Vasárnap éjszaka elment a meleg víz az egész Marcushofban, ami nem csak azért volt kellemetlen, mert jéghideg víz folyt a csapokból, így kb. zuhanyozni se tudtunk, hanem azért is, mert így fűtés nélkül maradtunk. Mivel kint ordítanak a mínuszok (na jó csak a 0 fokok) és az épület sem épp egy passzív ház így a szobámban igen drámaian lecsökkent a hőmérséklet, amit egész napos vacogással próbáltam kompenzálni. Az össznépi felháborodás e-mail áradatot váltott ki a DUWO felé, amelyben a fűtést vagy a pénzünket követeltük vissza. Végül nagy nehezen hétfőn este visszaállt a meleg vizes szolgáltatás, de csak azért, hogy kedd reggelre megint hideg szobára és meleg víz teljes hiányára ébredjek. Szerencsére kedden egész nap suliban voltam, így csak reménykedtem abban, hogy visszatérve meleg szoba fogad, ami szerencsére meg is történt. A régebb óta itt lakók azonban megnyugtattak, hogy tapasztalataik alapján valószínűleg nem ez lesz az utolsó eset, hogy meleg víz nélkül maradunk. Mindenestre lassan kezdek igazat adni Maartennek (ha valaki emlékszik még rá a törzsolvasók közül, ő az egyik holland cserediák a UNH-ről, lassan ideje lenne meglátogatni őket Utrechtben), aki a DUWO-t a Nemzetiszocialistáival Német Munkáspárt azonosította.
Kedd este átjött Gondár Peti, akivel közösen megnéztük az El Clásico-t. Aki nem ismerné őt, már pedig gyanítom az Érd járási olvasók nem, együtt végeztünk vele BSc-n, de ő ide jött ki mesterképzésre. Szóval ő ugrott át meccsnézésre, messzire nem kellett ugrania, ugyanis a szomszédos épületben, a Roland Holstlaan-ban lakozik. Meccsnézés közben fokozatosan szaporodtunk, mint a Real góljainak a száma, előbb a török Sinan, majd a görög Szpirosz, majd a német David is csatlakozott hozzánk.
Ami egyelőre igen nagy kihívásnak mutatkozik, az a programok számontartása és nyomon követése, ami facebook nélkül szinte lehetetlen lenne. Pontosabban sokkal egyszerűbb lenne, mivel akkor semmiről nem tudnék, ugyanis minden program, összejövetel a fácsén szerveződik. Egy rakás facebook csoportot kell figyelemmel kísérni, ha nem akar az ember le maradni semmiről, van csoportja az Erasmus diákoknak általánosságban, a tavaszi félévben érkezett Erasmus diákoknak (talán ez a legfőbb információs csatorna), a Marcushofnak, a Marcushof első emeletének, de a szombati fociknak, és még az általunk pontosabban Ricsi és egy dán lány (Charlotte) által alapított Dinner Club-nak is. Utóbbi lényege, hogy minden héten főz valaki a többieknek, és így változatosan ehetünk, plusz más országok kajáit is megkóstolhatjuk. De mint már említettem, a legfontosabb csoport a legalább 150 tagot számláló International students @ Delft 2013, spring nevű csoport, amely igencsak pörög, napi 2-3 bejegyzés simán van. Ha valaki szervez valami programot, hétvégi kirándulást, esti sörözést, közös főzőcskézést vagy akár csak pingpongozni akar valakivel, akkor csak elég ide kiírni és már gyűlnek is a népek. Szinte minden eddigi program, ahol voltam így szerveződött, Hága, pizzázás, biciklizés, stb… A legnagyobb előnye ennek, hogy szinte minden alkalommal lehet új arcokkal találkozni, aminek köszönhetően meglehetősen pörög a nemzetközi élet, amely remélem, kitart majd a félév végégig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.