Diósdról a nagyvilágba

Kedves naplóm!

Az elmúlt héten nem sok érdemleges esemény történt hétfő és péntek között, visszagondolva nem is emlékszem, hogy egyáltalán mi történt. Mivel ilyen átlagosan teltek a napok, nézzük, hogy hogyan is néz ki egy átlagos napom egy átlagos héten.

Reggel 7:30-kor vagy 10:30-kor kelek attól függően, hogy mikor kezdődik az első órám. A felkeléshez tartozó procedúrák és a hűtőben talált alapanyagokból elkészített szendvics elfogyasztása után 8:30-kor vagy 10:30 lemegyek a biciklitárolóba, megkeresem a bicajomat, majd betekerek az óra 45-kor kezdődő órámra. Az órákon általában Williammel (BEL) és Saulival (FIN) vagyok együtt, már amikor utóbbi nem lógja el Zozót megszégyenítő ütemben az órákat. Fél 1-kor az órák végeztével elmegyünk az Aula nevű épületben található menzára, ahol a pár bejegyzéssel ezelőtt említett átlagosan átlag alatti étkeket szolgálják fel vagy pedig a török kebaboshoz, ahol nagyon finom kapsalon-t (török-holland kaja olyan, mint a kebab, csak sült krumplival) lehet tolni. Ebéd után visszavánszorgok a civil engineer épületbe, ahol bezombulok egy számítógép elé és egészen hat óráig püfölöm a Matlabot. Néha Matlab helyett az embankments házi kerül terítékre, de a lényegen nem változtat, hogy általában 6-kor szabadulok az egyetemről.

Hazafelé menet beugrok a koli szomszédságában lévő Albert Heijn nevű szupermarketbe, ahol bevásárlok az aznapi vacsorához (tészta, hús, stb…) illetve veszek kenyeret, tejet, stb ha éppen kifogyóban vannak. Holtfáradtan visszaérve a koliba általában 2-3 óra chill következik. Első dolgom a nap jutalmaként megnézni egy Dragon Ball epizódot, elkönyvelem az aznapi kiadásokat, majd kedvtől függően olvasok (Anne Frank naplója), blogot írok, semmit teszek, csocsózunk, a többiekkel dumálgatok vagy ínséges időkben akár még ilyenkor is tanulok. A csocsózást általában úgy kezdjük, hogy Marcos (CHI) kiröhög, hogy mennyire béna vagyok, ezért sokszor oda se enged az asztalhoz :D De amikor odakerülök, akkor bebizonyítom, hogy tényleg béna vagyok. Ezután 8-9 körül elkezdem elkészíteni az aznapi vacsorát. Ez a legtöbbször valamilyen serpenyőben kisütött hús, párolt zöldséggel vagy valamilyen egyszerűen elkészíthető tészta (a mai menü valószínűleg sajtos tészta lesz). Lustább napjaimon előkerül a mirelit pizza is, de indokolatlanul lelkes napjaimon még lencselevest is főzök habarással együtt vagy éppen lasagnét.  A vacsora elkészítését úgy igyekszem időzíteni, hogy a dinner club-os társasággal tudjak együtt enni. Ennek két előnye is van: egyrészt ilyenkor mindig sokan vagyunk a konyhában és jó a társaság, másrészt egy-két ingyen falat sokszor megtalál engem is. Illetve megkóstolhatom, hogy hogyan főz egy török, német, görög vagy francia diák, szerencsére a magyarok által hazai ízek is terítékre kerülnek. Ezután a konyhában dumálgatunk, Jonathan (AUS) és Sinan (TUR) általában egymás oltásával van elfoglalva, Olcay (TUR) pedig előszeretettel tanít meg újabb török káromkodásokat a többieknek. Dumálgatás után a legtöbben visszabújnak a szobájukba, hogy 11 - éjfél körül megint előbújjon a nép, hogy elszívják a szokásos esti jointjukat. Ez legtöbbször abszurd beszélgetésben és röhögésben szokott végződni, vagy még abszurdabb csocsómérkőzésben. Ezután 12-1-2 körül mindenki nyugovóra tér, de vasárnaponként és szerdánként még be kell cipelni a csocsóasztalt a szobámba, mivel a Duwo tűzbiztonsági okokra hivatkozva mindent eltávolít, amit a folyosón hagyunk. És a csocsó asztal csak az én szobámban fér el, meg egyáltalán csak az én ajtómon fér be. Esténként még sokszor kitaláljuk, hogy nézzünk egy filmet este, amiből persze nem lesz semmi, mivel mire odajutnánk, hogy elkezdjük a filmet már éjfél körül szokott járni.