Diósdról a nagyvilágba

A csütörtöki nap délelőttjére a hivatalos regisztráció volt a program. Ennek során aláírtuk a housing szerződést, illetve hivatalosan is beregisztráltunk az egyetemre. Ezután két óra dekkolás és semmittevés következetett, mivel a fennmaradó időben nem volt kedvem visszasétálni a koleszba. Ebéd után, 1-kor találkoztunk a Hilversum névre hallgató csapatom többi tagjával, hogy befejezzük a projektünket (YouTUDelft^TM), ezt annyira befejeztük, hogy inkább elhalasztottuk péntek reggelre. Délután hosszú, de legalább unalmas előadások voltak terítéken. Előbb a prezentációkészítés csínjáról-bínjáról kaptunk egy kis ízelítőt (nyilván így akartak ösztönözni, hogy a pénteki délelőtti projekt prezentációnkat ne csapjuk össze, de csak azt érték el, hogy rájöttünk, hogy tényleg összecsaptuk), majd pedig a könyvtárról, egészségbiztosításról és student and career supportról kaptunk tájékoztatót. Az előadásokkal több mint 3 óra eltelt, így volt vagy 6 óra, mire visszaértem a koliba, ami csak azért volt kevésbé tetszetős, mivel 7-kor már a vasútállomáson volt jelenésem.

Az elmúlt két napban az otthonról hozott szendvicseken éltem, azonban a készleteim a csütörtöki napra kimerültek, így elérkezett az éhezés főzés ideje. Mivel az alapos munkát nem szabad elkapkodni, ezért úgy döntöttem csak fokozatosan fedezem fel a konyhaművészet szépségeit, és első lépésként a mikróval kezdek. Így vettem a boltban egy mikróban elkészíthető tésztát, ami három perc alatt meg is melegedett. It’s something. Mindenesetre hétvégén már tényleg főzni fogok valamit, már csak azt kellene kisütnöm, hogy mit. Egyébként a diákok közül a legtöbben főzőcskéznek, mivel a kaja meglehetősen drága, így ha nem akarom az pénzem nagy részét kajáldákban elszórni, muszáj lesz nekem is fakanalat ragadnom.

Este 7-kor pedig Vincével lesétáltunk a delfti vasútállomásra, mivel az estét a szomszédos Hágában töltöttük. Ezek az úgynevezett Survival Activity-k az introduction week fakultatív programjai. Míg a napközbeni események kötelezőek (projekt feladat, előadások, regisztráció), addig az esti programok szabadon választhatók. Minden este van 2-3 Survival Activity, amelyre fel lehet iratkozni (főzőcskézések, társasozás, sörözés, kirándulás), én ezek közül a szerdai kocsmatúrára, és az e napi hágai kirándulásra jelentkeztem. A kicsit esős idő ellenére összesen olyan 20-an gyűltünk össze, így vonatoztunk el a 10-15 percre található Hágába. Egy másfél óra alatt körbesétáltunk a város központjában, megnéztük a főteret, a parlamentet, a városházát és a királynő hivatalát. Maga a város nagyon hangulatos és szép volt, valamikor minden bizonnyal nappal is visszajövünk majd körbenézni. A kis városnéző túra után pedig beültünk egy pubba, ahol kicsit felmelegedtünk, és 10 óra körül visszavonatoztunk Delftbe.  

A péntek reggel még befejeztük az utolsó simításokat a prezentáción meg egyszer-kétszer el is próbáltuk. Ezután élőben is elő kellett adnunk a munkánkat 4 zsűri, illetve 2 másik csapat előtt, akik ugyanebben a social network témában készítették el a saját projektjüket és prezentációkat. Délben pedig az építőmérnök épületben tettünk egy kisebb látogatást, megmutatták a termeket, laborokat, meg egyáltalán, hogy hol van maga az épület. Az irdatlan méretű épület szinte a legnagyobb az egész campuson, sok okosság beleférhet. Ráadásul valami elborult építészek azt találták ki, hogy az épület nézzen úgy ki, mint egy kamion (!), így végeredményben egy irgalmatlanul hatalmas beton kézigránát tankra hasonlít, amely még egy nukleáris apokalipszist is túlélne. Azonban minél tovább nézem az épületet annál jobban tetszik. Ez a faculty walk annyiból is jó volt, hogy összeismerkedtem a többi civil engineerrel, akik ebben a félévben jöttek. Egy finn meg egy ausztrál sráccal ráadásul közös óráink is lesznek, mivel ők is geotechnical engineerek, de a szerkezetesek között van osztrák és olasz srác is. Utána a finn meg az olasz sráccal elmentünk, betoltunk egy gyrost, majd a délutánt a szobában pihenéssel, pakolászással töltöttem. Este került sor az introduction week zárására, amelynek keretében kiosztották a legjobb projektnek járó díjat, amelyet Lionel Messi kapott. Utána az esemény beszélgetős-bulizós-ivós estébe csapott át, amely során igen jól összekovácsolódott a társaság, és sok új arccal is megismerkedtem.

Ha kicsit jobban kiismerem magam a környéken, akkor majd írok a koliról meg az egyetemről meg a városról meg mindenről. De így 4-5 nap után a legfontosabb konklúzió, hogy kifejezetten tetszik a hely :)  

Az egyetemre menet ezen az elforgatható hídon kell átmenni

 Hangulatos sarok Hágában

Sörözgetés Hágában

A Hilversum csapata