Diósdról a nagyvilágba

Péntek délután lementünk a tópartra sütögetni. Páran már 4 körül lementek a tóhoz, én azonban épp akkor estem be a koliba talajdinamika óra után, így csak egy-két órával később csatlakoztam hozzájuk. A teljesen korrekt időjárásnak köszönhetően a bátrabbak (ez gyakorlatilag majdnem mindenki rajtam kívül) meg is mártóztak a melegnek nem mondható tó vízében. Én megelégedtem azzal, hogy csak térdig gázoltam bele a vízbe, ami az első pár másodperces sokk után egész kellemesen esett. Egy óra elteltével megérkezett a grillsütő és szép lassan a Marcushof apraja-nagyja is, így mire odaraktuk a húsokat már vagy harminc jómadár telepedett le a tópartra. Hollandia szabad ország, de azért olyan szomszédokra, akik a közelünkbe költöztek, így sem számítottunk. Egy 20 fős lány csapat (ez már eleve ritkaság Delftben) teljesen rózsaszínbe öltözve és rózsaszín arcfestékkel kidekorálva énekeltek és táncoltak mellettünk. Majd rózsaszín bugyikat húztak a fejükre, aztán beúsztak a tó közepére, majd mikor kijöttek kukászsákokat húztak magukra. Valószínűleg valami gólyatábor/beavatás dolog lehetett a háttérben, de azért érdekes volt. Eközben szép lassan a húsok is megsültek, mondjuk ez elég lassan ment tekintve, hogy egy grillsütő volt harminc éhes szájra. Mikor a nap kezdett a látóhatár mögé húzódni, a hazaindulás mellett döntöttünk, amely azonban a vártnál kalandosabbra sikeredett. Ugyanis Aurélien (FRA) alatt menet közben elszakadt a lánca, amelynek következtében egy hatalmasat bucskázott. Kévin (FRA) természetesen azonnal segítségére rohant, de persze csak miután lefotózta és kiröhögte. Lánc híján így Aurélien kénytelen volt roller módjára visszajönni a koliba, de végül mindenki épségben, egészségben visszaért.

Szombat délelőtt a szokásos focival kezdődött, ahol nagy szégyenre az első emelet zsinórban három győzelem után kikapott a harmadik emelettől. Igaz ezután egy 5-0-s győzelemmel vettünk revansot.

Délután Dániel (HUN) szervezett nagyszabású gulyáspartyt. A történet lényege, hogy a magyar ízek igehirdetőjeként az előző szemeszterben már szervezett egy gulyáspartyt, amelynek oy nagy sikere volt, hogy az esemény ebben a félévben is megrendezésre került. Nem kis dologra vállalkozott a főszervező, ugyanis a meghívottak listáján több mint 60 fő szerepelt, így igencsak emberes adagot kellett rittyenteni. De az eredmény megérte az erőfeszítéseit, ugyanis nagyon finom lett, bár nekem kicsit túl erős, de ez egyéni ízlés kérdése. A többieknek viszont nagyon ízlett különösen a törököknek, akik az erősebb ízvilághoz vannak hozzászokva. Egy biztos: a gulyás sokkal nagyobb népszerűségnek örvend a nem magyarok körében, mint a pálinka, amelyet csak Hungarian poisonnak hívnak.

Ezután felkerekedtünk Scheveningenbe (Hága tengerprarti része), ahol egy hatalmas Erasmus buli került megrendezésre. Mivel a vonat csak Hága belvárosáig jár és onnan a tengerpart még egy 3-4 kilométerre található, így a villamost vettük igénybe, amelyből létezik közvetlen járat a kolink és a tengerpart között, igaz az út háromnegyed órát vesz igénybe. Ez tovább is tarthatott volna, ha a villamos sofőr hölgy elfogadja a vodkát, amit a franciák próbáltak megitatni vele. Odaérve a tengerparton sikerült kicsit elkeverednünk így végül csak 1 körül érkeztünk meg a buliba. A buliba amely a tetőpontján leginkább egy heringpartyhoz hasonlított, annyian voltak a strandon felhúzott két hatalmas sátorban. Zárás után – mely váratlanul már 3:45-kor bekövetkezett – még kimentünk a tengerpartra fetrengeni egyet a homokban, majd visszaindultunk a koliba.

Vasárnap meg volt az első búcsúparty is. Ugyanis Anthony (MAL) csütörtökön indul európai körútjára, így őt már nem látjuk viszont. Ez alkalomból az idelátogató barátnőjével együtt készítettek nekünk egy igazi maláj vacsorát, amely íz világában a gulyásleves után leginkább a menzás sablon leveshez hasonlított, de azért finom volt. Az este végül, ahogy szinte az összes este az elmúlt pár héten kiélezett csocsómérkőzésekkel fejeződött be.

Pihenés a tóparton

Mindenki jól érezte magát

Biztos a szomszédaink is

Sülnek a húsok

Marcushof népe

The best friend: runs the fastest to be the first to laugh at you

Dániel főzi a gulyást

Hűű Peti, mekkora sor!

Todor (BUL) örvend az éteknek

Falatozás

A franciákkal (Aurélien és Kévin)

Az indiai Lalittal kiegészülve

A sármos Anthony búcsúzik

Anthony farewell