Diósdról a nagyvilágba

Múlt héten nem sok minden történt, legalábbis hétközben: a napok főleg tanulással teltek.

A héten rendezték meg az első International Education Week-t, amelynek keretében különféle programokon lehetett megismerkedni távoli országokból idecsöppent diákokkal és országuk kultúrájával, szokásaival. A programsorozat pénteki napján a sporté volt a főszerep. Én még korábban megígértem Elizabeth-nek, az OISS Ibi bájának (a párhuzam testalkat tekintetében is megállja a helyét), hogy segítek nekik a biliárd megszervezésében. Így a pénteki Foundation Design gyakorlat után, amely szokatlanul hosszú, vagy 20 perces volt, lebattyogtam a MUB épületében található Games Room-ba. Ebben a teremben a játékoké a főszerep. Lehet itt biliárdozni, pingpongozni, dartsozni, de még FIFA-zni is. Szóval én a biliárdhoz lettem beosztva, és tekintettel arra, hogy a két óra alatt az égvilágon senki nem bukkant fel, így Eliazbeth-tel és egy másik OISS alkalmazottal biliárdoztunk egész végig. Aznap este, hogy teljes legyen a nap még egy baráti focimeccset is szerveztünk magunknak a kínai légiós válogatott ellen. Szóval a nap végére rendesen el is fáradtam.

Szombaton a szép időt kihasználva felkerekedtem és elindultam világot, legalábbis környéket látni. A célállomás New Castle települése volt, amely a Great Island-en fekszik. Ez a legkisebb város New Hamsphire-ben és az egyetlen, amelyik egészében szigeten fekszik. Délelőtt lebuszoztam Portsmouth-ba, ahonnan már gyalogtávolságban (legalábbis az én fogalmaim szerint) volt a célállomás. Elsőként a Fort Constituion felé vettem az irányt. Ez az erőd a sziget keleti csücskében fekszik, pontosabban feküdt, ugyanis már csak falmaradványok maradtak belőle. Az egykori erőd mellett azonban egy jelenleg is működő katonai támaszpont található és az erődöt csak a katonai állomáson keresztül lehet megközelíteni. Ezért a látogatók számára felfestettek egy sárga vonalat, amelyet követve át lehet vágni a támaszponton, letérni róla pedig szigorúan tilos. Az erőd mellett egy világítótorony is található, amelyet nyáron meg lehet is látogatni. Ezután a sziklás-homokos parton lesétáltam a Great Island Commom nevű gyönyörű kis parkba, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik egy másik világítótornyra. Utóbbi világítótorony az öböl bejáratában fekszik, egy olyan apró szigeten, hogy a világítótorony egymaga elfoglalja az egészet. Még Google Earth-on is alig lehet megtalálni. Kicsit északra tőle pedig a Wood Island fekszik, amely ugyan egy picit nagyobb, de épített környezet ugyanúgy egyetlen épületből áll, mégpedig egy elhagyatott házból, amelyet egykoron life saving station-ként használtak. A park után lesétáltam a sziget déli részén fekvő Fort Stark erődhöz, amelyet több háborúban is használtak, legutoljára a második világháborúban azóta pedig elhagyatva áll. A lerobbant beton épület igazi horror filmes helyszín, akadt is egy pár helyiség ahova Grave Encounters-ön edződve sem mertem bemenni. Mondjuk lehet pont ezért nem. Betört ablakok, omlóvakolat, plafonról lógó vezetékek, omladozó betonfalak, Titiék biztos irigyelnek most :) Miután kifotóztam magam és az óceánparton is nézelődtem kicsit elindultam vissza Portsmouth-ba, befejezve így 4 órás felfedező körutamat.        

Bence és Robi a hétvégét New York-ban töltötték, ahol a computer security verseny döntőjét rendezték meg, ahova még pár hete kvalifikálták magukat. A 15 döntőbe jutott egyetemet 4 fős csapatok képviselték és 2 napos versenyen (amíg Garfield anyja haza nem zavart mindenkit) mérték össze erejüket. A UNH csapata végül a 15. helyezést érte el, ami ugyan az utolsó pozíció, de már az is megsüvegelendő teljesítmény, hogy bejutottak a döntőbe. Az ellenfelek között pedig szinte mindegyik egyetem jóval nagyobb hangsúlyt fektet az oktatásban erre a témára, szóval szép eredmény ez a 15. hely is.

Időközben kijavították a második zh-t is Foundation Design-ből. Sajnos ez nem sikerült olyan jól, mint az előző, ugyanis 96,5% helyett csak 96% lett. Remélem nem züllök el teljesen a félév végére :)

Pár megfigyelés az amerikaiakról:

1: Teljesen mobil függőek. Szinte állandóan a mobiljukon lógnak, sms-eznek, fácséznak, chatelnek, stb… A menzán, az iskolában, a bárban, a buszon, szinte mindenhol. Nem egyszer látni, hogy jó barátok ülnek egymás mellett és ahelyett, hogy beszélgetnének, mindegyikük a telefonján pötyög.

2: Rettenetes a zenei ízlésük. Nem mondom, hogy az én ízlésem olyan kifinomult lenne zenei téren, hogy nagyon, de az itteniek valami rap-pop-techno keveréket hallgatnak, ami minden csak nem jó. Inkább hallgatnám egész este a 10.000 éves furulyát, mint ezt a zenét. Valószínűleg nem véletlen, hogy a legjobb zenekarok szinte mind britek (remélem olvasod ezt Pityu).

Ma este, pontosabban 1 óra múlva (nem ártana pakolnom...) pedig irány Kanada, szóval a következő bejegyzés az északi szomszédnál tett kiruccanásról szóló beszámoló lesz. Négy napot fogunk ott tölteni, köszönhetően annak, hogy a Thanksgiving (hálaadás) miatt nem lesz tanítás csütörtökön és pénteken.

A szigetre vezető híd

Fort Constitution bejárata

Világítótorony a Fort Constitution-nél.

Wood Island

Világítótorony a semmi közepén

Lépcső (Fort Stark)

Sötétben elég para lehet

Meri vagy nem meri?

Hullámok csapnak át a hullámtörőn

Fort Stark (találós kérdés: mi látható a bekeretezett kis képen? Horror tagosok kizárva)

Fort Stark felülről