Diósdról a nagyvilágba

Péntek este került megrendezésre az második első IO fesztivál, amely az Industrial Design (ipari termék- és formatervező) kar minden évben megrendezésre kerülő nagyszabású fesztiválja. Az ID épület hatalmas belső aulájában kialakítottak egy dj pultot, valamint egy színpadot is, ahol az est fénypontjaként a fellépett egy errefelé biztosan híres zenekar is.  Szombat délelőtt a szokásos, ugyanakkor egyben az utolsóelőtti focival telt, míg a délután a házi írás és a tanulásé volt.

Vasárnap eredetileg a Hoek van Holland biciklitúra volt tervbe véve azonban a viharos szél keresztülhúzta számításainkat. Így egy másik régebb óta dédelgetett úti célomra látogattunk el, mégpedig a Hágától északra húzódó tengerparti homokdűnékre. Mivel a szél vasárnapra sem hagyott alább, így végül villamossal tettük meg a tengerpartig vezető utat, amely sokkal kényelmesebb és gyorsabb módja a kijutásnak, ellenben pontosan 3 euróval drágább. A társaság ezúttal színtiszta magyar alakulat volt, bár a leosztás nem volt a legszerencsésebb (Ági, Ági barátja, Zsuszi, Zsuzsi barátja és én). A Scheveningentől északra fekvő tengerpart két okból került a meglátogatandó helyek listájára, egyrészt az itt található part menti homokdűnék miatt, másrészt a második világháborúból itt maradt náci bunkerek miatt. A homokdűnék természetvédelmi területnek számítanak, így sajnos a kijelölt ösvényekről nem szabad letérni, valószínűleg még a bunkerek kedvéért sem. De hát mi ezt sajnos nem tudtuk, így egy csepp óvatossággal felvértezve mégiscsak a bunkerek tetején találtuk magunkat. Magába a pár négyzetméteres bunkerbe nem lehet bemászni, mivel befalazták az illegális magyar kíváncsiskodók miatt, de a bunker tetejéről nyíló szép kilátásban gyönyörködve azért elfogyasztottuk a szendvicseinket. A bunkereket, amelyek szinte az egész Atlanti partvidéken megtalálhatók, a Harmadik Birodalom építette ki, hogy az Anglia esetleg Egyesült Államok által intézett támadásokat kivédjék. Ezután tettünk egy rövid sétát a Dűnéken, igyekezve ritmustalanul lépni, nehogy felébresszük a homokférgeket. A part mentén húzódó dűnesor szinte egész Hollandia partvidékét végigkíséri, és a füvekkel, bokrokkal benőtt homokos terep az átlagos holland tájhoz képest teljesen eltérő látványt kínál.

A dűnéken tett rövidke kirándulás után azonban igyekeznem kellett vissza Delftbe, ugyanis délután 4-re már ott kellett lennem az Első Marcushof Csocsóbajnokság megnyitóján, ahol Daviddel alkottunk egy csapatot. A bajnokságra nagy reményekkel indultunk, ugyanis feltett szándékunk volt nem utolsóként befejezni a küzdelmeket. Az első mérkőzést szoros küzdelemben 9-1-re elveszítettük, azonban ezután főnixmadárként hamvainkból feltámadva 9-6-ra megvertük a Szpirosz-Jonathan párost. Az elvetemült versenykiírás értelmében ezután osztályozót kellett játszanunk a negyeddöntőbe jutásért, amelyen drámai csatában 9-8-ra alulmaradtunk a francia válogatott ellenében. Így végül a 10 csapatból 9. helyen zártunk, amely eggyel jobb helyezés, mint a tízedik pozíció. A döntőben portugál házi döntőre került sor, ahol a győztes végül 8 euróval lett gazdagabb. A csocsóasztal dicső időszaka, azonban aznap este egy szemvillanás alatt semmivé foszlott, de erről majd legközelebb.  

Scheveningen az északi strand felől

Scheveningen a dűnék felől

Háttérben a part menti növényzettel benőtt dűnékkel

Doktor Traktor

Homokfodrokban felgyülemlő víz a part mentén

Náci világháborús bunker I.

Náci világháborús bunker II.

Homok

Az egyik bunker tetején

Scheveningen a bunkerről

Dűnevidék

Gyalogút a dűnéken

FC Barcelona - Kanta FC

A döntő