Szombat délelőtt végre focival kezdődött a napom. A több mint 2 hónapos futball elvonás után igen jól esett egy kis foci. A harmadik emeleten lakik egy magyar srác (Dániel), aki itt tanul és hétvégenként el szoktak járni focizni pár sráccal a koliból. Ez alkalommal én is csatlakoztam hozzájuk (remélhetőleg nem utoljára), így szombat reggel, azaz 11-kor fog vacogtatva lesétáltunk a közeli játszótéren található pályához, amely igen erősen emlékeztet az érdligeti pályára a Casinonál. Ugyanolyan ótvar, egykoron műfűnek szánt, de ma már inkább szőnyeg borítja a pályát, mint ott. Ha kicsit magasan rúgod meg a labdát, már szaladhatsz is érte, hogy visszahozd a világvégéről. És ha nem vigyázol még Hajduk Áron is felkenhet a palánkra. Viszont legalább nincs camping mellette, és főleg nincsenek sutyerákok meg cigányok akik tizesével akarnak beállni focizni. Szóval a pálya lehetne jobb is, de szerencsére a foci színvonala magasan verte a ligeti mufu focikat, így alaposan elfáradva és egy igen jót játszva érkeztünk vissza a szobánkba.

A délután pihenéssel és pakolászással telt. Míg este átugrottam Callumhoz és Adamhez, az ausztrál srácokhoz, akikkel még Schipholon ismerkedtem meg. Dowwal, egy Amerikában tanuló olasz-holland sráccal kiegészülve megittunk egy-két sört, majd betekertünk a belvárosba, ahol a tervek szerint találkoztunk volna pár másik sráccal. Egyik egyetemi tanárom szerint az a legjobb terv, ami nem valósul meg, igaz nem pont ilyen tervre értette, de a lényeg, hogy ez a terv sem valósult meg, mivel nem találtuk meg őket, így jobb híján beültünk a Ruif nevű pubba, ahol még eldumálgattunk egy pár órát. Mivel nekem ekkor még nem volt biciklim, így Callum mögött a csomagtartón utazva fuvaroztak, amely meglehetősen kényelmetlen volt, de legalább nem kellett gyalogolnom a mínusz fokokban.

Vasárnap délelőtt nagy része alvással és pihenéssel telt, majd megvettük Ricsivel a bicajainkat. Az ötödiken lakik két srác, akik bicajokban utaznak. Valahonnan szerváltak két bicajt, amelyet kicsit összepofoztak, majd eladták az érdeklődőknek, jelen esetben nekünk. Az enyém 80 eurot kóstált, kicsit rozsdás, kicsit kopott, kicsit öreg, de a lényeg, hogy gurul és működik a fékje, és egyébként teljesen korrekt.

Délután betekertünk Vincével és Ricsivel a belvárosba (ezúttal szerepet cseréltem és én voltam a Szállító, míg Ricsi a potyautas a csomagtartón) és kicsit körbenéztünk. Megnéztük a tágas és gyönyörű főteret, amelynek egyik végében a Városháza gyönyörű épülete, míg a másik végében a Nieuwe Kerk (New Chruch) temploma magasodik. Utóbbi egész Hollandiában a második legmagasabb templomtorony, és többek közt itt van eltemetve Hallgatag Vilmos is, akinek még kicsit utána kell olvasni pontosan mit is csinált. Egyébként a Nieuwe Kerk a neve ellenére is több mint 500 éves, persze a tőle nem messze emelkedő Oude Kerk-hez (Old Chruch) képest, amelyet 1246-ban emeltek, valóban fiatal. Utóbbi templomban található a híres festő Vermeer sírja is, aki szinte egész életét Delftben élte le. A templom tornya építés közben jelentősen megsüllyedt, így majd két méterrel tér el a torony tengelye a függőlegestől. Maga a belváros nagyon hangulatos és szép hely, tele vörös téglás épületekkel, utcákkal és kis csatornákkal.

Este a koli konyhában volt egy kisebb spontán összeröffenés magyarokkal, szingapúriakkal, később spanyolokkal (többségük Barcelonából).  Majd nyugovóra tértünk, mivel másnap elkezdődött a tanítás.

Az idő egyelőre elég ótvar errefelé. Meglehetősen hideg van, 0 fok körül. És az időjárás óránként tud változni, hóesés, napsütés, eső váltja egymást a szürke, felhős, semmilyen idővel. Szóval nem egy Florida, de remélhetőleg nemsokára lesz ez jobb is.

Zárszóként kicsit a biciklikről. Az, hogy szinte mindenki biciklivel jár az talán nem újdonság, viszont ami engem meglepett az a körülötte zajló biznisz. Úgy adják-veszik az emberek a bicikliket, mint a cukrot. Újat abszolút nem érdemes venni, mivel nagyon sokat ellopnak, meg eleve nem is igazán törődnek a bringájukkal az itteniek. Mivel rengeteg a cserediák, akiknek csak egy félévre vagy egy évre kell, ezért nagyon keresettek a használt bicajok, amelyek már 40 eurótól kaphatók. Emiatt virágzik second-hand üzlet, rengeteg helyen lehet venni használt bicajokat, amelyek közül van olyan, ami tűrhető állapotban van, de olyanok is vannak, amelyik szétesik alattad, amint ráülsz. Tényleg igaz, hogy 60 euro alatt nem érdemes bicajt venni, mivel bárki, aki olyat vett, később panaszolta, hogy eltört a váltója, kilyukadt a kereke, elszakadt a lánc, stb… Itt olyan bicajokkal közlekednek (most már én is), amivel otthon ki se mernék menni az utcára, annyira rozogák és ütött-kopottak, de itt félévre bőven megfelel. Rengeteg helyen látni az utcán szétlopott biciklik maradványait, amelynek már csak a fél váza maradt meg, de még mindig oda van láncolva az oszlophoz. Virágzik a bicikli tolvajlás is, a használt biciklik nem elenyésző része lopott, és a hüvelykujj vastagságnál vékonyabb láncot nem is érdemes venni. Végül a legérdekesebb adalék: a részegen hazafelé tántorgó diákok előszeretettel dobálják be a csatornába, vagy a sínekre a bicikliket, emiatt érdemes a belvárosban is lekötni a bicajt és lehetőleg nem a csatorna partjára állni :D

Nieuwe Kerk

Csatorna a belvárosban

Egy átmulatott éjszaka emlékei

Az Oude Kerk