Diósdról a nagyvilágba

Ezen a héten is sok érdekes és sajnos egy meglehetősen szomorú dolog is történt.

Kezdjük először az utóbbival. Történt ugyanis, hogy két hete egy másodéves leányzó, akit hívjunk most Lizzie-nek eltűnt, miközben a barátaihoz tartott kocsival egy közeli városba. Természetesen azonnal keresés indult érte, azonban pár nap elteltével már csak a holttestét találták meg. Mint később kiderült Lizzie gyilkosság áldozata lett, és az elkövető – aki azóta már be is vallotta tettét – egy korábbi UNH-es diák volt. Több részletet én sem tudok (miért, hogyan), de az eset nagyon megviselte az egyetemi közösséget. Több helyen is igyekeznek hangsúlyozni az egyetemen, hogy mennyire fontos, hogy figyeljünk egymásra és ne féljünk segítséget kérni, és így talán elkerülhetők hasonló tragédiák.

A hét másik nagy eseménye, amely megrázta a falakat, a keddi földrengés volt. A 4,0-s magnitúdójú rengés epicentruma Maine államban volt, azonban egész New England-ben érezni lehetett, így az egyetemen is. Szerencsére én is éreztem, és kis dicsekvésképp elmondható, hogy még az irányát is egész jól sikerült beazonosítanom, hogy merről jött. Mindenestre ezzel túléltem második földrengésemet is az 1-2 évvel ezelőtti diósdi pusztító után.

Szerdán útnak indult a labda az indoor foci bajnokságban is, ahol 4+1-es csapatokkal játszunk a kosárpályán (még szerencse, hogy nem fönt a füvön) kézilabda kapuknál kicsit kisebb kapukra (még szerencse, hogy nem táskákra). Szóval szerdán lejátszottuk az első meccsen, amelyen földrengés-szerű 16-0-s győzelmet arattunk. Gólt csak egyet vállaltam, igaz azt sarokkal (miért kell mindent sarokkal?), de asszisztot osztottam vagy 6-7-et. Ha már ilyen szép gólfesztivált rendeztünk, megérdemli a csapat, hogy végigfussunk az összeállításon: a kapuban a vietnámi-bolgár Kien vitézkedett, a védelmet a 33 FC-től kölcsönvett centerhalf és az amerikai Timothy alkotta, a támadószekcióban Edinburgh Gerrard-ja, Michael és a Rub Al Hali Maradonája, a szaúdi Aziz kapott szerepet. Az egyetlen cserénk pedig RandomPetya volt, azaz Drew.  

Mivel közeledik Halloween fesztiválja is (október utolsó napja), ezért a csütörtöki International Circle programja pumpkin carving, azaz tökfaragás volt. Magyarországon is egyre több helyen látható világító, faragott sütőtökök készítésekor először a belsejükben lévő random cuccokat kell ki kaparni (ez kb. nehezebb feladat, mint maga a faragás), majd utána lehet faragni, ami egyszerűbb volt, mint amire számítottam. Bár ez lehet azért volt, mert én nem faragtam, mivel Robi és Bence között nem fértem oda a tökhöz. De egyébként tényleg egyszerűbb faragni, mint az ember hinné. Különféle papírminták állnak rendelkezésre, amelyet a tökre helyezve ki lehet jelölni a kívánt figura alakját, majd egy kis késsel végigkövetve a szabásmintát előáll a vicces vagy éppen ijesztő figura. Mindenesetre jó móka volt.

Hétvégén most nem mentünk sehova (de én nem megyek), de azért így sem unatkoztunk: házizás, bulizás, gyúrás, evés, alvás. Csak a szokásos.

Ja meg fodrásznál is voltunk. Nem vagyok nagy divat meg stílus szakértő, szóval csak annyit tudok írni, hogy hosszú haj volt, rövid haj lett. Árban viszont kb. duplája az otthoninak, ugyanis míg otthon olyan 2000 ft-ba kerül egy hajvágás nekem, addig itt 20 dollár volt. Egyébként itt a dollar helyett előszeretettel mondanak bucks-ot az emberek, szóval a fodrász was 20 bucks.

Az eheti programról dió(sd)héjban csak annyit tudok mondani, hogy: alig várom a pénteket (köszönöm doktor úr megnyugtatott)

Itt kaparjuk ki a belsőségeket a tökből

Én?, a nepáli Bimochan, az indiai Sid és Bence

International Circle-s csoportkép az aznapi terméssel (a középső pókos a mienk)