Diósdról a nagyvilágba

Az elmúlt hétvége igen tartalmasan telt, így sajnos tanulásra nem sok időm maradt. Péntek este Rotterdamban voltunk bulizni, ahonnan Aurélien – miután újból sikeresen elvesztette a kabátját – egy 50 eurós taxi fuvarral jött haza. Persze ez csak akkor derült ki, mikor másnap megnézte a bankszámláját.

Szombat délután legnagyobb nyugodalmam közepette derült égből villámcsapásként jött a hír, hogy egy óra múlva indulunk valami magyar partyba. Mint kiderült, Zsuzsinak (az egyik magyar Erasmusos lánynak) az egyik óráján van egy magyar csoporttársa, aki magyar házibulit szervezett a hétvégére. Zsuzsi pedig meghívott minket is, a többi magyar Erasmus diákot, azonban hozzám a hír csupán 1 órával indulás előtt jutott el (amiből aztán 3 óra lett). Én meg nem vagyok semmi jónak elrontója, így természetesen én is velük tartottam. A házibuli Delft határában egy csatorna menti (mondjuk ez Hollandiában nem nagy kunszt) házban volt. Meglepetésemre igen sok, legalább 20 magyar gyűlt össze az összejövetelre, akiknek 90%-át nem is ismertem. Köztük voltak, akik itt Delftben tanulnak az egyetemen, de nem kevesen akadtak olyanok is, akik itt a környéken dolgoznak, de olyan lány is volt, aki a BSc-t hollandul csinálta végig. Természetesen egy magyar házi bulin a hungarikumok sem maradhatnak el, így előkerült a körözöttes és a házi pálinka. Azonban mielőtt a buli a tetőfokára hágott volna, nekem el kellett jönnöm, ugyanis éjfélkor jelenésem volt.

Ugyanis éjfél után, azaz már június másodikán egy kis szülinapi ünneplésre készültünk a Marcushofban. Ezen a napon ráadásul nem csak nekem volt születésnapom, hanem Szinginek (KOR) is. Az ő ötletére pedig vettünk egy kis tortát az Albert Heijnban, majd éjfél után az első emelet lakóit meginvitáltuk egy kis tortázásra. És mivel az ünnepeltnek erősen illik megjelennie, így hát éjfélre már a Marcushofban kellett lennem. A szülinapozás igen jó hangulatban telt egészen kettőig dumálgattunk, miközben egy koreai kockajáték is előkerült.

Másnap amszterdami látogatás volt tervbe véve, azonban David (GER) még reggel írt egy SMS-t, hogy a pénteki rotterdami buli hozományaként nem érzi jól magát és inkább az ágyban tölti a nap további részét. Jonathan (AUS) és Szpirosz (GRE) ajtaján pedig hiába kopogtattam, egy rövid „vlöee”-n kívül más választ nem kaptam. Egyedül Aurélien (FRA) futott be, igaz ő is másfél órás késéssel. Így viszont programmódosítás következett be, és Amszterdam helyett - Vincével kiegészülve - csatlakoztunk Zsuzsihoz és a látogatóba érkezett nővéréhez, akik Hágába készültek aznap. A tűrhető időjárásnak köszönhetően ezúttal is biciklivel vettük célba a 30-40 percre fekvő Hágát, ahol első állomásként a Hague Tower volt, amely Hága (majdnem) legmagasabb toronyépülete, és amelynek tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a városra. A new york-i Flatiron Building mintájára épült felhőkarcoló önmagában is szép, azonban a kilátásért bőven megérte felmenni. Egyik irányban egészen a tengerpartig, míg másik irányban Rotterdam látóhatárba vesző tornyaiig el lehetett látni. Következő úti cél az általam preferált Bunkermuseum helyett a Gemeentemuseum lett. Ez a múzeum elsősorban modern művészeti kiállításáról ismert, de szerencsére helyt kapott benne egy delfti porcelánokat bemutató kiállítás (a delfti fajanszról (bármit is jelentsen) még nem is esett szó, pedig messzeföldön híresek) és még nagyobb szerencsére ideköltözött a jelenleg felújítás alatt álló Mauritshuis klasszikus festménygyűjteménye is. A modern festmények élükön az american zero minimal art-tal, ezúttal se nyerték el tetszésemet, bár én se rendelkezem túl kifinomult művészeti érzékkel. A porcelánok már szebbek voltak, nem beszélve a két méteres babaházról, amelyet egy 44 éves(!) nő kapott ajándékba még századokkal ezelőtt. Viszont a Maruitshiusból ideiglenesen ideköltözött normális festményekért már megérte kifizetni a 11 eurós belépődíjat, itt ugyanis egy-két Van Gogh és Rembrandt festménytől kezdve Monet képeken át egészen Picasso műremekig lehetett festményeket meglesni.

Ezután pedig egyenes út vezetett a tengerpartra, ahol egyszer még február-március környékén jártam, de azért nem ugyanaz 0 vagy +18 fokban menni. Most már sokkal nagyobb élet volt itt, mint tél végén, nyitott kávézók nyúltak el a homokos plázs mentén, és már egy-két kite-os és windsurfös egyén is kimerészkedett a még mindig nem túl meleg vízre. Mi csak bokáig másztunk bele a tengerbe, és természetesen a lassan már kötelező ugrálós kép nélkül nem lehetett távozni. Ezután kicsit napoztunk még, majd kisétáltunk a mólóra, illetve a végében lévő kilátótoronyba, ahonnan szép kilátás nyílik a part menti épületekre, és a torony tetején lévő daruról leugráló bunge-jumpingosokra. Ennyi izgalom és zero minimal art elég is volt egy napra, így visszaindultunk Delftbe. Itt este még átjött Zsuszi és a nővére a koliba dumálgatni, és ráadásul még egy fogadást is megnyertem a nővére ellen (talán ha nem Queen számmal kapcsolatos lett volna a fogadás) mindenesetre a fogadás tétje még behajtásra vár.

Az ünnepeltek Sinan-nal (TUR) kiegészülve

Szingi és Zoltan

S and Z

Dombili és Teenybopper

First floor residents (felső sor: Szingi (KOR), tizenötös, Sinan (TUR), James (WAL), Tuomo (FIN), alsó sor: Amin (IRN), Marcos (CHI), Anthony (MAL))

Fogy a torta

Kilátás a Hague Towerből Rotterdam felé

És a tengerpart felé

Lágyék húzódás

Aurélien mélyül el a zero minimal artban

Babaház

A múzeum előtt

Nem volt túl meleg a víz

De azért kicsit belemásztunk

A móló

Irány a tenger!

A kötelező kép

Ami nem mindig jön össze

Azért ekkorát nem ugrottunk

Kilátás észak felé

Binnenhof előtt