Diósdról a nagyvilágba

Az otthoni kalendáriummal ellentétben itt nem rövid, hanem hosszú hétvége volt a hétfőre eső Veteran’s day miatt. 1918. november 11-én írták alá a Compiégne-i erdő híres vasúti kocsijában az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezményt. Minden évben ezen a napon megemlékeznek az ország egykori és jelenlegi katonáiról, akik messze földön szolgálják a haza biztonságát, netán gazdasági érdekeit. A megemlékezés keretében többek közt sor került ünnepélyes zászló felvonásra, én pedig egy 13 órás házi maratonnal ünnepeltem meg a munkaszüneti napot.

Sustainable Engineering nevű tárgyból kaptunk egy take home exam-et, ami annyit takar, hogy a zh-t nem órán, hanem otthon kell megírni és egy bizonyos határidőre (másnapig, hét végéig…) be kell adni. Lévén a feladat egy projekt értékelése volt és a munkára egy hét állt rendelkezésre, így inkább egy nagyobb kaliberű házira hajazott, mintsem egy zh-ra. Mindenesetre jó egyetemistaként sikerült az utolsó napra hagyni, így a hétfői napomat délelőtt 11-től egészen éjfélig szünet nélkül (bár kajálni azért elmentem) a megírásával töltöttem. De lényeg a lényeg, sikerült leadni, így foghatok is neki a többi házimnak. Többek közt egy több oldalas esszé megírásának, amire bizony nem elég az irodalom angol óra előtti szünet (főleg, hogy Bogik se járnak az órára), így kénytelen leszek egymagam megírni (lehet már meg is írtam). Mivel erre az angol órára minden héten kell egy kisebb-nagyobb beadandót gyártani, és Professor Haines hasonló hatékonysággal javítja a dolgozatokat, mint Márti néni, ezért még nem sok kijavított esszémet láttam viszont. Viszont legalább általam választott témában írhatom az esszét, így lett a témám a szeretet ereje helyett a vulkánok.

A hétfői naphoz hasonlóan vasárnap is tanulással telt, nem úgy, mint a szombat. Napközben ugyanis Michaellel együtt ellátogattunk a nem messze található Redhook Brewery-be. A sörfőzdéről annyit kell tudni, hogy egy sörfőzde. Még pedig olyan sörfőzde, amelyet 1981-ben alapítottak. Az 1 dollárba kerülő túravezetés során megmutatták a különböző lepárló és egyéb funkciójú tartályokat, illetve a palackozó részleget. A túravezetés végeztével pedig ingyen kóstolót kaptunk három különböző típusú Redhook sörből. A túravezető srác nagyon viccesnek tűnt, de mivel rettenet halkan és akcentussal beszélt, ezért gyakran csak teátrális gesztusai és a többi vendég reakciója jelezte humor bonbonjainak elsülését.

Szombat este Kate-tel kiegészülve elmentünk a UNH – Vermont jégkorong mérkőzésre. A hoki meccset az egyetem sportcentrumában, a Whittemore Centerben rendezték. Lévén ez egy fedett csarnokban található, nem pedig egy nyitott stadionban, aminek csak egy oldalán van lelátó, így a hangulat is sokkal jobb volt, mint az amcsi foci meccsen. A jobb hangulat nemcsak ennek, hanem a csapat kiválóságának is köszönhető, ugyanis a UNH csapata az egyetemi bajnokság első osztályában játszik. A mérkőzés remek kikapcsolódás volt, és a UNH simán verte az ellenfelet 5-0-ra. Mivel először voltunk hoki meccsen, ezért fogalmunk nem volt róla, hogy hova kéne ülnünk, így kiválasztottuk a nekünk legjobban tetsző helyet. Mint később kiderült tényleg az egyik legjobb helyre telepedtünk le, ugyanis sikerült elfoglalnunk az edző feleségének a székét. A mellettünk ülő öregemberrel, aki nem győzött csodálkozni rajta, hogy életünkben először vagyunk hoki meccsen, hamarosan szóba is elegyedtünk. A helyi szurkolóknak van egy felettébb érdekes szokása is, ugyanis minden hazai meccsen az első hazai gól után döglött halakat (!) dobálnak a pályára. Továbbá előszeretettel szidják az ellenfél játékosait, bár ez annyira nem újdonság európai foci edződve.

A hoki meccs után ugyanezzel az ötös társasággal (Kate, Michael, Bence Robi és jómagam) a 15 perces autóútra található Fox Run Mall (amitől nem messze található a brewery) felé vettük az irányt, ahol megnéztük a legújabb James Bond filmet, a Skyfall-t. A film egész jó volt, megnézésre ajánlott. A mozijegy meglepően drága volt (11 dollár), és még helyjegyek sem voltak, hanem mindenki oda ült le ahol helyet talált. Míg a mekiben egy közepes kóla tényleg közepes méretű, addig itt a közepes kóla vödör méretű volt. A filmelőzetesek is kicsit hosszabb ideig tartottak, mint otthon, az előzetesen 22:00-ra kiírt film, így 22:22-kor kezdődött el. A legmeglepőbb viszont az a mocsok volt, ami a film végén kifelé menet fogadott bennünket. Az ülések mellett, alatt nem is popcorn szemek, hanem popcorn hegyek magasodtak, a papír poharak eldobálva, szóval Pénteknek volt dolga.

p.s. Péntek = takarító        

Redhook Brewery

Hearts - Hibernian 5-1

Hokimeccs

UNH Wildcat a jégen