Diósdról a nagyvilágba

Péntek este megünnepeltük Lalit szülinapját, aki nem ismerné őt az valószínűleg mindenki, aki olvassa a blogot, mivel nem nagyon szerepelt még a sorok között. Szóval Lalit egy indiai srác, aki a harmadik emelet lakója és lévén, hogy elég népszerű arrafelé, így egy nagyszabású szülinapi bulit kerítettünk neki, amelyen mindenki ott volt, aki számított. Mint a következő másfél hétben kiderült, ez volt az utolsó nagy buli a Marcushofban és ennek megfelelően emlékezetesre is sikerült. Főleg egyik kedvenc franciánk, Aurélien számára, aki eltört egy lámpát, széttört vagy 10 sörösüveget a konyhában és az est megkoronázásaként a bejárati ajtó se úszta meg épségben, hiába volt fotocellás.

A vizsgaidőszak, ahogy az lenni szokott (vagy nem) kezd az ember idegeire menni egy idő után, így pattanhatott ki Marcos (CHI), Szpirosz (GRE) és Jonathan (AUS) fejéből, hogy kicsit megtréfálják a többieket. Először a fürdőszoba ajtó kinyitásakor kaptam a fejemre majdnem egy vödör vizet, de szerencsére célt tévesztett, mint a számokat elpusztítani hivatott K bomba. Pár napra rá székek és madzagok kombinációjával igyekeztek megakadályozni az egyes szobákból való ki- és bejutást, amelyből az én szobám se maradt ki. Persze én sem maradtam adós, és két napra rá én ejtettem foglyul Marcost a szobájában névjegyem hátrahagyásával. Szóval a vizsgák közepette ilyen apróságokkal múlattuk az időt, igaz az igazi nagyágyúk csak a vizsgák végeztével az utolsó napokban sültek el.

Hétfőn beköszöntött a július és a tömény tanulás ideje is. Hétfőn, kedden és szerdán is egész nap a csütörtöki Soil Dynamics vizsgámra készültem, amelytől kicsit tartottam egyrészt lévén dinamika, ami sosem ígér potyakrediteket, ellenben vért, verejtéket és könnyeket igen, másrészt mivel ezzel a tárggyal foglalatoskodtam legkevesebbet a félév során. Szóval igencsak belehúztam az utolsó pár napban, és ennek szerencsére lett is foganatja, ugyanis az egyórás szóbeli vizsgán végül 7-es jegyet érdemeltem ki. Ezzel pedig letudtam nemcsak delfti, hanem egyetemi létem utolsó vizsgáját is (államvizsgát nem számítva) és készülhettem az utolsó Hollandiában töltött napjaimra, amelyek talán az egész félév során a legzsúfoltabbak és legtartalmasabbak voltak.

Tizenötös, Samet (TUR), James (WAL), Sinan (TUR), Ricsi (HUN), elöl pedig Emre (TUR)

Valamilyen rejtélyes okból megörültem Kévin cipőjének

Lalitot élteti a társaság

Ez várt a szobám ajtaja előtt mikor az egyik nap visszajöttem az egyetemről

Ez pedig Davidet (GER) várta

Az elkövetők: Marcos (CHI) és Amin (IRN)

Ezt még nem sikerült megfejtenem

Nemes bosszú (Z mint Zoltan), bár Sinan szerint a nyomok eltűntetésében nem vagyok túl jó