Diósdról a nagyvilágba

Múlt héten ugyebár elérkezett a választások napja is, az eredmény pedig mindenki számára ismert. Bár a UNH nyilván nem reprezentálja egész New Hampshire államot, de az egyetemen tapasztaltak alapján elég meglepő lett volna, ha New Hampshire-ben nem Obama nyert volna. Igaz ennél nagyobb különbségre számítottam, ugyanis Obama 52%-ot, míg Romney 46%-ot kapott (a maradék 2%-nyi szavazat egyéb elnökjelöltekre érkezett, mert bizony nem csak ketten vannak, bár a többieket a kutya se érdekli, és a szomszédjaikon kívül más nem nagyon szavaz rájuk, max akik félre nyomják a gombot). Szóval a lényeg, hogy Obama 6%-kal kapott többet New Hampshire-ben, mint Romney, ami azért tűnik nekem a vártnál kisebb arányú győzelemnek, mert Obama támogatottsága a fiatalok körében jóval magasabb, így nyilván az egyetem jóval nagyobb tábora van, mint nem.

Ami furcsa volt, hogy Amerikában nem ismerik a kampánycsend fogalmát, még a szavazás napján is banánnak (!) öltözött Obama önkéntesek kardos(kút)kodtak az elnök mellett. Az egyetemről pedig Obamát reklámozó buszokkal ingyen vitték a szavazni a diákokat a közeli gimnáziumban található szavazóhelyiséghez. Amerikában (hozzánk hasonlóan) nem szokott túl magas lenni a részvételi arány, így önkéntesek járták egész napot a campus-t, és kérdezgették az embereket, hogy voltak-e már szavazni. Olyan hű de nagy felhajtás viszont nem volt, az Obama buszt és a pizsamás banánokat leszámítva nem sokban különbözött egy átlagos naptól. Este természetesen mindenki a képernyőre tapadva figyelte a választási eredmények alakulását, és szent meggyőződésem, hogy a demokratikus győzelmet előbb jelentették be a Facebook ismerőseim, mint a CNN. Az otthoni ismerősök pedig lelkesen, de hiába kérdezgették hazai idő szerint este 6-kor (azaz itteni idő szerint délben), hogy tudom-e már a választások eredményét.

Személy szerint nem nagyon konyítok a politikához, illetve a két jelölt programjához sem. Egyik párt a másik. De mint ember Obama szimpatikus számomra, szóval nem bánom, hogy ő nyert.

A héten megérkezett az első hó is. Már eleve a héten meglehetősen lehűlt az idő, így kénytelen voltam felavatni a szemeszter elején vett téli kabátomat, amely szerencsére funkciójának megfelelően üzemel.  A havazás szerda este kezdődött, és csütörtökön eső formájában folytatódott, aminek köszönhetően a leesett pár centis hó el is olvadt aznap.

Szerdán kicsit sikerült elvesznem a tér-idő kontinuumban, így majdnem lekéstem az esti Foundation Design zh-mat. A hangsúly a (tér-idő kontinuum mellett) a majdnem-en van, szóval végül odaértem időben, és a zh is teljesen jól sikerült. Eredmény még később várható.  A csütörtöki International Circle témája ezúttal Egyiptom volt, egyiptomi étkeket lehetett kóstolni, ruhákat felpróbálni és diavetítés is volt az ország látnivalóiról. Hétfőn pedig karaoke party volt a menzán(!), két hamburger között lehetett énekelni egyet. Egyébként be kell valljam a menza kezd unalmassá válni, állandóan ugyanazok a kaják ismétlődnek. Főleg reggelinél, szinte csak scrumbled eggs (rántotta) van meg egy-két krumpli meg kolbász szerűség, de azok is pár naponta ismétlődnek. De mindegy, amíg ingyen van, addig nem akarok panaszkodni.

Míg otthon rövid hétvége következik, addig itt hosszú, ugyanis a Veteran’s day miatt hétfőn nem lesz tanítás. Helyette lehet majd tanulni, ugyanis besűrűsödtek a házik, az egyik otthoni tárgyamból is le kell adnom majd egy beadandót. Szóval lesz mit csinálni, de azért holnap egy hokimeccs és egy brewery (sörfőzde) látogatás befér. Ühüm…ő befér.   

A foci csapat (felső sor: Tim, Aziz, UNH Housing, alsó sor: Michael, Kien, Alvaro)

Kate és Mansour bin Zayed bin Sultan al Nahyan sejk

Facebook screen shot Obama győzelmének bejelntésekor (érdekességképpen Obama népszerűségéről: a képernyőn látható hat, Obama győzelemnek örülő UNH-s diák közül mindössze egy amerikai van, a többi öt nemzetközi diák, akik ugyebár nem állampolgárok, nem szavazhatnak (még Hajduk Áron sem) és mindössze két hónapja vannak az országban)