Diósdról a nagyvilágba

Ezzel a héttel elkezdődött a tanítás, szóval túl vagyok az első óráimon is. Itt nem félévek, hanem negyedévek vannak, mindegyik negyedév 7 hét szorgalmi időszakból meg 1-2 hét vizsgaidőszakból áll. Tehát most tavasszal én két negyedéven keresztül leszek itt, a 3. és a 4. quarteren. Összesen 5 tárgyam ebben a negyedévben (Soil Structure Interaction, Risk and Variability in Geo-Engineering, Use of Underground Space, Undergorund Space Technology – Special Topics és Transport and Mechanics by Flow in Poreus Media). Azonban utóbbi tárgyat valószínűleg nem fogom megcsinálni, hanem csak bejárogatok rá, mivel hasznosnak tűnik, de 5 tárgy már elég sok lenne egy negyedévre főleg, hogy majd 1 hét alatt kéne levizsgázni mindből. A tanórák ugyanúgy 2*45 percesek, mint otthon, viszont itt a valóságban is 2*45 percesek, még nem volt olyan órám, amelyet ne tartottak volna végig. Az órák kicsit unalmasak (vagy csak én voltam fáradt), kicsit hosszúak, de mindenképpen hasznosnak tűnnek. Viszont az előadók kicsit furcsák, volt olyan tanár, aki bemutatkozás meg semmi bevezetés nélkül el kezdte mondani a tananyagot, de volt egy pszichopatán vigyorgó tanár is, bár szerencsére ő csak helyettesíteni jött be.

Kedd este egy portugál srácnak volt szülinapja, azt mentünk el megünnepelni a városközpontba. Igaz a srácot senki nem ismerte és senki nem is látta az este folyamán, azért így is elvoltunk (utólag kiderült, hogy a szülinapos srác egy másik helyre ment egy másik társasággal, szóval a szülinapja azért nem maradt el). Először a Bebop nevű bárba tértünk be egy pár erasmusos diák társaságában, ahova időközben még több cserediák is megérkezett. Azonban akkora volt a kis helyen a tömeg, hogy pár török meg francia sráccal inkább úgy döntöttünk, hogy továbbmegyünk a Ruif nevű helyre, ahol eltöltöttük az éjfélig hátralevő 1-2 órát. 

Az építőmérnöki kar most ünnepli alapításának sokadik évfordulóját, amiről különböző programokkal emlékeznek meg. Szerda este például egy építőmérnöki bulira került sor, ahova azonban nem sikerült eljutnunk. A városban több kolesz is található, azonban mind közül állítólag a mi kolink, a Marcushof a legnagyobb party hely. Ennek megfelelően szerda este is kitört egy kisebb Erasmus party a második emeleti konyhában, amihez természetesen én csak a hármas sípszó után csatlakoztam, de azért így se maradtam le semmiről. Kis dumálgatás után végül a társaság egy része úgy döntött, hogy a várható felhozatalra való tekintettel az építő helyett az építész bulit veszi célba, majd egy jó húsz fős társasággal betekertünk a belvárosba, ahol a buli volt.

Még a szerda esti program előtt lementem az egyetem sportlétesítményére, ahol egy  ún. open soccer trainingre került sor. Ez egy laza fociedzésnek felel meg, azonban nincs semmilyen csapat meg ilyesmi, hanem csak a focizni és mozogni vágyók minden szerdán lejönnek ide, tartanak egy kis bemelegítő átmozgatást, majd fociznak egy órát. Nem mondom, hogy életem focija volt, de azért egy kis szintfenntartó edzésnek mindenképp jó volt, terveim szerint minden szerdán le fogok járni. A foci során 4 csapatot alkottunk, és rövid körmérkőzéseket játszottunk, amelyeket sikeresen mind elveszítettünk, mondjuk kapus nélkül nehéz nyerni. De sebaj, úgyis nem a részvét hanem a fontos.     

A hollandok ebédre általában szendvicset esznek, és csak vacsorára kajálnak főtt ételt. Ennek megfelelően a menzákon szinte csak szendvicseket lehet enni, de legalább azok is drágák. Így szinte mindenki este főzőcskézik a koliban, és ez az, amiért a Marcushof a legjobb koli közösségi szempontból. Ugyanis míg a többi koliban minden szobához van egy kis konyhai részleg, addig itt minden emeleten közös konyha van, ahol este igen sokszor főznek közösen az emberek vagy csak társalognak kajálás közben. Viszont ez azt jelenti, hogy mindenki látja mit szerencsétlenkedek főzés címszó alatt, emiatt az első tényleges főzésemet délutánra időzítettem, amikor senki nem volt a konyhában. Csináltam rizsát meg husát, igaz a husa kicsit száraz lett, kicsit ízetlen, de legalább én csináltam. 

Időközben a társaság is kezd összeérni. Több mint 100 Erasmus meg cserediák jött ebben a félévben Delftre, és ennek jó ha csak a tizedét vagy ötödét ismerem, de szinte mindennap megismerkedek új arcokkal. Szóval nem lesz rossz ez a félév sem.

Este a belvárosban (Ricsi, David (GER), Charlotte (DEN), Vince)

Az építőmérnökök épülete

A könyvtár épülete

Bicikli parkoló a campuson