Diósdról a nagyvilágba

Szombaton tehát célba vettük a Mt. Washington-t, amely nem is hazudtolta magát. No, nem az UFO-k raboltak el, mint a FIFA 2000-ben, hanem az időjárás volt valóban pocsék. Olyannyira, hogy a csúcsot nem is sikerült meghódítani. A kirándulásra az NHOC (New Hampshire Outing Club) szervezésében került sor, amely gyakorlatilag egy egyetemi túraklubnak tekinthető. Mivel összesen két autóval vágtunk neki az útnak, ezért a túravezetőkkel együtt 10-en alkottuk a túratársaságot. Az egyik túravezetőről persze kiderült, hogy tavaly Magyarországon töltött egy félévet cserediákként, de ezen már meg se lepődtem. A hegy több mint két és fél órás autóútra található az egyetemtől, így volt vagy 11 óra mire odaértünk a hegy lábához. Maga az ösvény a fogaskerekű vasút alsó végállomásától indult. Az eget már ekkor is sötét felhők borították és a hegycsúcs is sűrű felhőpárnába burkolózott, így felkészülhettünk rá, hogy az időjárás nem fog a kegyeibe fogadni a mai nap. Közel két órás kaptatás után értünk fel a Lakes of the Clouds nevű turistaházhoz, amely 1600 méteren található. A túra első szakaszán az ösvény erdővel borított tájon haladt, amely fokozatosan átadta a helyét a törpe fenyveseknek, amelyet pedig füves-sziklás terep váltott fel. Ahogy emelkedtünk a sziklás terepen az időjárás is úgy fordult egyre rosszabbá. Miután elértük a felhőpárna szélét és beléptünk a köd birodalmába a hőmérséklet is érezhetően több fokot zuhant a hegylábi viszonyokhoz képest. Időközben a szél is feltámadt, és időnként a szemerkélő eső is nehezítette életünket. Amíg mi rövidnadrágban és pulóverben küzdöttünk az elemekkel, addig mások téli kabátban, kesztyűben és sapkában jöttek le a csúcsról, ahol állítólag télies viszonyok uralkodtak. Miután felértünk a turistaházhoz kényelmesen megebédeltünk, felmelegítettük magunkat és felkészültünk a visszaútra. Ugyanis úgy döntöttünk, hogy ilyen időben nincs értelme nekivágni a csúcsra vezető még másfél órás útnak. Így hát miután összeszedelődzködtünk, elindultunk lefelé. A házból kiléve, ha lehet még zordabb időjárás fogadott, mint előtte. A hegygerincen átbukó szél annyira felerősödött, hogy szinte kifújta a szememből a könnyet és bizony szinte megváltás volt beérni a törpe fenyők által nyújtott szélmentesebb terepre. Mindenestre sikeresen leértünk és még a kisebb szemerkélésektől és ködszitálásoktól eltekintve az esőt is sikerült megúsznunk. Összességében így is nagyon jól éreztem magam. És az igazat megvallva, annyira nem is voltam csalódott a mostoha körülmények miatt, amely bár Petit Pimenet-i magasságokba nem emelkedett, de azért így sem volt kellemes. Ugyanis egy hegyen, ami pocsék időjárásáról és rekord erejű szeleiről ismert, legyen is zord idő és tomboló szél. És bár a csúcsot nem sikerült meghódítani, egy kicsit jobban sajnálom, hogy UFO-t sem láttam. Ezek a kalandok, pedig elég indokot adtak arra, hogy este kimulassuk magunkat.

Vasárnap nem sok érdekes történt. Ettem, pihentem, ettem, tanultam, ettem, e-maileket írtam, ettem. Szóval pihenősebb nap volt. Csanád kedvéért belenéztem a New England Patriots meccsbe is a tv-ben. Nem volt rossz, de azért én inkább maradok a rendes football-nál. És ha már a Pats, nem egy amerikaival is a Patriots erdélyi játékosának, Zoltán Meskó nevének említésével sikerült megértetnem a saját keresztnevemet. Egyébként errefelé mindenki New Engand Patriots, Boston Bruins, Boston Celtics és Boston Red Sox szurkoló. És, ahogy kivettem ezek a sportok közül az amerikai foci a legnépszerűbb, szóval nem véletlen, hogy a Patriots meccsekre a legdrágábbak a jegyek. 100 dollár felett kezdődnek, így könnyen lehet, hogy az amerikai foci meccs is, a Mt. Washington hasonlóan egy kihúzatlan tétel marad. Egyébként a New England-iek nagyon nagy szerepet játszottak a függetlenségi háborúban és a Nagy-Britanniától való elszakadásban, amire mindmáig is nagyon büszkék. Nem véletlenül New England Patriots a csapat neve, és a soccer csapat is New England Revolution névre hallgat. 

A világ legrégebbi fogaskerekűje

A távolban már esik az eső

Vízesés az ösvény mellett

Útban a turistaház felé