A mai nappal kezdetét vette a második félidő. Az elkövetkezendő 5 hónapot Hollandiában, a TU Delft-en fogom tölteni, amely Európa (egyik) legjobb műszaki egyeteme. Erősen gyaníthatóan a jó hírnevüket nem a Józsefvárosin vették, hanem rendesen kiérdemelték, így ez a félév kevésbé lesz kalandos, mint az USA-beli, helyette viszont sokkal több tanulás van kilátásban. Ennek ellenére igyekszem fenntartani a blog David Attenborough stílusát és beszámolni minden érdekes vagy másoknak unalmasnak tűnő, de akkor is érdekes dolgokról. Ez a félév igen sokban fog különbözni az előzőtől: egyrészt ez Hollandia, másrészt ez nem Amerika, harmadrészt sokkal több tanulás és kevesebb utazgatás, negyedrészt magamnak kell kaját szereznem, ami azt jelenti, hogy a (hűtőből) gyűjtögető életmódomat le kell cserélnem önfenntartó életmódra.
Délután érkeztem meg az Amszterdami Schiphol repülőtérre, amely annyiból ismerősnek tetszett, hogy az Újvilágba való menet is itt szálltam át. Itt kisebb kóricálások árán sikerült rálelnem az elénk kijövő delfti munkatársakra, akik a reptérre érkező nemzetközi diákokat terelték össze és vitték el a 45 percre fekvő Delft városkájába. Míg a többi diákra várakoztunk összeismerkedtem két ausztrál sráccal (az egyikük gyanúsan kínai volt), akik közül az egyik srác magával hozta a szörfdeszkáját is. Tudniillik otthon hetente 4-5-ször szörfözik, és majd a félév végén 6 hónap alatt beutazza Európát, majd Franciaországban meg Portugáliában szörfölget egy kicsit. És még egyesek nekem mondják, hogy jól csinálom… :D Előkerült egy szingapúri gyerek is (a Changi Hospital-t ismeri, de a filmről nem hallott), akinek az a vezetékneve, hogy Sng. Miután összeszedtük a szörfdeszkát és Sng-t, meg egy török csajt, meg egy pár indainak kinéző srácot útnak indultunk Delft-be, ahova meg is érkeztünk.
Az első állomás a Survival Café volt, ahol megkaptuk a welcome csomagot, amelyben kis elemózsia illetve fontos tudnivalók voltak. Továbbá megkaptuk a szobáink kulcsát is. Itt fel lehetett iratkozni az orientation week fakultatív programjaira, de mivel az esti kocsmalátogatások már mind beteltek, így egyedül a hágai kirándulásra sikerült feliratkoznom. Ezután kocsival elvittek az egyetemtől 10 percre található koliba, ahol átvehettem a szobámat (minden szoba egyágyas). Ez nem ment teljesen zökkenőmentesen, mivel félreértésből egy másik koliba mentünk először, és még csodálkoztam is, hogy miért nem nyitja a 119-es szobát a kulcsom. Mindenestre kiderült a turpisság és másodjára már sikerült megtalálnunk a helyes koleszomat, amely Marcushof névre hallgat és a Roland Holstlaan 652 cím alatt található. A szobám indokolatlanul nagy, bár ezt nem igazán bánom. A szokásos koli felszerelés található benne: ágy, asztal, szekrény, hűtő, semmi extra, de a célnak megfelel. A fürdő meg a konyha közös, egyelőre csak előbbivel volt találkozóm, de nem igazán nyűgözött le. Kicsit rozsdás, kicsit koszos, de ennyi kell is, nehogy túl jó dolgom legyen.
Időközben megérkezett Ricsi nevezetű szomszédom, aki egy éjszakáig a lakótársam lesz. Ő is Erasmussal jött a BME-ről, és a szomszédos szobában fog lakni…holnaptól. Ugyanis nem sikerült átvennie a kulcsait a DUWO-tól (holland diákszállás intéző cég), és csak holnap fogja tudni, így menekültjogi státuszban nálam tölti földön az éjszakát.
Holnap pedig kezdetét veszi az orientation week.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.