December 23-án vasárnap, több mint 4 hónap után pedig elérkezett a búcsú ideje. Mind Amerikától, mind Robitól. Ugyanis míg Bencével mi hazafelé vettük az irányt, addig Robi és Endre maradtak még két napot Floridában, majd utána Robi családjával kiegészülve a nyugati parton folytatták az ország bebarangolását.
Felkelés után még összecsomagoltuk a maradék cuccunkat. Felmarkoltuk a még mindig felbontatlan kókuszdiót és egy utolsó pillantást vetettünk a TV hátuljában lakó bogarakra, mert hogy olcsó szobához lakótársak is járnak. Mivel a gépünk csak délután indult, ezért a hátralévő pár órát Miami Beachen töltöttük el, amely a reptérhez is jóval közelebb volt, mint a szállásunk. Péter az elmúlt két naphoz hasonlóan ezúttal is csatlakozott hozzánk, így ötösben foglaltuk el a már szokásos parkolóházunkban a szokásos helyünket Miami Beachen. Majd kisétáltunk a szokásos partszakaszunkra, ahol még egy utolsót csobbantunk a habokban és sétáltunk egyet a parton. Miután megszáradtunk nem maradt más hátra, mint a reptér felé venni az irányt. Mivel két kocsival mentünk (a saját béreltünkkel, illetve Péterével), ezért sikerült is elveszítenünk egymást, így nem sokon múlt, hogy nulla elköszönéssel és búcsúzkodással hagytuk itt Robiékat, de végül csak sikerült összefutnunk még utoljára a reptéren. Ahol még készítettünk egy utolsó közös fotót, majd 4 hónap után búcsút vettünk egymástól és Bencével elindultunk becsekkolni. Kijutni könnyebben ki lehet az országból, mint be de azért így is jó pár biztonsági ellenőrzésen át kellett esni, mire felszállhattunk az Air France gépünkre. Mire elérkezett az elindulás pillanata, már be is sötétedett, így a felszállást Miami a végtelenbe és tovább terjeszkedő csodálatosan kivilágított épület- és úthálózatának látványa kísérte, amelynél szebb záró képpel nem is búcsúzhattunk volna az Egyesült Államoktól. Maga a hazaút viszonylagos unalommal telt, pont annyira voltam fáradt, hogy filmet nézni ne tudjak, de aludni se. Így mire reggel 9-re Párizsba értünk egy szemernyit sem aludtam. A Charles De Gaulle reptéren vagy 4 órát kellett várnunk a pesti járatra, így a fennmaradt időt vásárlással, a reptér bebarangolásával és a 15 perces ingyenes wifi kihasználásával töltöttük. A két órás hazaút pedig szinte percek alatt tovarepült, így augusztus 20-a után december 24-én délután 3-kor újra magyar földre léptem.
Miami Beach
Miami Beach
A búcsú pillanata
Goodbye Miami
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.