A csütörtöki napon Florida Keys-re, illetve Key Westbe látogattunk el. Florida Keys egy korallokból felépülő szigetlánc, amely kb. 200 km-en keresztül nyúlik be az óceánba. A szigetláncot egyik oldalról az Atlanti-óceán, másik oldalról pedig a Mexikói-öböl határolja. A szigeteket az Overseas Highway roppant látványos autóútja köti össze, amely Florida déli csücskétől számtalan kisebb, de inkább nagyobb hídon halad át mielőtt elérné Key Westet a szigetlánc nyugati végén fekvő kisvárost. Ezek az adatok bőven elegendő táptalajt nyújtottak ahhoz, hogy ez legyen az egész floridai kiruccanás általam legjobban várt eseménye. És szerencsére nem kellett csalódnom.
Mivel megállók nélkül is legalább 4-5 órás vezetés állt előttünk, ezért igyekeztünk minél előbb indulni, amelynek az az előnye is megvolt, hogy így kikerültük a munkába indulók hatalmas tömegét. Miami-t és Homestead városát elhagyva beléptünk a hatalmas Everglades mocsárvidék keleti részére, ahol „crocodile crossing” tábla figyelmeztet az úttestre tévelyedő állatkákra. Az Overseas Highway első szakasza kevésbé látványos, ugyanis az főleg szárazföldön halad, de a középső részén és a vége felé megszaporodnak a hidak. A szigeteken található kis falvakban teknőskórházak, búvár központok és delfin simogató centrumok találhatók, a mi első megállónk azonban a Seven Mile Bridge volt.
A Seven Mile Bridge a leghosszabb híd a Keys-en, hossza a meglepő módon hét mérföld (igazából csak 6,8). A híd mellett párhuzamosan fut egy másik híd is, ahol azonban autók és vonatok helyett már csak fényképező turisták nyüzsögnek. Az 1900-as évek elején egy olaj- és vasútmágnás (bizonyos Henry Flagler nevű úriember), kitalálta, hogy ő biz vasutat épít Key Westre, amelyet nem kis anyagi erőfeszítések árán sikeresen meg is valósított. 1935-ben azonban egy hatalmas hurrikán elsöpörte a vasútvonalat, és gazdasági világválság miatt nem volt zsé újjáépíteni. A gazdaság beindulásával pedig inkább autóút építését preferálták, amelynek építése során felhasználták a vasúti hidak épségben maradt szerkezeteit. És lőn így lett a Chocapic az Overseas Highway. A forgalom egészen a 80-as évekig zajlott ezen a régi hídon, majd megépítették az új hidat közvetlenül mellette, így használaton kívül helyezve a régi hidat. Azaz nem teljesen használaton kívülre, ugyanis 3 csoport még jelenleg is aktívan használja a hidat. Egyrészt a már emlegetett turisták, másrészt a Pigeon Key-en lakó pár ember (Google Maps javasolt), nem utolsósorban pedig az iguánák., amelyekből 4-5 példány éldegél a híd mellett. Erős a gyanúm, hogy az ajándékárus bódé ajándékárusa telepítette őket ide.
A következő megállónk a következő nagyobb szigeten található Bahia Honda State Park volt, amely hivatalosan is bekerült az életemben látott 3 legszebb tengerpart közé (Ajaccio és Szantorini Red Beach mellett). A pálmafákkal szegélyezett gyönyörű türkizkék vizű óceánpart önmagában is szép látványt nyújtott, de a mellette futó félig leomlott öreg vasúti híddal együtt leírhatatlanul magával ragadó volt. A bomladozó hídból egy szekció teljes egészében hiányzott, a parttal érintkező rész tetejére viszont fel lehetett sétálni, ahonnan még szebb panoráma nyílt az alant elterülő igazi trópusi partra. A híd pillérjei körül pedig óriásteknősök, meg tengeri tehenek úszkálgattak. Egy gyors mártózás után azonban ott kellett hagynunk ezt az ékszerdobozt, mivel az időnk rohamosan fogyott és Key West még messze volt.
A következő és egyben az utolsó megálló a végállomás előtt Big Pine Key volt, ahol a Blue Hole nevű beszakadt bányatavat látogattuk meg. Ez a tó híres arról, hogy előszeretettel látogatják az itt élő aligátorok meg szarvasok. Furcsa kombináció, de tényleg így van, a kis sziget északi részén még szarvas rezervátum is van. Szarvast sajnos nem sikerült látnunk, azonban aligátort annál inkább. A hűsölő aligátor pont a kis kiépített kilátóterasszal szemben találta meg a legideálisabb helyet a pihenésre a magyar turisták hada nagy örömére. Mert hogy egész Amerikában nem botlottunk bele egyetlen magyarba sem, és hát hol máshol futnánk össze egy fiatal magyar párral, mint egy keskeny szigetlánc egyik átlagos szigetének mellékutcája mellett fekvő beomlott bányatónál.
Következő állomás pedig immár Key West volt a maga minden furcsaságával és bohémizmusával. Nem sok olyan furcsa kisvárossal találkoztam eddig, amelynek ennyire érdekes összképe lenne. Ha nem is a világ, de a szigetlánc végén fekszik, messze mindentől és mindenkitől; emiatt pedig a furcsa emberek furcsa gyülekezőhelyévé vált a település. Crazy rasták, 70-es évekből itt maradt hosszú hajú hippik, mutatványosok és a tetejébe egy rakás búza is. Key West azonban másról is nevezetes, itt található a kontinentális USA legdélibb pontja, amelyet egy hatalmas ketchupos dobozra emlékeztető ketchupos doboz jelöl. Bár az emlékmű helye, mint a legdélibb pont, több sebből is vérzik (Google Maps), de ha azt mondják, hogy ez a legdélibb pont, akkor ez a legdélibb pont. Miután elszürcsölgettünk egy kókuszt, amelyet olyan szekereken árulnak, mint itthon a dinnyét nyáron, elsétáltunk a városközpontba. Sétálgattunk, megnéztük a naplementét, amely egy másik híressége Key Westnek. A Mallory Square-n a Sunset Celebration-nek nevezett esemény közben szabadulóművészek szabadulnak, zenészek zenélnek, turisták turistáskodnak miközben a nap alábukik a narancsba és rózsaszínbe öltöző horizont meszességében.
Key West-ben nem csak az emberek, hanem még az állatok is furák. Ugyan Tiszaburán is rohangálnak az utcán csirkék meg tyúkok, de hat lábujjú macskák nem, márpedig Key West-en igen. A több évtizedig itt élő híres írónak, Ernest Hemingway-nek volt egyszer egy hat lábujjú macskája, és a macska leszármazottai a mai napig ott élnek a kisvárosban. Ugyan elkapni nem sikerült egyet sem, de fotó bizonyítékom nekem is van, hogy tényleg hat lábujjuk van.
Miután többszázadmagunkkal megnéztük a napnyugtát, beültünk egy 1 dollárosokkal kitapétázott bárba, illetve megvacsoráztunk a Floridában szinte minden étkezés során meglátogatott Wendy’s/Meki/Taco Bell/Burger King/KFC egyikében, elindultunk hazafelé. Így esett, hogy éjjel kettőre haza is értünk és másnap ennek okán is elaludtunk.
Seven Mile Bridge
Iguána/Varánusz/Gyík/Akármi
TOP 3
A hiányzó híd
Legdélibb pont
Hat lábujjú macska
Naplemente Key West-en
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.