Az elmúlt héten újból hosszú hétvégét ültünk. Ezúttal áldozócsütörtök miatt, amelyet itt (és Németországban is) annyira komolyan vesznek, hogy hivatalos munkaszüneti napnak minősül. És ha már csütörtök munkaszüneti nap, akkor miért ne legyen péntek is az, így négynapos hétvégét élvezhettünk. Pár héttel korábban felmerült, hogy kihasználva ezt az alkalmat esetleg egy többnapos túrára elmennénk Észak-Hollandiába vagy Belgiumba, azonban sajnos ezekből nem lett semmi. Utána azt találtuk ki, hogy vasárnap csinálunk egy újabb biciklitúrát, vagy esetleg elmegyünk Amszterdamba a Rijksmuseumba, azonban végül ezek se valósultak meg, részben a sok tanulivaló, részben a csapnivaló időnek köszönhetően. Így végül a hosszú hétvége is főleg tanulással telt, egy kis kikapcsolódásra azért jutott idő, így csöppentünk bele péntek este egy Pokemon partyba.
Már a buli témája se volt egyszerű, de az első emeletnek sikerült tennie róla, hogy az egyik legtragikomikusabb estéje legyen a hollandiai itt tartózkodásunknak. Mivel ez a Pokemon party egy holland házi buli volt, így mi kicsit hívatlanul állítottunk be, aminek köszönhetően többször is megkérdezték a házgazdák, hogy hogy kerültünk mi ide, de végül maradhattunk. A buli témája annyiban merült ki, hogy pár holland beöltözött Pokemonnak. Bár nem vagyok egy nagy fan, de nekem inkább hasonlítottak a Csanád-féle pokemonokhoz, semmint a rajzfilm szereplőihez. A tragikomikus esetek azonban már az odafelé vezető úton elkezdődtek. Amin (IRA) ugyanis úgy gondolta, hogy útközben javítja meg a biciklijéről leeső félben lévő elülső sárhányót, így előbb lábbal próbálta helyrerúgdosni, majd jobb híján ököllel próbálta helyreütlegelni, amivel csak azt érte el, hogy Tasi legszebb éveit idézve bukfencezett egy hatalmasat a biciklivel. Szerencsére Aminnak nem esett baja, nem úgy a biciklijének, amelynek teljesen elferdült a kereke, így azt kénytelenek voltunk hozzáláncolni a legközelebbi villanyoszlophoz. Így Amin is csatlakozott Kévinhez (FRA) és Aurélienhez (FRA), akik már eddig is egy-egy ember csomagtartóján utaztak. Kévin buli után (néha már előtte is) kizárt, hogy biciklire tudjon ülni, így őt mindig fuvarozni kell. Aurélien pedig szintén részegen próbálta megjavítani a biciklijét még múlt héten, aminek szintén az lett a következménye, hogy perpillanat az ő biciklije is működésképtelen. Amin összeszedése után továbbfolytattuk utunkat, azonban Kévin farmerja beleakadt Jonathan (AUS) biciklijébe és egy kis helyen kiszakította azt. Végül sikerült megtalálnunk a bulit, ahova bebocsátást is nyertünk. A buliban szerencsére nem esett senkinek baja, azonban mikor hazafelé tekertünk Marcosnak (CHI) sikerült olyan freestyle elemet bemutatnia a biciklijén, hogy betörte az orrát és az egyik metszőfogából is kiesett egy kis darab. A buli megkoronázása a franciáknak sikerült, akik a gyalog húsz perces utat 3 óra alatt tették meg hazafelé, és mire reggel 7-kor visszaértek, Kévin farmerje gyakorlatilag teljesen leszakadt az egyik lábáról.
Mivel azonban a hét többi része szorgos tanulással telt, így sajnos más érdekes eseményről nem tudok beszámolni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.