Diósdról a nagyvilágba

Sajnos mostanában hétköznaponként nem sok érdemes dolog történik, ez főleg a félévvégi hajrának és a képességeim határán tornyosuló háziknak köszönhető. Így a hétköznapok megint főleg tanulással teltek, igaz hétfőn és kedden a kelleténél kisebb intenzitással, mivel egy kicsit megfáztam.

Csütörtök estére kaptam egy szobatársat. Történt ugyanis, hogy Szpiroszt meglátogatták a görög barátai. Az ötfős görög delegáció, amely elég szétesett arcokból állt, eredetileg Delftben egy hostelben szállt volna meg, azonban bonyodalmak akadtak a foglalásukkal, aminek az lett az eredménye, hogy szállás nélkül találták magukat. Így más megoldás nem lévén itt a koliban lettek elszállásolva, ami csak azért volt problémás, mivel Szpirosznak van a folyosón a legkisebb szobája, így nála csupán ketten fértek el a földön. A maradék három görög vándort pedig Sinan, Amin és jómagam fogadtuk be. Szpirosz állítása szerint én kaptam a legdagadtabb, viszont a legkevésbé büdös haverját.  Az elmúlt héten egy fokkal kellemesebb látogatóval is kiegészült a Marcushof első emelete (nem mintha a görög bagázzsal baj lett volna), ugyanis Áginak itt van az egyik legjobb barátnője, Anita, aki Ágival együtt szintén itt tölti az estéinek nagy részét.       

Kedden a szép időre való tekintettel elmentem kicsit tekerni a környéken és ellátogattam a Delti tóhoz (Dellftse Hout), mert itt biz ilyen is van. A város határában található, fákkal körülvett tavacska kedvelt piknik célpont, illetve melegebb időben (bár erről lehet különálló fogalmaink van a hollandokkal) mártózásra is alkalmas. Körbetekertem a tó körül, csináltam pár képet, majd elindultam visszafelé. A kis látogatás pont arra volt jó, hogy mikor 3 nap múlva megint a tó felé vettem az irányt már célirányosan tudtam menni. De erről majd a következő blog bejegyzésben.

Egy kis érdekesség az árak világából. Legalábbis ami számomra meglepőnek tűnik az Albert Heijn polcait böngészve. Egyrészt a péksütemények meglepően drágák, még holland viszonylatban is, így a péksütemény fogalma ebben a félévben nagyjából kimerül a szeletelt kenyérben. Eleve normális kenyeret nem is árulnak a boltban, csak szeletelt, csomagolt kenyeret. Ez valószínűleg azért lehet, mivel ők inkább krumplin szocializálódtak semmint búzán, és emiatt alulreprezentáltak a péktermékek. A másik dolog, ami szerencsére kellemesebben elviselhető, mint a szeletelt kenyerek túlburjánzása, az a Milka csoki, amely valamely oknál fogva minden csokinál olcsóbb, még a Tesco gazdaságos csokinak megfelelő Euroshopper csokinál is. Így hát néha egy-két tábla elfogyogat. Ami viszont meglepően drága, az a sajt. Most így fejből nem tudok árat mondani, de ahhoz képest, hogy Hollandia a sajt hazája, igen drágán mérik a kilóját. Végezetül eddig egyetlen egy terméket találtam, ami itt Hollandiában olcsóbb, mint otthon, mégpedig a banán, amelyet már 1 euro/kilótól lehet kapni. Így hát az amerikai ingyen banán után, itt se lesznek banán elvonási tüneteim.

A Delftse Hout

A tó közelében lazuló tehenek