Diósdról a nagyvilágba

Kezdjük először a hét legkedvesebb hírével (most kivételesen nem az, hogy Songoku befejezte az edzést az Úrnál és 3 év után újra találkozott Bulmával, Krilinnel és a többiekkel), hanem az, hogy elkészült a 33 FC nem hivatalos oldala (http://hariharom-fc.hupont.hu/). Nem hivatalos, mivel nem hivatalos. Az egyik csapattársunk testvére készítette el az oldalt önszorgalomból. Igaz, hogy jó focista jó testvéréhez híven a nyelvtan és a fogalmazás Soma legszebb napjait idézi, de azért így is szép teljesítmény, hogy szabadidejét nem sajnálva összeállította ezt az oldalt. Tessék követni. (A keret leírásából azt hiszem kiderül, hogy a szerző kinek a testvére :D)

Mivel jövő héten két házi feladatot is le kell adni, így sajnos nem igen volt időm blogot írni. Igazából most se nagyon van, de nem múlhat el egy hét beszámoló nélkül. A napok nagy részét ennek a két házinak az írásával töltöttem/töltöttük. A soil structure interaction házival (ezt csinálom az izlandi leányzóval és a görög sráccal) elég lassan haladunk, de legalább alaposak vagyunk. Viszont ennek köszönhetően nem egyszer napi 7-8 órát dolgozunk rajta a könyvtárban, ahogy ma is és valószínűleg ez lesz a forgatókönyv hétfőre is.   

Azért szerencsére más is történt, így azért akad miről írnom. Kedden az underground tárgyak keretében egy kirándulást szerveztek a hallgatóknak, amelynek során ellátogattunk az éppen építés alatt álló Sluiskil Tunnelhöz (Google Maps ajánlott).  Az alagút története egy másik alagúttal kezdődött. Réges régen egy messzi-messzi galaxisban megépítették a Westerschelde közúti alagutat a Westerschelde alatt. Ezzel egy időben a határ túloldalán fekvő Gent kikötőjét is kibővítették, ez a két esemény pedig megnövelte a környéken mind az autó- és mind a hajóforgalmat. Eddig még nem lenne probléma, csakhogy a Gentbe vezető csatorna felett áll egy híd, amely túl messze van, így a kirándulás miatt lemaradtam a magyar-török meccs elejéről. Szóval van ez a híd, amely alatt a nagyobbacska hajók csak akkor férnek el, ha a hidat elforgatják (meglepően sok elforgatható meg felemelhető híd van Hollandiában). Viszont a megnövekedett hajóforgalom hatására a híd napi 5 órát van nyitott állapotban, ami nyilván kevésbé tesz jót a megnövekedett autóforgalomnak. Így hát nem maradt más választás, mint egy alagút építése. A fúrópajzs jelenleg valahol félúton és nagy munkában van, így sajnos az alagútba nem tudtunk bemenni. Ellenben egy közel egy órás prezentáció után meglátogattuk egy felüljáró építését (az alagúthoz kapcsolódó infrastruktúrát is most építik ki), illetve lementünk a fogadóaknába, ahova fúrópajzs egyszer meg fog érkezni.   

A héten szülinapokat is ünnepeltünk. Szerdán Liliannak volt a nem illik megmondani hányadik szülinapja. Ennek alkalmából egy kis bulit szerveztünk a konyhába. Pénteken pedig Aurélien születésének napja volt, ugyan erre nem szerveztek bulit, de a franciák így is megadták a módját az ünneplésnek. Bár ennyi erővel nekik hetente két szülinapjuk is van. Mindenesetre egyértelműen ők a folyosó legnagyobb iszákosai. Ennek köszönhetően minden héten történik velük valami. Borultak már bele bokorba gyalog és biciklivel is (nem is egyszer), elvesztették kabátjukat, rendszeresen megisszák random emberek italait a buliban, kidobták már őket a buliból, majdnem összeverekedtek Töftinggel, szóval mellettük nem unatkozik az ember.

Péntek este magyar estét szervezett Ricsi, azonban sajnos csak 4-en gyűltünk össze az eseményre. Ricsi, Vince, illetve egy a blogban még nem szerepelt személy (valószínűleg azért, mert nem ismertem előtte, azaz…), Sára, aki full time itt tanul ipari formatervezőként.  Az étek ezúttal is a múltkor már jól bevált ízletes Ricsi-féle gulyás, és Vince-féle palacsinta volt.  A következő pár sort elsősorban Isti illetve Gábor (netán Szepinho) figyelmébe ajánlanám, ha netén két talajmecha vagy földművek között idetévednének. Ugyanis, mint számomra teljes meglepetésként kiderült, egyszer már találkoztam, azaz találkoztunk Sárával, mégpedig réges régen, egy messzi-messzi Baján, az OTDK döntőben. Ugyan a leányzóra nem emlékeztem, ellenben a pályamunkájára, a robot napraforgóra igen. Igaz mindebből csak arra emlékszem, hogy mennyire szomorkodott, mivel formatervezőként berakták az építész csoportba, ahol természetesen nem ért el helyezést. Meg a robot napraforgóra. Szóval kicsi a világ, hát még Magyarország.

Philip, Roy Makaay, Linden, Hanne és Sauli (Sauli egyébként nyomtalanul felszívódott az elmúlt két hétben, senki nem látta, de aztán csak előkerült)

A vasbeteon híd vasalása

Terepen

Dúcok az alagút rámpájánál

A fogadóakna