címről hivatott dönteni. Sajnos azonban a meccs délután kezdődött, én meg 11 körül jártam arra, így pár rakodó munkáson, és egy robogón hatalmas PSV zászlót maga után húzó két fiatal srácon kívül mást nem igen láttam. Ezután visszasétáltam a vasútállomás melletti buszpályaudvarra, ugyanis a repülőtérig még egy 20 perces buszút is hátra volt. Az út egészen különös részen vezetett át, egy vadiújnak kinéző teljes városrészen, amely annyira újnak tűnt, hogy még embereket se nagyon lehetett látni az utcákon. Végül megérkeztem a kis eindhoveni reptérre, ahonnan 13:55-kor szállt fel a gépem, hogy másfél órás út után megérkezzen Budapestre. Így az esti Horror Tagon már személyesen tudtam jelen lenni.  

A delfti Nieuwe Kerk

Eustace vigyáz a városra

Kilátás északnyugat felé

Az Oude Kerk

A főtér a városházával

Rotterdam épületei, előtérben az egyetem campusa

A Nieuwe Kerk belseje

A királyi kripta bejárata

Orániai Vilmos mauzóleuma

A sajtmester

Ducktales

Bicikliparkoló a delfti vasútállomásnál

Eindhoven

Philips stadion

Ilyen a holland foci

Repülőtéren

Eindhoven felett

Az elmúlt két hétre esett a harmadik negyedév vizsgaidőszaka. A Jupiter és a Vénusz együttállásának köszönhetően nekem az összes vizsgám az első, azaz a múlt hétre esett, így a mostani hetem szabad volt, amelynek következményeit testközelből is tapasztalhatta olvasóközönségem valószínűleg nagy része.

Szóval az elmúlt héten került sor a vizsgáimra. Igaz, ez nem igaz, mivel a 4-ből csak 3 vizsgám volt esedékes azon a héten, a negyedik vizsga jövő hét pénteken (ápr 26) lesz, de hát hol van az még? Az első vizsgámra kedden került sor mégpedig az Undeground Space Technology tárgyból. A szóbeli vizsga háromnegyed órás volt, és két tanár előtt kellett megfelelni, amit nem segített az a tény, hogy ebből az egyik tanár a Joker módjára vigyorgó alak volt. Az első 25 percben a cikkemmel (Submerged floating tunnels) kapcsolatosan kérdezgettek, és mivel eléggé belementek a részletekbe, ráadásul pont olyan részbe, amelyet kevésbé vágtam, így kevesebb, de inkább még kevesebb sikerrel tudtam válaszolgatni a feltett kérdésekre. Ezután 15-20 percben egy, az előadások közül általam választott témáról kérdezgettek, ez egész vállalhatóan ment, majd pedig egy, ő általuk választott témakörből kérdeztek egyet-kettőt. Mindent egybevetve végül 6,5-ös jegyet kaptam a teljesítményemre.

Egy kis szösszenet a jegyalakítási rendszerről, hogy az eredményeimet el lehessen helyezni. Hollandiában 1-től 10-ig osztályoznak, és 6-ost kell legalább elérni a sikeres vizsgához. Az még nem derült ki számomra, hogy miért kell a kicsit megbukottat a nagyon megbukottól megkülönböztetni a 6-os alatti jegyekkel. Tehát a jegyek 1-10 között mozognak, azonban 10-est szinte sohase osztanak, és 9-est is szinte csak ritka alkalmakkor. Például eddig két tantárgyamnak tudom az eredményét, és ezekből senki nem kapott 8-asnál jobbat. Szóval ez a holland módi.

Szerdán következett a Soil Structure Interaction vizsga, ahol újfent szóban és újfent két tanár előtt kellett megvédeni a becsületünket. Ebből a tárgyból közösen írtunk Giannissal (GRE) és Thoreyval (ICE) egy bő negyven oldalas tanulmányt, azonban a szóbelire egyesével mentünk be, ami csak azért volt furcsa, mivel az utánunk jövő két csoport pedig csapatostul vonult be szóbelizni. A tanulmányunkat megdicsérték a tanárok, és a szóbelit is figyelembe véve végül Thorey 6-ost, én 7-est, Giannis pedig 8-ast kaptunk. Ez egyesek szemében kicsit igazságtalannak tűnhetett, mivel Giannissal nagyjából egyenlő mértékben dolgoztunk a projekten és tudásunk is hasonló volt (Thorey geológiát végzett BSc-n, így ő önhibáján kívül nem tudott sokat hozzátenni a szerkezetes részekhez), és ő mégis 1 jeggyel jobbat kapott, de hát ilyen ez a popszakma.  

Pénteken került sor a Risk and Variability in Geo-Engineering vizsgára, amely kivételesen írásbeli volt, és ha már lúd legyen kövér alapon még 3 óra hosszú is. A feladatok hasonlóak voltak, mint amiket házi feladatként oldottunk meg negyedévközben, csak pont annyira voltak másak, hogy csak a házik alapján ne tudd megcsinálni őket. Szóval ha valaki csak bemagolta a megoldásokat, de nem értette a hátterét, akkor bizony pórul járhatott a vizsgán. Mivel ez az óra két hónap alatt a kelletlenül felvett, mert biztos hasznos tárgyból a kedvenc órámmá vedlett, így szerintem egész jól sikerült a vizsga is, eredmény azonban még később lesz, de természetesen azonnal beszámolok majd róla.        

A nagy vizsgadrukkban az egyetlen felüdülést a Galatasaray – Real Madrid BL negyeddöntő visszavágó jelentette. Emre barátunk a saját szobájában egyedül nézte a meccset, mivel az első meccshez hasonlóan nem akart megint a gúnyolódások céltáblájává válni. Én a többi törökkel, akik jó Fener és Besiktas híveknek megfelelően a Realnak szurkoltak, a szobámban néztem a meccset. Mint később kiderült a mi streamünk 20 mp-es késésben volt Emre streamjéhez képest, így Eboué bombagóljáról előbb értesültünk Emre folyosódöngető rohanásából, mint saját streamünkről. Emre pedig Di Canio stílusát utánozva igyekezett minden török gólt őrjöngve és rohangálva megünnepelni. Drogba látványos sarkazós gólja után például csak annyit láttunk, hogy hátoncsúszva keresztülszánkázik az ajtó előtt ordibálva és az öklét rázva. Az más kérdés, hogy a Galatasaray így is olyan messze volt a továbbjutástól, mint Laura a multimédiától.    

Péntek este egy kis kikapcsolódással telt a hétköznapok nagy rohanása után, ugyan most a harmadik emeletnél tovább nem jutottunk, de nem is baj, mivel szombaton vissza kellett térnem a hétköznapok kerékvágásába. A harmadik emelet az indiai birodalom, ugyan vannak más népek is arrafelé, de egyértelműen belőlük van legtöbb, vagy legalábbis ott gyülekeznek. Például az emeltünkön lakó indai fantom srác váratlanul felbukkant a harmadikon, mint kiderült ott tölti az estéi nagy részét és ezért látjuk annyiszor, mint Zozót tizedikben. Egyébként a harmadik emelet lakói a füves cigi sztahanovistái, egy papíron vezetik, hogy a félév folyamán hány joint fogyott el eddig. Nem sokkal ezelőtt lépték át a 300-at. This is SPARTAAA!!!

Szombat a soil structure házi befejezésével, illetve az Underground Space Technologyra való felkészülés jegyében telt. Azonban meglepően szép időjárás kerekedett hétvégére, így a vasárnap már muszáj volt kimozdulni, és erre tökéletes alkalmat kínált a múzeum hétvége. Ezen a hétvégén az összes múzeumot Hollandiában 1 euróért lehetett megtekinteni, kivéve azokat, amelyekbe el tervezek menni a félév folyamán. Azaz a leghíresebb múzeumok, a Rijksmuseum, a Van Gogh Museum és az Anne Frank House nem vett rész ebben a programban, nehogy véletlenül olcsón lehessen őket meglátogatni. Emre javaslatára azonban így is találtunk magunknak érdekes célpontokat, így esett a választás a hágai Humanity Museumra, és a Ledien felé félúton lévő Duivenvoorde kastélyra. A tunyaságot leszámítva minden érv a biciklivel való közlekedés mellett szólt, így hát nyeregbe pattantunk és elindultunk Hágába.

Tehát első célpontunk a Humanity Museum volt. A kis kiállítás interaktívan mutatja be, mi történik, amikor valami légi támadás, vulkánkitörés, háborús helyzet, állatok kitörése vagy Szívetelen Sátán világuralomra törése miatt menekülnöd kell az otthonodból. A következő leírás Ricsi billentyűzetéből származik, de jobban én se tudnám megfogalmazni a múzeumban látottakat, mert lusta vagyok: Az első szobában egy útlevelet kapsz, a második egy pinceszoba, óvóhely szerű, ami teljesen berendezett, meg van terítve vacsorához, a pohárban bor, bőrönd félig bepakolva, a rádióban pedig az alábbi üzenet hallható: Felszólítjuk a lakosságot, hogy azonnal hagyják el otthonaikat!" Kicsit hátborzongató, mintha egy pillanattal előtte léptek volna le az emberek, minthogy mi beléptünk. Utána egy folyosón mentünk végig, ami gondolom a menekülés érzését próbálta közvetíteni, egyébként egész jól, de itt külső szemlélőkké váltunk. Ilyen kislyukakon lehetett bekukucskálni, és különböző mini jelenetek voltak felépítve. Aztán egy tükörképnélküli szobán kellett keresztülhaladni (lásd a képeknél), majd egy irattárba érkeztünk, ahol a következő felirat fogadott minket: "Ha azt akarod, hogy a hozzátartozóid majd értesüljenek róla, hogy itt voltál, fűzd le az iratodat (belépőként kaptunk egyet, fényképpel, névvel) a megfelelő mappába.” Ezután átkelhettünk a határon a kis útlevelünkkel, de olyan volt, mint amikor a vasfüggönyön akarsz átlépni. Kis kihallgató szobába beülsz, üveglap választ el a kérdezőtől (hangszóróról ment persze), ilyesmi. Hova mész, miért mész, mennyi időre mész, kihez mész, hol fogsz lakni, tisztában vagy-e vele, hogy max 12 hétig maradhatsz, családod neve, barátaid neve, mennyi pénzt viszel, nyisd ki a tárcád, mi az igazi célja az utazásodnak...   Utána különböző kiállítások, videók, stb, hogyan viselkednek az emberek, amikor az egyiknek puskája van, a másiknak nincs, interjúk megerőszakolt nőkkel, plusz egy menekült története, hogyan élte mindennapjait otthon, hogyan vált rémálommá az egész hirtelen, hogyan kellett menekülnie, hogy úszta meg, és hogyan illeszkedett be Hollandiában, hogyan telnek itt a mindennapjai.

Ezután egy jó öreg mekis ebéd következett. Kis összehasonlításként egy sajtburger 1,50-be kerül. Majd újból bicajra pattantunk és megcéloztuk a Duivenvoorde kastélyt. A kis kastélyt egy vízzel teli csatorna veszi körül, így távolról nézve nagyon szép látványt nyújt. Maga a kastély South Holland tartomány legrégebbi kastélya, és története során sose le eladva, hanem mindig csak örökölve illetve adományozva lett. Továbbá a déli szárnyban az egykori tulaj családja még mindig ott lakik, így azt a részt nem is lehetett meglátogatni. A kastély és a kis park megtekintése után pedig visszaindultunk Delftbe, hogy az estét ismét a közelgő vizsgákra való felkészüléssel töltsem.  

És hogy ne hazudtoljam meg valós énemet, sikerült újból elveszítenem valamit, ezúttal a bicikli kulcsomat. Így 4 napig gyalog jártam egyetemre, majd a vállamra kapva a bicajt (csak a kerékhez volt láncolva a váz), elvittem egy biciklis boltba ahol potom 10 euroért 10 mp alatt levágták róla a lakatot.

Péntek este, Kevin barátnőjével kiegészülve

Horror-mirror

Az irattár

Valami szoba még mindig a Humanity Museumban

Vincent Van Gogh tunnel (útközben a kastély felé)

Csoportkép random malomnál (álló sor: Yavuz (TUR), Jonathan alias teenybopper (AUS), Ricsi, Ági, a tizenötös, guggoló sor: Emre (TUR), Vince)

Flowers of Marcushof

HBO present new series ' The Flowers of Marcushof'
STARRING...
Obreczán Vince as The First Avenger
Emre Aköz as Sculpture Lover
Jonathan Sonda as The Scout
Zoltan Ban as The Hitman
Ági Szécsényi as The Lonely Girl
Révész Richárd as Usain Bolt
(by Yavuz)

 Duivenvoorde kastély

Étkező

A kastélypark elhanyagoltabb részén lévő ultimate bridge

A bringámmal

Sajnos nem igen van időm blogot írni most, mivel vészesen közelednek a vizsgák. És mivel hétvégén még érdekes események is történtek, így most csak a hétköznapok beszámolója következik, ami viszont meglehetősen rövid lesz. Hétfőn, kedden és pénteken gyakorlatilag napi 8 órát (volt hogy evés nélkül) dolgoztunk Thoreyval (ICE) és Giannissal (GRE) a soil structure interaction házinkon, ami a befektetett temérdeknyi munkaórának köszönhetően egész jó lett. Legalábbis egészen addig, amíg elő nem került egy tavalyi házi a bmeeokról, amely sokkal jobbnak tűnt, mint a miénk. De sebaj legalább Ten Sin Han legyőzte Tao Pai Pai-t a negyeddöntőben, csakúgy mint Son Goku Chi-Chi-t (!). Kedden befejeztem a vízben úszkáló alagutamról szóló cikkemet, amely annak rendje és módja szerint le is adtam, így most már nyugodalmasan lehet készülni a közeledő vizsgára.   

A hétvégi eseményekről is igyekszem majd beszámolni, de félek csak a hét második felében lesz rá időm, mivel kedden Underground Space Technology, szerdán Soil Structure Interaction pénteken pedig Risk and Variability vizsga. És még egy házit is be kéne fejezni, hát még a Sen - Yamcha meccset.    

Kezdjük először a hét legkedvesebb hírével (most kivételesen nem az, hogy Songoku befejezte az edzést az Úrnál és 3 év után újra találkozott Bulmával, Krilinnel és a többiekkel), hanem az, hogy elkészült a 33 FC nem hivatalos oldala (http://hariharom-fc.hupont.hu/). Nem hivatalos, mivel nem hivatalos. Az egyik csapattársunk testvére készítette el az oldalt önszorgalomból. Igaz, hogy jó focista jó testvéréhez híven a nyelvtan és a fogalmazás Soma legszebb napjait idézi, de azért így is szép teljesítmény, hogy szabadidejét nem sajnálva összeállította ezt az oldalt. Tessék követni. (A keret leírásából azt hiszem kiderül, hogy a szerző kinek a testvére :D)

Mivel jövő héten két házi feladatot is le kell adni, így sajnos nem igen volt időm blogot írni. Igazából most se nagyon van, de nem múlhat el egy hét beszámoló nélkül. A napok nagy részét ennek a két házinak az írásával töltöttem/töltöttük. A soil structure interaction házival (ezt csinálom az izlandi leányzóval és a görög sráccal) elég lassan haladunk, de legalább alaposak vagyunk. Viszont ennek köszönhetően nem egyszer napi 7-8 órát dolgozunk rajta a könyvtárban, ahogy ma is és valószínűleg ez lesz a forgatókönyv hétfőre is.   

Azért szerencsére más is történt, így azért akad miről írnom. Kedden az underground tárgyak keretében egy kirándulást szerveztek a hallgatóknak, amelynek során ellátogattunk az éppen építés alatt álló Sluiskil Tunnelhöz (Google Maps ajánlott).  Az alagút története egy másik alagúttal kezdődött. Réges régen egy messzi-messzi galaxisban megépítették a Westerschelde közúti alagutat a Westerschelde alatt. Ezzel egy időben a határ túloldalán fekvő Gent kikötőjét is kibővítették, ez a két esemény pedig megnövelte a környéken mind az autó- és mind a hajóforgalmat. Eddig még nem lenne probléma, csakhogy a Gentbe vezető csatorna felett áll egy híd, amely túl messze van, így a kirándulás miatt lemaradtam a magyar-török meccs elejéről. Szóval van ez a híd, amely alatt a nagyobbacska hajók csak akkor férnek el, ha a hidat elforgatják (meglepően sok elforgatható meg felemelhető híd van Hollandiában). Viszont a megnövekedett hajóforgalom hatására a híd napi 5 órát van nyitott állapotban, ami nyilván kevésbé tesz jót a megnövekedett autóforgalomnak. Így hát nem maradt más választás, mint egy alagút építése. A fúrópajzs jelenleg valahol félúton és nagy munkában van, így sajnos az alagútba nem tudtunk bemenni. Ellenben egy közel egy órás prezentáció után meglátogattuk egy felüljáró építését (az alagúthoz kapcsolódó infrastruktúrát is most építik ki), illetve lementünk a fogadóaknába, ahova fúrópajzs egyszer meg fog érkezni.   

A héten szülinapokat is ünnepeltünk. Szerdán Liliannak volt a nem illik megmondani hányadik szülinapja. Ennek alkalmából egy kis bulit szerveztünk a konyhába. Pénteken pedig Aurélien születésének napja volt, ugyan erre nem szerveztek bulit, de a franciák így is megadták a módját az ünneplésnek. Bár ennyi erővel nekik hetente két szülinapjuk is van. Mindenesetre egyértelműen ők a folyosó legnagyobb iszákosai. Ennek köszönhetően minden héten történik velük valami. Borultak már bele bokorba gyalog és biciklivel is (nem is egyszer), elvesztették kabátjukat, rendszeresen megisszák random emberek italait a buliban, kidobták már őket a buliból, majdnem összeverekedtek Töftinggel, szóval mellettük nem unatkozik az ember.

Péntek este magyar estét szervezett Ricsi, azonban sajnos csak 4-en gyűltünk össze az eseményre. Ricsi, Vince, illetve egy a blogban még nem szerepelt személy (valószínűleg azért, mert nem ismertem előtte, azaz…), Sára, aki full time itt tanul ipari formatervezőként.  Az étek ezúttal is a múltkor már jól bevált ízletes Ricsi-féle gulyás, és Vince-féle palacsinta volt.  A következő pár sort elsősorban Isti illetve Gábor (netán Szepinho) figyelmébe ajánlanám, ha netén két talajmecha vagy földművek között idetévednének. Ugyanis, mint számomra teljes meglepetésként kiderült, egyszer már találkoztam, azaz találkoztunk Sárával, mégpedig réges régen, egy messzi-messzi Baján, az OTDK döntőben. Ugyan a leányzóra nem emlékeztem, ellenben a pályamunkájára, a robot napraforgóra igen. Igaz mindebből csak arra emlékszem, hogy mennyire szomorkodott, mivel formatervezőként berakták az építész csoportba, ahol természetesen nem ért el helyezést. Meg a robot napraforgóra. Szóval kicsi a világ, hát még Magyarország.

Philip, Roy Makaay, Linden, Hanne és Sauli (Sauli egyébként nyomtalanul felszívódott az elmúlt két hétben, senki nem látta, de aztán csak előkerült)

A vasbeteon híd vasalása

Terepen

Dúcok az alagút rámpájánál

A fogadóakna