A szombat délelőtt egy szokásos (remélhetőleg ez a jelző a későbbiekben is megmarad) focival kezdődött a delfti Casino mufun. Egy sebtében összeállított Dél-Amerika – Európa rangadót játszottunk, a cseh, holland és 2 magyar játékosból összeálló Európa-válogatott végül 15-11-es győzelmet aratott. Még szerencse, hogy nyertünk, mert itt nem lehet véletlenül rátenyerelni a restart gombra. A szombat délután nagyrészt pihenéssel, kis főzéssel és valószínűleg az előző poszt megírásával telt.

Vasárnap azonban már mozgalmasabb nap volt tervbe véve. Napközben ugyanis egy kisebb társasággal felkerekedtünk a szomszédos Hágába várost nézni. Kis tudnivaló Hágáról: az ország fővárosa Amszterdam, és ez még az alkotmányban is rögzítve van. Azonban azt leszámítva, hogy Amszterdam a legnagyobb és leghíresebb város semmi nem indokolja a fővárosi címét, ugyanis szinte minden közigazgatási hivatal Hágában található. Itt székel a parlament, itt vannak a minisztériumok, itt a kert, itt lakik és dolgozik a királynő csakúgy, mint a miniszterelnök és a nagykövetségek is itt találhatók. Emellett a városban számos nemzetközi szervezet is székel: Nemzetközi Bíróság, Nemzetközi Büntetőbíróság, Nemzetközi Törvényszék, Europol de még a Ruandai Nemzetközi Törvényszék is itt van. Maga a város 10 perces vonatútra van Delftől (4,40 euro a retúrjegy), szóval jobb időben biciklivel is bőven lőtávol belül van. Részegen pedig még télen este gyalog is, bizonyította ezt a görög Szpirosz, aki vasárnap este hazafelé sétálva Hágában kötött ki a koli helyett.

A 9 fős városnéző csapat élére lelkesedésem által vezérelve én álltam, szinte már csak az esernyő hiányzott a kezemből. Szóval következzen a Discovery fekáknak Hágára kíváncsi olvasóknak szóló rövid bemutatása. A vasútállomás a toronyépületekkel tarkított üzleti városrészben található, amelynek közvetlen szomszédságában terül el az óváros. Elsőként a város egyik főterének számító Plein-t látogattuk meg, ahol maga a miniszterelnök is gyakran feltűnik, mivel az egyik sarkon álló épületben van a dolgozószobája. Itt található továbbá a híres Mauritshuis (igaz sose hallottam róla előtte), ahol számos Vermeer (Lány gyöngyfülbevalóval, Delfti látkép) és Rembrandt festményt tárolnak, azonban mivel jelenleg felújítás alatt áll az épület, ezért nem tudtunk bemenni. Ezután átsétáltunk a Binennhof épületkomplexumán, amely egykoron palotának épült, jelenleg pedig kormányépületként funkcionál. Az épület északi szomszédságában még mindig megtalálható az egykori VÁLYÚÚ!! vizesárok, amelyben jelenleg kacsák úszkálnak. Az út túloldalán terül el az óváros hangulatos bevásárló utcáival, egy elegáns fedett bevásárló utcával (Passage). Miután körbesétáltuk az óvárosi rész elindultunk a 16. században épült Paleis Noordeinde felé, ahol a nemrégiben lemondását bejelentő Beatrix királynő dolgozik (lakni a vasútállomás közelében lakik egy másik kastélyban). Ezután pedig kisétáltunk a Békepalotához, amely megérne önmagában is egy kisebb bejegyzést (amire talán sor is kerül valamikor). A századforduló környékén épült Békepalotában székel többek közt a Hágai Nemzetközi Bíróság, amely Dzsínó hitvallásának megfelelően elítéli a rosszakat (egyébként az ENSZ elsődleges bírói szerve). Az épület ötlete egy 1899-ben összeülő békekonferencián merült fel, mint a béke szimbolikus épülete, és egy vitás kérdésekben döntő testület székhelye. Azonban az első világháborút a nagy igyekezet ellenére sem sikerült megelőzni. Az épület belsejét csak előre bejelentkezve, vezetett csoportokban, havonta párszor lehet megtekinteni, így nekünk maradt az ingyenes látogatóközpont. Miután kinézelődtük magunkat visszasétáltunk a belvárosba ahol beültünk egy pubba, majd a fél hetes vonattal visszagördültünk Delftbe.

A napi programnak még nem volt vége, ugyanis az egyik amerikai cserediáknak, Katie-nek aznap volt a szülinapja, és ennek örömére szervezett egy szülinapi vacsorát az egyik helyi étteremben, ahova majd húszan gyűltünk össze. Az étterem kicsit drága volt, és az ételadag is lehetett volna nagyobb, de azért így is jól éreztük magunkat.

A biciklim egyelőre nagyon jól funkcionál, eddig semmi baja nem volt és a sarki boltot leszámítva mindenhova ezzel közlekedek. De itt (szinte) mindenki ezt csinálja. Néha már túl nagy is a bicikli forgalom.

Jövő héten igyekszem írni kicsit a koliról, de előtte muszáj megemlékezni még a székekről. Nem tudom, miből készültek a koli gyönyörű piros műanyag székei, de hogy akárhányszor, ha felállsz róla és a konyhában odamész a fémből készült pulthoz vagy csak fel akarod emelni a lábas fedelét garantáltan megcsíp az áram. Nem is kicsit. A mai nap odáig jutottam, hogy főzés közben inkább a radiátoron foglaltam helyet.

A Plein

A Binnenhofnál (William (BEL), Alex (GRE), Aasavri (IND), Ricsi (HUN), Andrea (ITA), Gil (USA), én, Alessandro (ITA), David (GER))

Madár ül a fején (I Vilmos lovas szobra)

A Binnenhof a vizesárok felől

A királynő itt dolgozik

A Békepalota díszes kapuja

A Békepalota