Péntek reggel még egy vizsgán volt jelenésem, amire becsületesen felkészültem előző este 11 és éjfél között. Sajnos a mindenféle házik meg egyéb leadandók eléggé besűrűsödtek a végére, így igencsak nagy rohanással teltek az utolsó napok a UNH-en. Miután lóhalálában befejeztem az utolsó házimat, délután sebtében összepakoltunk. Minden előzetes esélylatolgatás ellenére befértem a bőröndömbe, bár azért 3 cipőt, egy rakás füzetet meg két pólót így is kidobtam. A következő lakóknak pedig ott maradt ajándéknak a szobában egy kis amerikai zászló, a szoba sarkában tornyosuló porkupac és az ajtón a 33 FC csapatképe az idei eredményekkel együtt.
A nagy rohanás és a sok pénteki vizsga miatt nem igazán tudtunk búcsúbulit szervezni az egyetemi barátokkal, így a búcsúzkodás annyiban merült ki, hogy floorhoppingoltunk (körbenéztünk a többi emeleten) egy gyorsat és elköszöntünk a többiektől. Egyrészt legalább megúsztuk a szomorú részét a dolgoknak és nem kellett sokat melankóliázni, hogy többet nem látjuk egymást, de azért csak jó lett volna valami búcsú esemény. Ráadásul volt, akitől nem is sikerült elbúcsúzni.
Időközben megérkezett egy negyedik jómadár is Endre személyében, aki Robi apukájának az iskolatársának a szomszédjának az unokája barátja, és a következő napokat velünk fogja tölteni Floridában.
A péntek estét Andráséknál töltöttük, ahol egy kis házibuli keretében elbúcsúztunk Andárstól, Anastasiatól, kutyájuktól Csibésztől és a baráti társaságuktól, Erictől, Artemtől, Ivantól, a lányoktól.
Szombat reggel pedig 3 óra alvás után végleg elbúcsúztunk a UNH-től is és a bostoni reptér felé vettük az irányt. Szerencsére két jó barátunk, Beca (akiről eddig szó sem esett a blogban, pedig rászolgált volna) és Ivo megígérte, hogy kocsival levisznek minket a reptérre, így nem kellett vonatra költeni. A repülőút során a legnagyobb izgalmat a becsekkolás okozta, ahol 5-szöri átpakolás után sikerült végül úgy csoportosítanunk a cuccainkat, hogy mindenki beférjen a súly limitbe. A repülőút során elrepültünk New York mellett, aminek a látványát a szembe tűző nap és a magas páratartalom se tudta elrontani (csak a fényképem minőségét).
Orlandoba Baltimore-i átszállással érkeztünk meg. Az orlandoi reptér is megér egy misét, ugyanis pálmafák és kis tavak szegélyezik a terminált és a leszállópályát, amely egy autópálya felett is áthalad. A kicsekkolás után felvettük a már előre lefoglalt kocsinkat, amivel a következő egy hétben Floridában fogunk rajoskodni. A Nissan Altima típusú kocsink elég királyul néz ki, lehet vele majd menőzni a Miami Beachen :) A szállásunk jelenleg Orlandoban egy Super 8-ben található (Internatinal Drive, a Universal Studio mellett), ahol 3 éjszakát fogunk tölteni.
A kellemes időjárás (napközben 20-25 fok van, pedig itt is tél van, mint otthon), csillogó és modern épületek, pálmafák, széles utak, és kövér emberek a KFC-ben. Egyelőre ez az első benyomás Floridából. Határozattan tetszik, leszámítva a kövér embereket.
Vasárnap pedig irány a Kennedy Space Center!
Kilátás Orlando külvárosára
.jpg)
Búcsúfotó a harmadik emeleten Visnuval és Jessel.jpg)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.