Diósdról a nagyvilágba

Péntek este egy kis kikapcsolódással telt a hétköznapok nagy rohanása után, ugyan most a harmadik emeletnél tovább nem jutottunk, de nem is baj, mivel szombaton vissza kellett térnem a hétköznapok kerékvágásába. A harmadik emelet az indiai birodalom, ugyan vannak más népek is arrafelé, de egyértelműen belőlük van legtöbb, vagy legalábbis ott gyülekeznek. Például az emeltünkön lakó indai fantom srác váratlanul felbukkant a harmadikon, mint kiderült ott tölti az estéi nagy részét és ezért látjuk annyiszor, mint Zozót tizedikben. Egyébként a harmadik emelet lakói a füves cigi sztahanovistái, egy papíron vezetik, hogy a félév folyamán hány joint fogyott el eddig. Nem sokkal ezelőtt lépték át a 300-at. This is SPARTAAA!!!

Szombat a soil structure házi befejezésével, illetve az Underground Space Technologyra való felkészülés jegyében telt. Azonban meglepően szép időjárás kerekedett hétvégére, így a vasárnap már muszáj volt kimozdulni, és erre tökéletes alkalmat kínált a múzeum hétvége. Ezen a hétvégén az összes múzeumot Hollandiában 1 euróért lehetett megtekinteni, kivéve azokat, amelyekbe el tervezek menni a félév folyamán. Azaz a leghíresebb múzeumok, a Rijksmuseum, a Van Gogh Museum és az Anne Frank House nem vett rész ebben a programban, nehogy véletlenül olcsón lehessen őket meglátogatni. Emre javaslatára azonban így is találtunk magunknak érdekes célpontokat, így esett a választás a hágai Humanity Museumra, és a Ledien felé félúton lévő Duivenvoorde kastélyra. A tunyaságot leszámítva minden érv a biciklivel való közlekedés mellett szólt, így hát nyeregbe pattantunk és elindultunk Hágába.

Tehát első célpontunk a Humanity Museum volt. A kis kiállítás interaktívan mutatja be, mi történik, amikor valami légi támadás, vulkánkitörés, háborús helyzet, állatok kitörése vagy Szívetelen Sátán világuralomra törése miatt menekülnöd kell az otthonodból. A következő leírás Ricsi billentyűzetéből származik, de jobban én se tudnám megfogalmazni a múzeumban látottakat, mert lusta vagyok: Az első szobában egy útlevelet kapsz, a második egy pinceszoba, óvóhely szerű, ami teljesen berendezett, meg van terítve vacsorához, a pohárban bor, bőrönd félig bepakolva, a rádióban pedig az alábbi üzenet hallható: Felszólítjuk a lakosságot, hogy azonnal hagyják el otthonaikat!" Kicsit hátborzongató, mintha egy pillanattal előtte léptek volna le az emberek, minthogy mi beléptünk. Utána egy folyosón mentünk végig, ami gondolom a menekülés érzését próbálta közvetíteni, egyébként egész jól, de itt külső szemlélőkké váltunk. Ilyen kislyukakon lehetett bekukucskálni, és különböző mini jelenetek voltak felépítve. Aztán egy tükörképnélküli szobán kellett keresztülhaladni (lásd a képeknél), majd egy irattárba érkeztünk, ahol a következő felirat fogadott minket: "Ha azt akarod, hogy a hozzátartozóid majd értesüljenek róla, hogy itt voltál, fűzd le az iratodat (belépőként kaptunk egyet, fényképpel, névvel) a megfelelő mappába.” Ezután átkelhettünk a határon a kis útlevelünkkel, de olyan volt, mint amikor a vasfüggönyön akarsz átlépni. Kis kihallgató szobába beülsz, üveglap választ el a kérdezőtől (hangszóróról ment persze), ilyesmi. Hova mész, miért mész, mennyi időre mész, kihez mész, hol fogsz lakni, tisztában vagy-e vele, hogy max 12 hétig maradhatsz, családod neve, barátaid neve, mennyi pénzt viszel, nyisd ki a tárcád, mi az igazi célja az utazásodnak...   Utána különböző kiállítások, videók, stb, hogyan viselkednek az emberek, amikor az egyiknek puskája van, a másiknak nincs, interjúk megerőszakolt nőkkel, plusz egy menekült története, hogyan élte mindennapjait otthon, hogyan vált rémálommá az egész hirtelen, hogyan kellett menekülnie, hogy úszta meg, és hogyan illeszkedett be Hollandiában, hogyan telnek itt a mindennapjai.

Ezután egy jó öreg mekis ebéd következett. Kis összehasonlításként egy sajtburger 1,50-be kerül. Majd újból bicajra pattantunk és megcéloztuk a Duivenvoorde kastélyt. A kis kastélyt egy vízzel teli csatorna veszi körül, így távolról nézve nagyon szép látványt nyújt. Maga a kastély South Holland tartomány legrégebbi kastélya, és története során sose le eladva, hanem mindig csak örökölve illetve adományozva lett. Továbbá a déli szárnyban az egykori tulaj családja még mindig ott lakik, így azt a részt nem is lehetett meglátogatni. A kastély és a kis park megtekintése után pedig visszaindultunk Delftbe, hogy az estét ismét a közelgő vizsgákra való felkészüléssel töltsem.  

És hogy ne hazudtoljam meg valós énemet, sikerült újból elveszítenem valamit, ezúttal a bicikli kulcsomat. Így 4 napig gyalog jártam egyetemre, majd a vállamra kapva a bicajt (csak a kerékhez volt láncolva a váz), elvittem egy biciklis boltba ahol potom 10 euroért 10 mp alatt levágták róla a lakatot.

Péntek este, Kevin barátnőjével kiegészülve

Horror-mirror

Az irattár

Valami szoba még mindig a Humanity Museumban

Vincent Van Gogh tunnel (útközben a kastély felé)

Csoportkép random malomnál (álló sor: Yavuz (TUR), Jonathan alias teenybopper (AUS), Ricsi, Ági, a tizenötös, guggoló sor: Emre (TUR), Vince)

Flowers of Marcushof

HBO present new series ' The Flowers of Marcushof'
STARRING...
Obreczán Vince as The First Avenger
Emre Aköz as Sculpture Lover
Jonathan Sonda as The Scout
Zoltan Ban as The Hitman
Ági Szécsényi as The Lonely Girl
Révész Richárd as Usain Bolt
(by Yavuz)

 Duivenvoorde kastély

Étkező

A kastélypark elhanyagoltabb részén lévő ultimate bridge

A bringámmal