Diósdról a nagyvilágba

Elérkezett az utolsó tanítási hét is, azaz már el is múlt. Ennek alkalmából lőn egy kis összefoglalás az óráimból, és hogy milyen számonkérések voltak/vannak/lesznek.

Foundation Design tárgyból több kisebb házi feladat, 2 zh és egy projektmunka volt a félévközi teljesíteni való. Utóbbi keretében egy adott épület alapozását kellett megtervezni, pontosabban több alapozási technikát megtervezni és ezek közül a leggazdaságosabbat kiválasztani, majd erről az egészről egy riportot írni. Ezt a feladatot 4 fős csapatokban oldottuk meg, és mivel a többieknek fogalmuk sem volt róla mit kell csinálni nem geotechnika a szakiránya, ezért a munka dandárja rám maradt. Például a számolást felosztottuk még jó pár hete 4 részre, de végül úgy kerekedett, hogy én csináltam meg az egészet. Emiatt elég sok időm elment a projekt feladattal, de tegnap sikeresen leadtuk, szóval a tárgy letudva, legalábbis péntekig, amikor is még egy vizsga vár belőle. A tárgy előadásait egy iráni származású professzor tartotta, és nagy valószínűséggel én voltam az egyetlen a környéken, aki nem unta magát halálra az óráin, sőt még szerettem is őket.

In Situ Geotechnical Testing-ből több riportot is kellett írni, ahol az általunk vagy nem általunk készített mérések eredményeit kellett elemezni és kisebb tervezési feladatokat végrehajtani belőle. Mivel ez a tárgy graduate class volt (azaz mesterképzéses), ezért mindössze hatan voltunk rajta. Múlt hét kedden egy vendég előadó tartott prezentációt az órán, és még ajándék pólót, tollat, vonalzót és cukrot is hozott nekünk (természetesen cégeset…). Ugyan még maradt egy kis házi ebből a tárgyból is erre a hétre, de összességében ez is szép volt, jó volt.

Az Intro to Sustainable Engineering nevű tárgyam most már hivatalosan is elnyerte a legunalmasabbnak járó arany Kaposi díjat. A legemlékezetesebb momentum bizonyára az marad, amikor a Tanár Úr az órán kérdezett körbe, hogy ki lenne hajlandó kétórányira fekvő Portlandból hazahoznia a kocsiját, mert perpillanat ott van a vitorlása, és miután felmegy kocsival érte, ő a vitorlásával fog visszajönni, de nyilván a kocsit is vissza kell valakinek hozni. A tárgyból szerencsére nem volt olyan sok házi feladat, bár az olvasnivalókkal néha meggyűlt a bajom. A héten még kapunk belőle egy take home exam-et, ami egy hazavivős vizsga, igazából inkább egy nagy házi feladat, semmint vizsga.

Az English-First Year Writing nevű tárggyal kapcsolatban elég vegyes a kép. A tárgyból rengeteg házit kaptunk, 3 nagy esszé mellett több kisebb beadandót is írni kellett, ami eléggé időigényes tevékenységnek bizonyult. Mivel legutolsó emlékeim szerint olyan messze állok az esszéírástól, mint Bear Grylls a kulináris élvezetektől, ezért igen meglepődtem, amikor a tanár külön megdicsérte az írásaimat. Még azt is említette, hogy a következő évben majd az én esszémet akarja példaként használni (az nem derült ki, hogy jó vagy rossz példaként…). És, hogy itt se hazudtoljam meg magamat, míg a persuasive essay (érvelés, rábeszélős esszé) keretében szinte mindenki Should we allow underage drinking-ről meg Should everyone pay tution fee-ről írt, addig én a vulkánokról. Maga az óra viszont talán az egyik legjobb hangulatú volt a félévfolyamán, tele nemzetközi diákokkal, az indiai Sid Nigam Nigam Nigam Nigam-tól kezdve a dán úszónövendék Bettinán át, a Zaragoza juvenil A-ban focizó Jesus-ig. Az órák szinte mindig jó hangulatban, sok nevetéssel teltek.

Szóval ezek voltak a félév tárgyai, ezen a héten vizsgaidőszak van, ami itt csak egy hetes, szóval szombaton hivatalosan is véget ér a félév.

Mivel az indulási időpont vészesen közeleg, ezért lassan elkezdődnek a búcsúbulik, búcsúparty-k. Csütörtökön búcsút vettünk az International Circle-től, és az OISS-től. Pénteken Ivo barátunknál töltöttük az estét, ahol kiderült, hogy személyében egy bolgár celebet ismertünk meg, aki a bolgár Való Világban és Fábry Show-ban is megfordult. Nem is beszélve a matematika tanár apukájáról, aki pedig a bolgár Survivor-ben vitézkedett. Szombaton a már említett Bettina hívott meg minket egy a lány úszócsapat által szervezett buliba. Ugyan kevesebb volt lány úszócsapat volt ott, mint szerettük volna, de azért így se volt rossz.

Vasárnap pedig az év legzseniálisabb átverését sikerült végrehajtani, de erről bővebben majd holnap, mivel már elég későre jár, és még be kéne fejeznem egy házit holnapra ma reggelre. A tervek szerint holnap még írok a vasárnapi napról, pénteken pedig az utolsó itt töltött hetünkről. Szombaton pedig irány a Floridai Királyság, ahol egy hetet fogunk tölteni. Onnan még nem tudom, hogy hogyan és mikor fogok jelentkezni, lehet csak karácsony utánra marad a floridai beszámoló, szóval lehet, hogy késni fog, de elmaradni biztos nem.

Az utolsó International Circle

A holland különítmény (Tammy és Maarten), akikkel tavasszal újra találkozok