Diósdról a nagyvilágba

Az elmúlt héten váratlanul sok dolog történt, amik igyekeztek megakadályozni abban, hogy nyugodalmasan tanulhassak a vizsgáimra. Hétfőn délelőtt Emre látogatott el a szobámba, ahol az előző éjszakára befogadott csocsóasztalon egy gyors meccset akartunk játszani, amikor is észrevettük, hogy az egyik rúd (a sárga csapat védelme) hiányzik az asztalról. Hiába kérdezgettük a többieket senki nem tudott semmit, hogy mi történhetett. Jonathan és Olcay este 12-kor rakták le az asztalt a szobám elé, ahonnan én Olcayjel éjjel 1-kor vittem be a szobámba. Jonathan esküdött, hogy amikor ők idehozták, akkor még meg volt minden porcikája. Amikor pedig Olcay és én behoztuk a szobámba, nem tudom, hogy meg volt-e még a rúd, de nem tűnt fel egyikünknek se, hogy valami hiányozna. Napközben pedig a szobámba volt az asztal, szóval ott se történhetett vele semmi, hiába próbálták bebizonyítani a többiek, hogy csak én trollkodok. Szóval egész kis rejtély kerekedett ebből az ügyből, amely végül a nap végére nagy nehezen megoldódott, ugyanis kiderült, hogy a Gyuri volt egy olasz srác volt a tettes. Megpróbálta kiegyenesíteni az erősen meghajlott rudat még vasárnap este. De nem jött össze. Viszont cserébe benyúlta az eltört rudat, nehogy meg tudjuk javítani. Végül egy hét kényszerpihenő után a mérnöki leleményesség utat tört magának. Bár az első próbálkozás nem igazán bizonyult hatásosnak, a második megoldás már igen, igaz ennek az volt az ára, hogy a fair play jegyében eltávolítottuk a kék csapat védelmét is. Azóta védelmek híján igen gólzáporos meccsek szoktak zajlani.

Hétfő este elkísértem Jonathant, Szpiroszt és Davidet a szokásos heti bevásárló útjukra. A coffeeshopba. Ilyen coffeshopok szinte minden városban találhatók Hollandiában, például Delftben is van három. A coffeshopok árulják a füvet meg egyéb cannabis származékokat, amelyek kis mennyiségben legálisak az országban. Nem vagyok semekkora szakértő, de ha jól figyeltem, akkor a cannabis származékok közül weedet (papíron ez marihuána) és hasist lehet kapni legálisan. A weedet utána több féle módon el lehet fogyasztani, de a legelterjedtebb módja mindenképp a cigarettába sodrás, azaz a joint, amelyet sokszor rendes dohánnyal egészítenek ki, hogy mérsékeljék a hatását. A kender származékból készült sütit pedig Space Cake-nek nevezik, bár ezt, ha minden igaz csak Amszterdamban kapni. Ennél jobban nem mélyültem el a témában, és nem is nagyon tervezek.    

A keddi napot az egyetemen töltöttem házi írással, így lemaradtam a nap fő attrakciójáról, a Marcushoffal szomszédos épület, a Roland Holastlaan nagy vészhelyzetéről. A többiek elmondása alapján először két motoros rendőr érkezett a helyszínre, őket követte egy mentőautó, két rendőrautó, két tűzoltóautó és a végén még egy mentőhelikopter is felbukkant, bár leszállni nem szállt le. A tűzoltók kinyitották a létrájukat, amellyel egy idő úriembert mentettek ki a nyolcadik emeletről. Először senki nem tudta, hogy vajon mi történhetett, de a nap végére kiderült, hogy az úriembert megkéselték a lakásában. Mivel az épületet részben kolinak is használják (ott lakik Ági és Aurélien is), ezért a Marcushofban elköltött vacsora után kicsit félve tértek nyugovóra, bár az azóta sem derült ki, hogy Aurélien hol tartózkodott aznap délután 1 és 3 között.

Hosszas újratervezés után végül csütörtökön sikerült eljutnunk Amszterdamba, ahol a Rijksmuseum és az Anne Frank ház meglátogatása volt napirenden. Jonathan (AUS), David (GER), Emre (TUR) és Samet (TUR) társaságában (Szpirosz (GRE) csak délután csatlakozott hozzánk) először az Anne Frank házat vettük célba, azonban a bejárat előtt kígyózó sor eltántorított minket, így helyette a McDonaldsban kötöttünk ki. De csupán azért, hogy a Rijksmuseumot nem korgó gyomorral kelljen bejárni. A múzeum belépő elég drága (15 euro), ami szerencsére nekem ingyen volt, mivel előtte elkértem Ágitól a múzeumkártyáját. Még szerencse, hogy az Ági nem univerzális női név… Szóval a Rijksmuseum. Ez Hollandia legnagyobb és talán leghíresebb múzeuma, ahol a klasszikus holland festészet gyöngyszemei találhatók. A hatalmas múzeum olyan büszkeségekkel rendelkezik, mint Rembrandt Éjjeli őrjárata vagy sok más kép. Hevenyészett képzőművészeti tudásommal ezt az egyetlen képet sikerült felismernem, de több Rembrand, van Gogh és Vermeer kép is található a hatalmas gyűjteményben, amelyet 4 óra alatt is csak úgy tudtunk megnézni, hogy a felét átrohantuk. A múzeum idén tavasszal nyitott meg teljes pompájában a több évig tartó rekonstrukció után, és ez a sokévnyi munka meg is látszott a kiállításon. A legnagyobb tömeg természetesen az Éjjeli őrjárat termében gyülemlett össze, ahol majdhogy tolakodni kellett ahhoz, hogy a kép elé lehessen férkőzni, ami pedig szinte házfal méretű. Szegény Szpirosz pedig majd egy órát várt ránk, mire végre 5 körül sikerült kitántorognunk a múzeumból. Ezután egy hamburgerező felé vettük az irányt, ahol feltankoltunk a következő látnivalóra az Anne Frank házra. Mivel David volt már ott, Szpirosz és Samet pedig a coffeeshopot többre tartotta, így ők egy coffeeshopban kötöttek ki, míg Jonathan, Emre és én elmentünk az Anne Frank házba. Ez, a kívülről egyik ház a másik kinézetű épület az egész év egyik legmeghatóbb helyszínének bizonyult. Részben annak is köszönhetően, hogy már kétszer olvastam a naplót, legutóbb például úgy egy hónapja.

Egy kis Anne Frank történelem. Anne Frank egy zsidó családban született Frankfurtban, ahonnan Hitler hatalomra kerülése után Amszterdamba költöztek. Azonban sokáig itt se lett nyugtuk, mivel 1940-ben a németek lerohanták Hollandiát. Az első egy-két évben még nem hurcolták el a zsidókat, „csupán” megszorító intézkedések léptek életbe (csak bizonyos villamosokon utazhatnak, csak számukra fenntartott iskolába járhatnak, Dávid csillag kötelező viselése, stb…). A kis Anne 13. születésnapjára, 1942-ben kapott egy naplót, amelyet aztán szorgalmasan el is kezdett vezetni. Egy hónappal később, 1942 júliusában a közelgő viharfelhőket meglátván a család a bujkálás mellett döntött, és beköltöztek az apuka, Otto Frank üzletének a hátsó traktusába. Összesen nyolcan bujkáltak itt, a Frank család (Anne, szülei: Otto és Edith, testvére: Margot), a van Pels család (apuka, anyuka és fiuk: Peter) valamint a fogorvos Fritz Pfeffer. Az elkövetkező két évet ezen a helyen bujdokolva töltötték el, állandó rettegésben élve, hogy a németek mikor találnak rájuk. Ez időszak alatt egyszer sem mehettek ki a szabadba, gyakorlatilag két évig rohadt krumplin meg egyéb kevésbé friss zöldségeken és kásán éltek, napközben behúzott függönyökkel kellett élniük, nehogy valaki meglássa őket az utcáról, és ilyenkor beszélgetniük is csak suttogva lehetett, nehogy az üzemben dolgozó munkások meghallják őket. A családot 4 jó barát tartotta életben, akik az élelmet, olvasnivalót és egyéb szükségleteket hordták hozzájuk nap mint nap. Ebben a környezetben írta Anne a naplóját, amelynek 1944 augusztusában tragikus hirtelenséggel vége szakadt. A németek felfedezték a bujkálókat és elhurcolták őket. Anne Bergen-Belsenbe került, ahol találkozott még iskolás pajtásával, de végül mindössze két héttel a felszabadítás előtt elhunyt. A bujkálók közül egyedül az apuka, Otto Frank élte túl a koncentrációs táborok borzalmait. A naplót az egyik segítő Miep Gies találta meg a család elhurcolása után, aki Otto visszatérte után átadta azt neki. A napló végül kiadásra került, és a hatalmas népszerűségének hatására a házat múzeummá alakították át. A berendezési tárgyakat a németek elhordták, és Otto kérésére nem is kerültek pótlásra, de a csupasz falak önmagában is beszédesek. A falakon még ott láthatók felragasztva Anne újságból kivágott filmsztár képei, és az ajtófélfán látszódnak még a strigulák hogyan növekedett Anne és Margot ebben a két évben. A rejtekhely bejárása után, pedig az eredeti naplót, illetve annak lapjait is meg lehetett tekinteni. Nem vagyok érzelgős típus, de ezt majdnem megkönnyeztem.

Ezután összeszedtük Szpiroszékat és sétáltunk még egyet a városban, mielőtt visszaindultunk volna Delftbe.

A hétvége főleg tanulással telt a veszedelmesen közelgő vizsgák tükrében, de azért egy szombat délelőtti focira futotta. Főleg, hogy ez volt az utolsó szombati foci, mivel Dániel csütörtökön hazamegy (azaz hazament) Magyarországra. Így hogy megadjuk a módját, lementünk az egyetem sport centerébe, ahol ezúttal nagy pályán rúgtuk a labdát. Ez igencsak hiányzott már, és igen jól is esett, hát még az eső. De hát egy kis eső nem indok arra, hogy befejezzük a meccset. Bár a 20 perces gyalogút visszafelé a szakadó esőben már kevésbé nyerte el a tetszésünket, nem úgy a forró zuhany utána.

Időközben még eggyel kevesebben maradtunk az emeleten, miután a finn Tuomo is távozott vizsgái végeztével.

Nem csoda, hogy az első megoldás nem funkcionált rendesen

Úton a Rijksmuseumba

Anne Frank szobra

Hangulatos kávézó a Jordaan nevű negyedben

Oltár a Rijksmuseumban

Ahol Orlando Bloom is helyet kapott

Festmények között

Őt remélhetőleg mindenki felismeri

Bolygó Hollandi

Az Éjjeli őrjáratra sokan kíváncsiak voltak

Éjjeli őrjárat

Vermeer - Milkmaid

Múzeum után (Jonathan, tizenötös, Emre, Samet)

Amszterdam virágpiac

Anne Frank ház (sajnos bent nem lehetett fényképezni)

Prinsengracht 263

Csapat bevonulás az utolsó meccsre (Sinan, tizenötös, Szpirosz, Amin)