Diósdról a nagyvilágba

A hét első fele igencsak rohanósra sikeredett. Kezdődött azzal, hogy hétfőn érkezett meg látogatóba Robi és Bence (aki nem ismerné őket az valószínűleg nem olvasta a blog első félidejét, szóval kéretik visszalapozni oda) valamint jött velük két haverjuk is, Dávid és Peti, akikkel még sose találkoztam előtte. Továbbá derült égből megacápaként felbukkantak Eteléék is Hágában, akikkel szintén lebeszéltünk egy rövidke találkozót hétfőn. Mindezt úgy, hogy másnap és harmadnap is volt egy-egy vizsgám, szóval azon a héten se lettem időmilliomos.

Hétfő 2 körül toppantak be Bencéék, akik az utat Hollandisztánig autóval tették meg, és hogy megérje a benzin pénz így felpakolták még Dávodot és Petit is, Bence két jó barátját. Hétfő délután előre megfontolt javaslatomat követve Hágába látogattunk el, ahol a tervek szerint, míg a többiek várost néztek volna, addig én a Czégel Dani, Etele és Dabóczi Matyi alkotta triumvirátussal futottam volna össze. Azonban a holland utak és fizetős parkolóhelyek kicsit felborították ezt a tervet, így végül egy kis kupaktanács után Scheveningenben, a tengerparton kötöttünk ki. Itt fizetés nélkül besunnyogtunk egy fizetős parkolóba, és amíg a Bencéék kisétáltak a mólóra, addig én őrködtem az autó felett. Mire visszaértek a kocsihoz, addigra Eteléék is pont odaértek a mólóhoz, így ezután én csatlakoztam hozzájuk, míg Robiék még visszamentek Hágába sétálgatni. A változatosság kedvéért Eteléékkel is kisétáltunk a móló végére illetve az ott emelkedő kis torony tetejére, ahol csináltunk egy közös képet is, amelyet azonban még nem láttam viszont (Matyi?), így sajnos fényképes bizonyíték nem áll rendelkezésemre, hogy tényleg találkoztam velük. Ezután visszavillamosoztam Delftbe, míg Daniék (akik pár napos holland nyaraláson voltak) továbbálltak Amszterdamba. Este még továbbtanultam a másnapi vizsgámra, már amíg Bencéék be nem futottak, onnantól már elég esélytelen volt bármiféle tanulással kapcsolatos tevékenység.

Másnap a vendégeim Amszterdam felé vették az irányt, míg én az Embankments and Geosynthetics vizsgára.  A szóbeli vizsgán a csoportommal (Saulival és Williammel) együtt mérettettünk meg és végül 8,1-es jegyet kaptam. A vizsga végétől azonban még messze volt a fellélegzés, ugyanis először még be kellett fejeznem az utolsó matlabos házi feladatot Coupled Processes-re, amely aztán nem is befejezve lett, hanem abbahagyva, majd magára a másnapi vizsgára is igyekeztem kicsit felkészülni. Szerencsére sokat nem kellett mivel open-book exam volt (mindent lehet használni), de cserébe, ahogy az lenni szokott rendesen fel volt adva a lecke az írásbelin. Erről eredményt még nem tudok mondani, de necces lesz a dolog, majd kiderül. Mindenestre amíg én Matlab kódokat irkálgattam a papíromon, addig Robiék Rotterdamban és Kinderdijkben mászkálgattak kocsikázgattak.

Csütörtökön végre én is tudtam hozzájuk csatlakozni. Először –természetesen kocsival – bementünk az egyetemre, ahol nekem még egy le kellett adnom egy papírt, majd kicsit körbesétáltunk az épületek között. Ezután a centrum felé vettük az irányt, ahol a főtéren minden csütörtökön (és szombaton) megrendezett piac forgatagában elmerülve ettünk egy kis halat meg helyben sütött stroopwafelt (holland nemzeti édesség, két lapos kerek ostya között karamell szerű cucc). Ezután lekocsikáztuk Hoek van Holland-hoz, azaz Hollandia sarkához. A rotterdami kikötő bejáratának északi partján fekvő településnél található a hollandokat a tengervíztől megvédő hatalmas gátrendszer, a Delta Works egyik legfontosabb eleme, a Maeslantkering. Ez a gát világviszonylatban is egyedülálló, ugyanis egy hatalmas kapuként két oldalról be lehet csukni, így védve meg a csatornát a betörő víz ellen. A méretei is lenyűgözőek a szerkezetnek, a kapui ugyanis egyenként 240 méter hosszúak, amelyekkel benne van a világ 3 legnagyobb mozgatható szerkezete között. Ott jártunkkor a kapuk nyitva voltak, mivel csak vészhelyzet esetén zárják be őket. Miután megnézegettük a kapukat és egy-két a csatornán közlekedő konténerhajót, elkocsikáztunk az igazi sarokhoz, azaz oda ahol a kikötő csatornája beleömlik az Északi-tengerbe. Itt egy móló nyúlik bele a tengerbe, amelyet két irányból ostromolják a szél és a hajók által keltett hullámok, és bizony szelesebb időben bizony igen veszélyes oda kisétálni, mivel a nagyobb hullámok könnyen átcsaphatnak a mólón. A mólóról – amelyet a többiek túl hosszúnak találtak ahhoz, hogy kisétáljanak rá – ha nem is remek, de vállalható kilátás nyílik a túlparton sorakozó konténerdarukra és egyéb érdekes szerkezetekre. Ezután visszamentünk Delftbe, ahol lepihentünk, majd Bencéék tovaindultak Amszterdamba kicsit bevásárolni, ahonnan aztán egyenesen hazafelé vették az irányt. Én pedig este igyekeztem kipihenni az elmúlt napok forgatagát.    

Bence nézelődik a delfti piac egyik sajtos standjánál

Delfti piac

Konténer hajó úszik ki a csatornán

A Maeslantkering egyik szárnya (a levegőből jobban néz ki)

Ez ugyanaz a hajó

Olajfúrótorony hasonmás verseny első helyezettje

Darvak Daruk

A kikötő kijárata

Darukkal rakták helyére a móló mentén sorakozó hullámtörő sziklatömböket

Hullámok verik a móló oldalát

A móló vége (legalábbis ami gyalogosan elérhető, egy kőrakás még folytatódik tovább)