Mostanában SPM fokozat gyorsasággal telnek a napok, nehéz elhinni, hogy már negyedik hete itt vagyunk. De a naptár sajnos nem hazudik. Ezen a héten nem történt sok minden (legalábbis itteni mércével mérve), de azért így sem volt idő unatkozásra (alvásra).

Ennek egyik oka, hogy szép lassan beindult a nagyüzem az iskolában is. Itt általában az a szokás, hogy több kisebb házi van, amelyeket hétről hétre, óráról óra kell megcsinálni, így folyamatosan kell tanulni, nem pedig a félév második felében kell minden beadandót összedobni. Remélhetőleg emiatt az utolsó hetek nem is lesznek annyira durvák, mint otthon szoktak vala. A Foundation Design gyakorlatom bejelentkezett az Arany Málna díjra, minden idők legrosszabb órája kategóriában. A gyakolratvezető, egy fiatal tanársegéd, az 50 perces órát a mai napon például 18 perc alatt lenyomta, és az ég világon semmit nem magyarázott el, feldobott egy képletet a táblára, behelyettesített pár számot, majd kijelentette, hogy ez a végeredmény. Hogy mit, miért és honnan szedett az annyira sötét maradt, mint az Eden Log a megnézése után.

Kedden lejátszottuk az első meccsünket (a kettőből...) az egyetemi foci bajnokságban. Bár többet támadtunk és több helyzetünk is volt, végül csak 1-1-et sikerült játszanunk. Azt leszámítva, hogy 11 vs 11 ellen kicsit kicsi a félpálya és 2*45-höz szoktam, nem pedig 2*18-hoz, egész jó meccs volt. Az pedig, külön fejezetet érdemelne, hogy a bolíviai, skót, szaúdi, amerikai, libanoni, magyar, vietnámi-bolgár, kínai, hogyan kommunikál egymással a focipályán. Sokan mondják, de leginkább a közhelyek, hogy a foci egy univerzális nyelv, amelyet bárki megért, és ebben bizony van is igazság. De ami még ennél is univerzálisabb az a partjelző képességeinek kérdőre vonása, aki nem intette be a lest az ellenfél góljánál. Ami egyébként nem is volt les, de ez részletkérdés :D

A csütörtöki nap elég eseménydúsra sikeredett. Délben a szokásos International Circle-re (nemzetközi diákok összeülnek, esznek-isznak, beszélgetnek, hupákolnak) került sor, ezután pedig egy másik meeting-re voltunk hivatalosak, amely a Budapest-UNH közötti csereprogramot népszerűsítette az érdeklődők (a 3 érdeklődő) számára. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezt csak az electroncial engineering-eknek szervezték. Érdekes volt hallgatni az amerikai diákok budapesti beszámolóját, akik tavaly tavasszal töltöttek egy félévet nálunk. Mindegyikük életük egyik legnagyobb és legjobb kalandjának tekintik az exchange félévet, ahol nagyon olcsón, havi 500 dollárért tudtak szállást szerezni, körbeutazták fél Európát és lelkesen ecsetelték, hogy milyen közel van London, mert csak 2-3 órát kell repülni és már ott is van az ember. Csütörtök délután került sor a University Day Picnic-re, ahol az egyetem különböző tevékenységű klubjairól és szakköreiről lehetett információt gyűjteni és akár még csatlakozni is hozzájuk. Továbbá itt sem maradhatott el az ingyen hamburger, hotdog és innivaló sem. Este pedig lementünk a Libby's nevű bárba, ahol jól éreztük magunkat. Főleg, hogy bebizonyosodott (dehogyisnem, bebizinyosodott) a pár bejegyzéssel korábban írt tételem, amely szerint két féle ember van az UNH-en, akinek fogalmas sincs Magyarországról, illetve aki volt már ott exchange studentként. Ugyanis sikerült összefutnunk nem egy, nem kettő hanem vagy 10 diákkal, akik tavaly a Corvinuson ültek a büfében (tanultak). A pontot az i-re, az a két magyar srác tette fel, akik nem tudom hogy kerültek ide (nem Robiról és Bencéről van szó), de New York államban dolgoztak nyáron lifegurad-ként és most valahogy itt kötöttek ki a Libby's-ben. Ha minden igaz, akkor pár újonnan szerzett barátjukat látogatták meg. Mindenestre elég vicces volt összefutni két magyar sráccal a helyi bárban.

Péntek délután pedig megint leugrottunk Oszkárral Brunóék tóparti nyaralójába. Vízisíelés, motorcsónakozás, hamburger sütés, ilyesmi. Elég jó volt. A házigazda Bruno elég érdekes figura, szabadidejében ugyanis az egyetem utcáin szokott az egykerekű biciklijén tekerve zsonglőrködni. Az óriáspókból pedig legnagyobb megdöbbenésünkre már csak 3 láb maradt meg, és abból is éppen darazsak lakmároztak. Durva ez a természet. Este pedig egy szabadtéri filmvetítés keretében, amelyet az egyetem egyik épülete előtti füves területen rendeztek, megnéztük a Hunger Games-t (Éhezők viadala).      

Meteorológus Mihály jelenti: Az idő eddig egész szép errfelé, bár az utóbbi egy-két hétben kicsit hűvösebbre fordult az idő, és már pár esős napon is túlvagyunk, eddig nem lehet panasz az időjárásra.

Pár szó a biztonságról. New Hampshire állam számít az egyik legbiztonsgosabb államnak az egész Középföldén. Ennek azonban ára van, amelyet főleg a bulizni vágyó fiatalság látja kárát. Egyrészt minden szórakozóhely bezár éjjel 1-kor. Másrészt 21 év alatt tilos alkoholt fogyasztani, és ezt nagyon szigorúan be is tartatják. Szórakozóhelyre és bárba csak és kizárólag valamilyen igazoló okmánnyal (nekünk ez kizárólag az útlevél) lehet belépni, amellyel bizonyítod, hogy elmúltál már 21. A boltban ha alkoholt veszel, szintén minden esetben elkérik az igazolványadat, és nem csak tőled, hanem az összes veled együtt levő embertől. Szóval ha van a társaságodban egy 21 alatti, hiába te fizetnél és hiába van veled másik hat 21 feletti ember, nem vehetsz alkoholt. Az utcán tilos alkoholt fogyasztani, és a koliban is szigorúan ellenőrzik a CA-k (folyosófelügyelők), hogy tényleg elmúltál-e 21, és ha nem akkor tényleg kólát iszol-e. Továbbá az egyetemnek saját kis rendőrkülönítménye van, UNH-s rendőrautókkal (soha nem láttam még ennél királyabb rendőrautókat).

Még pár érdekesség a végére. New Hampshire államot gyakran emlegetik Granite State-ként. Ez az elnevezés az állam területét alkotó gránit masszívumra utal, amelynek felszíni kibukkanésaival lépten-nyomon találkozik az ember, még a campuson is. New England területén használatos egy kifejezés, amelyet sehol máshol nem használnak az országban. Ez pedig a "wicked" szó használata a "nagyon" szinonímájaként. Szóval ha az ember összetalálkozik egy helyi Magyarországon megfordult diákkal, akkor garantáltan az első 5 mondata a "it's wicked awsome" lesz.  

Szombaton pedig irány a Mount Washington, amely a térség legmagasabb hegye és számtalan érdekességgel szolgál, de erről majd a követekző bejegyzésben.

Készül az ingyen hamburger az egyetemi pikniken

Akkor....

...és most (a kis pók izét meg jól megették)

Robi vízisíel

Lazulás a motorcsónakban