HTML

Diósdról a nagyvilágba

Friss topikok

  • rumig: Előző félévben nálam Chemnitzben is volt egy ausztrál srác, valamiért ő is megfelelőnek érezte a m... (2013.08.16. 22:24) Epilógus
  • rumig: A két építési mód alapján a hollandok vélhetőleg előbb elbontották volna a dombokat, majd visszaho... (2013.05.28. 22:29) 105., 106., 107.és 108. nap - Mindenféle
  • rumig: Hehe, na igen, ott aztán lehet döngetni (amíg nem jön a tengeri szellő) (2013.05.28. 22:25) 102., 103. és 104. nap - Gouda
  • BánZ: @rumig: Lennél facebookon ez a sajnálatos tévedésem sem esett volna meg :D (2013.05.16. 00:23) 88. és 89. nap - Keukenhof
  • Don Kartács Tornacipő: Hatalmas! :D Fenyő Miki :D Mekkorát néztünk teeejóóóóég :D Amugy ja, az lett volna az igazi ha te ... (2013.03.15. 03:08) 18. és 19. nap - Scheveningen

2012.10.20. 21:04 BánZ

8. hétvége - NEW YORK CITY

Tehát az elmúlt hétvégén Bencével és Robival New York-ban jártunk. A bejegyzéssel sajnos kicsit megcsúsztam, mivel rengeteg házi gyülemlett fel, viszont cserébe az egész pénteki napomat a bejegyzéssel töltöttem (a képek az ez alatti bejegyzésben szerepelnek, többségük megegyezik a fácsés képekkel).

Tehát New York. A várost nem kell bemutatni senkinek, hiszen a világ egyik leghíresebbjéről van szó, ahol annyi látnivaló van, hogy nagyon sok. Egyébként általában az amerikaiaknak New York New York államot jelenti, ha a városról beszélnek, akkor általában New York City-t mondanak. NYC a legnépesebb város az USA-ban a maga 8,5 millió lakosával, a gazdasági, kulturális és művészeti jelentőségét gondolom nem kell hangsúlyozni.  A város szerkezete is megér egy rövid misét; összesen 5 kerületből áll: Manhattan, Bronx, Brooklyn, Queens és Staten Island. A látnivalók és szinte minden, amit az ember New York-hoz kapcsol a város szívében, Manhattanben találhatók. Manhattan gyakorlatilag egy félszigeten terül el, amelyet keletről az East River, nyugatról a Hudson River határol. A kerület utcái négyzethálós kialakításúak és legtöbbjüket számozással jelölik. Észak déli irányban futnak a sugárutak (avenue), amelyeket 1-12-ig számoznak, míg ezeket merőlegesen keresztezik az utcák (street). Illetve ott van még a Broadway, amely felrúgva ezt a szabályt átlósan szeli ketté a várost.

Péntek reggel kerekedtünk fel, és a 6 órás vonattal lemenetünk Bostonba, ahol éppen, hogy sikerült elérnünk a buszunkat, amely egy 5 órás út keretében transzportált át minket New York-ba. Mivel az egyetemi menzán lehet kérni kaját elvitelre, ezért még előző nap telepakoltunk két uzsonnás dobozt annyi pizzával, amennyit csak bele tudtunk préselni, így reggelire és ebédre nem kellett költeni. A városba észak felől, Harlem-en keresztül érkeztünk meg, ahol (Csanád állítását alátámasztva) nem sok, de kevés (ez pontosan kettőt jelent) nem színes bőrű embert lehetett látni. Miután a busz kitett minket a 7. és a 28. utca sarkán, elmetróztunk a 99. utcában található szállásunkra. NY metróvonalai is megérdemelnek egy említést. Nagyjából 25 metróvonal, és több mint 400 állomás fekszik a város alatt. A vonalak többségét magyarul inkább földalattinak lehetne hívni, ugyanis a felszínről építették őket, nem pedig fúrták őket (ahogy a 4-es metrót).  Ráadásul nem elég, hogy két tucat subway hálózza be a várost, hanem ezek között még gyorsjáratok is vannak, amelyek nem állnak meg mindenhol, sőt még 2*2 sávos metróalagutak is előfordulnak. Szóval nem könnyű eligazodni ebben a földalatti városban, de Hínárhajjal ellentétben szerencsére mi kijutottunk mindenesetben a Tunnel-ből. A szállásunk a Central Park északi részétől nem messze feküdt a 99. utcában az Amsterdam Avenue és a Broadway között. Az Artist Guest House fantázianévre hallgató accommodation, a maga egyszerű valóságában egy szimpla szoba volt, amelyet a lakást birtokló 66 éves Fülöp-szigetekről származó házinéni ad ki. A laksás és a szoba nem volt túl fényűző, kicsit nagymama szállás (a Tátrából) volt, de szegény magyar turistáknak tökéletesen megfelelt. A házi néni egyébként nagyon kedves és segítőkész volt, éppenséggel nemrég jött vissza Kirgizisztánból. A legnagyobb meglepetést tán az jelentette, amikor az egyik este hazatérve egy görög lány várt minket a szobánkban. Tudniillik a nemcsak mi voltunk az egyetlen vendégek a lakáson, hanem a házinéni kívül ott lakott még egy görög egyetemista lány is, illetve még 2 random ember is. És mivel a lakáson belül nem lehetett bezárni az ajtókat (csak belülről, sőt egyáltalán ajtók sem voltak mindenhol, hanem néhol függönyök takarták az ajtónyílást), ezért a leányzó a mi szobánkba vonult be tanulni. De egyébként nagyon rendesek volt mindenki, egy pillanatig se merült fel bennünk a kétely, hogy ott merjük-e hagyni a szobánkban a cuccunkat vagy sem. Szóval kicsit furcsa volt a szállás, de nekünk tökéletesen megfelelt.

Péntek délután pedig elindultunk felfedezni a várost. Elsőként a Times Square kerestük fel, amely a 7. Avenue a 42. Street és a Broadway találkozásánál fekszik. Igazából nem is tér ez, hanem egy utcaszakasz, amelyet a „világ keresztutcája”-ként is szoktak emlegetni. Egész New York-ra jellemző , hogy este minden ki van világítva, de a Times Square egészen más kategória. Neonreklámok jobbra-balra, elől-hátul, fent-lent, körben-középen, egyszóval mindenhol. A turisták fotózkodnak és nézelődnek (köztük mi is), a téren önjelölt Szabadság-szobrokkal és rajzfilm figuráknak öltözött megélhetési művészekkel lehet fotózkodni, illetve mindenféle belépőjegyet show-műsorokra és stand up comedy-kre próbálnak az emberre sózni. Itt még a legközönségesebb felirat is ki van világítva és neoncsövekből van felépítve, mint például a McDonalds, a metró felirat vagy a rendőrörs felirata. A legszebb az egészben, hogy még rendelet is van, amely előírja, hogy a Times Square-n szünet nélkül működnie kell a neonreklámoknak. Közben benéztünk egy hatalmas játékboltba is, ahol például egy beltéri óriáskerék is működött, igaz annyira nem volt óriás, csupán 3 emelet magas. A tér a nevét a New York Times újságról kapta, amely 1904-ben költözött a tér egyik végében újonnan felhúzott épületbe.

A Times Square-n elkészített temérdek fotó után továbbindultunk a Broadway-en dél felé. A Broadway a színházi élet központja, itt vannak (legalábbis voltak) a legnagyobb színházak, a legfényesebb előadások és a legnagyobb érdeklődéssel várt bemutatók. Bár manapság már kevésbé játszik annyira központi szerepet, mint tette azt, azonban még így is az egyik legjelentősebb theatrical district in America. Sok kisebb színház átköltözött a szomszédos utcákba (off-Broadway), a szárnyukat bontogató rendezők itt mutatkozhatnak be a nagyközönségnek és a sikeresebb darabok átkerülhetnek valamelyik nagyobb színház palettájára. A Broadway átlós futása még az indiánoknak köszönhető, akik a város megalapítása előtt itt szelték át a mocsaras félszigetet, a későbbiek folyamán ebből az ösvényből fejlődött ki a ma ismert híres utca.

Miután elsétáltunk a 110 éve üzemelő Macy’s áruház mellett, amely a világ legnagyobb áruházaként reklámozza magát, elérkeztünk a New York egyik leghíresebb látnivalójához az Empire State Building-hez. A WTC összedőlése után újra az ESB lett a város legmagasabb épülete a maga 381 méteres magasságával. Az 1931-ben átadott épület több mint 40 éven keresztül volt a világ legmagasabb épülete, és hírnevéhez nagyban hozzájárult a King Kong film is. Még jelenleg is a 22. legmagasabb felhőkarcoló a világon, bár 2012 áprilisában az épülő One World Trade Center visszavette tőle New York legmagasabbja címet. A felhőkarcoló tetején lévő observation desk-be nem mentünk fel, ugyanis kétszer annyiba került, mint a Top of the Rock (ahova felmentünk) és valószínűleg sokkal nagyobb tömeg is lett volna. Azonban az aranyozott előcsarnokba így is bementünk, bár Ted Mosby állítását figyelembe véve, aki csak az előcsarnokig jut el, az nem volt az Empire States Bulidingben, szóval lesz még miért visszajönni.

Ezután a Fifth Avenue-n sétáltunk tovább, amely New York ütőere. A Fifth Avenue olyan New York-nak, mint a Champs Elysées Párizsnak. Itt találhatók a legfényűzőbb üzletek, a legelegánsabb szállodák, az Emire State Building, a Rockefeller Center vagy a Public Library. A gyönyörű szecessziós épületben található könyvtár rendelkezik a világ egyik legnagyobb gyűjteményével, igaz a nagy részét a Holnapután című filmben eltüzelték. Ezután a város főpályaudvarát a Grand Central Terminal-t céloztuk meg. Peronok száma alapján ez a világ legnagyobb pályaudvara. Az állomáson, ahol a kiinduló vasútvonalak két földalatti szinten helyezkednek el, naponta több százezer ingázó és legalább ugyanannyi turista fordul meg. A hatalmas boltozatos menyezettel fedett előcsarnokban (amelyet az Armageddon című filmben egy meteorit dönt romba) közepén található egy több millió dollárt érő, opál számlapokból összeállított óra, amely hasonló funkciót tölt be, mint a hasonló eszmei értékű óra a Moszkva téren (mutatja az időt). A Grand Central szomszédságában fekszik a Chrysler Building, amely az autómágnás Walter P. Chrysler megrendelésére készült, és az ESB előtt ez birtokolta a világ legmagasabb felhőkarcolója címet. Jellegzetes acélburkolatú csúcsa az Empire State Building mellett a másik könnyen felismerhető épület a felhőkarcoló rengetegben. Mivel még mindig a harmadik legmagasabb (kész) épület Manhattan-ben, ezért nagyszerű kilátást biztosít a vízköpők mellett üldögélő Batman-nek is. 

Tovább bandukolva a Daily News egykori szerkesztőségi épületéhez értünk, amelynek az előcsarnokában látható a világ legnagyobb naprakész tartott beltéri földgömbje. Továbbá Szupermen is itt dolgozott, Kent Clark álnéven a Daily Planet-nél. A 42. utca végén, az East River partján emelkedik az ENSZ székház, amelynek a parkjába sajnos nem tudtunk bemenni, mivel már korábban bezárták.  A biztonsági intézkedések az épület körül egyértelművé teszik, hogy fontos emberek fontos dolgokat csinálnak itt. Az épület komplexum még saját politikai státusszal is rendelkezik, így számos amerikai rendelkezést felülírnak az ENSZ szabályai. Az este leszálltjával megvacsoráztunk, majd visszamentünk a szállásra kipihenni magunkat.

Szombaton Lower Manhattan volt terítéken. Mivel ezt a területet népesítették be először a bevándorlók, ezért itt az utcák még kanyarodnak, és rendes nevük is van. Reggel keresztülsétáltunk a Central Park-on, amelyet hétvégente a futók vesznek birtokukba. Megnéztük a Jacqueline Kennedy Onassis Reservoir-nál, hogy mi újság a tóparton, tópartokon. A víztározót JFK feleségéről nevezték el, aki férje meggyilkolása után a görög hajómágnáshoz, Onassis-hoz ment feleségül.  A Downtown-ban elsőként az egyik személyes kedvencemet Little Italy-t kerestük fel. Míg előző nap a felhőkarcolók tövében sétálgattunk, addig ezen a részen inkább 5-6 emeletes társasházak sorakoznak, a szinte kötelező tűzlétrával a homlokzatukon. Little Italy volt az olasz bevándorlók központja, és az olasz hatás még ma is érződik a negyedben, bár már jóval kevesebb olasz lakik itt, mint régen. És itt működött a maffia is a hőskorszakban, elsétáltunk a Gambino család (az egyik az 5 család közül, akik tényleg léteztek és maffiáskodtak) egykori törzshelye mellett, a vendéglő mellett ahol lelőtték John Gotti-t és még ki tudja milyen sötét történeteket rejtenek a környék épületei. Majd átsétáltunk a Chinatwon-ba, ami kínaibb, mint amennyire olasz Little Italy. Szinte minden üzlet felirata kínai, de még az utcanevek is ki vannak írva kínaiul. A Chinatown és a Lowe East Side találkozásánál feküdt egykor a hírhedt Five Points nevű tér, az 1800-as évek bűntanyájának és alvilágának központja. A New York Bandái című filmben itt aprította a népeket Di Caprio és a „Butcher”.

Ezután felsétáltunk az éppen felújítás alatt álló Brooklyn Bridge-re, amely 1883-as átadásával a világ egyik legrégebbi függőhídja, és 1903-ig a leghosszabb hídnak is számított egyben. A hidat a német származású John August Roebling tervezte, aki azonban a híd építése közben megsérült, a lábujjait amputálni kellett, azonban 3 hét múlva így is elhunyt tetanuszban. A munkálatok irányítását fia, Washington Augustus Roebling vette át, aki azonban keszonbetegség miatt részlegesen lebénult, így a munkálatok befejezését a felesége, Emily koordinálta, aki naponta konzultált az építkezést az ablakából figyelő Washingtonnal. Érdekesség még, hogy a járda egy szinttel az autók felett fut, és nem az útpálya két szélén, hanem a két sáv között. A hídról pedig páratlan kilátás nyílik New York-ra.

A híd megtekintése után lesétáltunk a partra, ahol megnéztük a Titanic-ra emlékező 18 méter magas világítótornyot, majd tovahaladva a Vietnámi háború áldozatainak készített emlékművet, amelyre a katonák leveliből vett idézetek vannak felírva. Elhaladva a Fraunces Tavern mellett, ahol George Washington is gyakran megpihent már kezdtünk éhesek lenni. Talán már meg is éheztünk.  Annak ellenére, hogy itt nekünk kellett fizetni a kaját, szerintem többet híztam, mint nem, mivel 4 napon keresztül gyorskajákon éltünk. Szóval miután betoltuk a szokásos mekis ebédet, a Manhattan csücskéből induló Staten Island Ferry felé vettük az irányt. A Manhattan és Staten Island között közlekedő kompot szerencsére Joker nem robbantotta fel, így meg tudtuk tenni vele a 25 perces utat a város legkiesőbb körzetébe. A kompjáratot az ingázók mellett főleg a turisták használják, ugyanis egyrészt ingyenes, másrészt nagyszerű kilátás nyílik a fedélzetről a Szabadság-szoborra és Dél-Manhattan felhőkarcolóira. A Szabadság-szobor a felhőkarcolókhoz viszonyítva meglehetősen pici, bár azért így is 46 méter magas, az alapzattal együtt pedig 93 méter. A szobor a parányi Liberty Island-en található, az Ellis Island mellett, utóbbi majd 100 éven keresztül szolgált a bevándorlók ellenőrző pontjaként. A Szabadság-szobrot Franciaország adományozta USA-nak a függetlenségi nyilatkozat aláírásának 100 éves évfordulójára, és 350 darabban szállították át az óceánon. Érdekesség, hogy a szobor belső szerkezetét Gustav Eiffel tervezte. A kompjárat egyébként dugig volt turistákkal, így nem volt egyszerű jó helyet találni, ahonnan lehetett fényképezni, de azért sikerült megoldani. A kikötés után egyből fordultunk is, és az első járattal vissza is jöttünk, ugyanis Staten Island-en nincs sok látnivaló. A kompról nagyszerű kilátás nyílt még a Verrazano Narrows hídra, amely a New Yorki-i öböl bejárata felett ível át, és 1964 és 1981 között a világ leghosszabb függőhídja volt.

Miután kigyönyörködtük magunkat Manhattan sziluettjében és nem utolsósorban ki is kötöttünk, New York pénzügyi központja a Wall Street felé vettük az irányt. Elsőként a Charging Bull (Támadó Bika) nevű szobrot tekintettük meg, amely a Wall Street egyik ikonjává vált az elmúlt 20 évben. A szobrot 1987-ben készítette egy olasz művész a műhelyében és az egyik este egyszerűen ledobták egy teherautó platójáról a 3,2 tonnás szobrot a Wall Street közepére, engedély nélkül. A városvezetés természetesen azonnal el akarta szállítani, de a városlakók megkedvelték, így végül ha kicsit arrébb is szállították, de megmaradhatott. Maga a Wall Street a nevét arról a védőpalánkról kapta, amelyet a hollandok emeltek az indiánok és az angolok várható támadásainak kivédésére (New York-ot a hollandok alapították még New Amsterdam néven). Az utca önmagában egy keskeny kis utca, amely kinézetre olyan, mint a többi, azonban közelebb érve látható, hogy ez korántsem teljesen így van. Az utca le van zárva az autós forgalom elől, rendőrök strázsálnak mindenhol és a kordonok miatt meg sem lehet közelíteni a legfontosabb épületeket. Ilyen épület például a New York Stock Exchange. Innen indult az 1929-es nagy gazdasági válság és a tőzsde éves forgalma meghaladja az évi 5 trillió dollárt. A tőzsdével szemben áll Federal Hall National Memorial, ahol G. Washington-t beiktatták, ennek emlékét egy szobor őrzi az épület lépcsőjén. Nem messze található a Federal Reserve Bank, amelynek széfjeiben 7000 tonna aranyat őriznek, 415 billió dollár értékben, ezzel Fort Knox-t is megelőzve itt tárolják a világ legnagyobb aranykészletét. Ez a hatalmas pénzmennyiség többségében az egyes országok nemzeti bankjainak tulajdonát képezi, még szerencse, hogy John McClain hadnagy visszaszerezte Simon Gruber-től őket (Die Hard 3).

A nap utolsó programját a Ground Zero megtekintése jelentette. A WTC tornyok egykori helyén emlékpark található, amelyet azonban nem sikerült megnéznünk, mivel pont akkor zárt mikor odaértünk. Helyette megnéztünk egy kis emlékkiállítást. Az emlékpark körül pedig már épülőfélben vannak az új épületek. Ezek közül is kiemelkedik a One World Trade Center (másnéven Freedom Tower), amely 1776 láb magasságával fogja uralni a város látképét. Az építkezés lassan a végéhez közeledik, mint már említettem az építés alatt álló torony magassága már meghaladta az Empire State Buildingét, és végső magasságával a régi WTC-t is felülmúlja majd. A területen, amely 2001-ben romba dőlt, nem csak a két torony, hanem több kisebb épület is állt. Ennek megfelelően nemcsak egy tornyot, hanem összesen hat épületet építenek a helyszínen, amelyből egy-kettő már el is készült. Illetve egy Santiago Calatrava által megálmodott közlekedési csomópont is szerepel a tervek között. A nap zárásaként pedig megtekintettük a napnyugtát a Hudson River partján, majd belekóstoltunk a Times Square éjszakai forgatagába, mielőtt aludni tértünk volna.      

Bár már eddig is rengeteg mindent láttunk a hétvége csúcspontját a vasárnapi nap jelentette, amikor is felkerestük az Intrepid múzeumot, illetve a Top of the Rock-ot. De előtte még elsétáltunk a város művészeti központjába, a Lincoln Center-hez. Ez a komplexum több épületet foglal magában, többek közt a Metropolitan Opera-t és két színházat is. Ezután lesétáltunk a Broadway-en a Columbus Circle-ig, ahol a tér közepén a híres felfedező szobra látható, már amikor nincs beállványozva felújítás miatt. A tér keleti oldalán magasodnak a Time Warner Center csillogó üvegtornyai, itt található a Time Warner Company hadiszállása, amely a világ legnagyobb szórakoztatóipari és médiakonglomerátuma. Többek közt a cég birtokolja a CNN-t, a Warner Bros-t, a Cartoon Network-t és az HBO-t.

Ezután az Intrepid Sea, Air and Space múzeum felé vettük az irányt. A múzeum a USS Intrepid anyahajón található, amely a Hudson River-en horgonyoz. A USS Intrepid egy Essex-osztályú anyahajó, amelyet a második világháború során építettek és megjárta a világháborút és a Vietnámi háborút, illetve az USA első embert is szállító űrprogramjainál az Intrepid szedte össze az óceán közepén leszálló űrhajósokat és űrkapszulákat. A második világháborúban elsősorban a Csendes-óceánon szolgált, ahol, számos csatában részt vett, több japán hadihajót is elsüllyesztett, ugyanakkor 5 kamikaze találat is érte, azonban sikeren túlvészelte ezeket. A haditengerészettől 1974-ben vonult vissza a hajó és 1982-ben nyitották meg a ma is üzemelő múzeumot, amely az egyik legjobb és legérdekesebb múzeum ahol valaha is jártam. A kiállítási tárgyak főleg két szinten, a fedélközben és a fedélzeten találhatók. A fedélközben a haditengerészettel, űrhajózással és repüléssel kapcsolatos interaktív kiállítást lehet megtekinteni.  Például be lehet mászni egy (másolat) leszálló kapszula belsejébe vagy akár egy helikopterbe is be lehet ülni. Továbbá meg lehet tekinteni a legénység egykori szállását, fürdőszobáját, a horgonyokat és az egykori eligazító termet is. A fedélzeten pedig több vadászrepülő és helikopter parkol jelenleg is, többek közt F16-os, MIG-ek, Harrier, és egy anno szupertitkos Lockheed A-12-es. A legnagyobb durranás azonban kétségkívül az Enterprise űrsikló, amely szintén a repülőgép-hordozó fedélzetén található. Összesen 6 űrsikló készült a NASA megbízásából (Enterprise, Atlantis, Challenger, Columbia, Discovery és Endeavour), ezek közül a Challenger 1986-ban, míg a Columbia 2003-ban ért tragikus véget, míg a maradék 4 űrsiklót 2011-ben szerelték le, és 4 különböző múzeumba kerültek. Az Enterprise űrhajó végállomása az Intrepid lett, ahova egy Boeing hátán szállították. Az Enterprise volt a prototípus az űrsiklók közül, azonban a világűrben sosem járt „csupán” atmoszférikus repüléseket hajtottak végre vele, és a tapasztalatok alapján készítették el a többi űrsiklót. Az 1977-ben elkészült űrhajó eredetileg a Constitution (Alkotmány) nevet viselte volna, de a Star Trek rajongók nyomására átnevezték Enterprise-ra. Természetesen beszállni nem lehetett, csak kívülről megnézni, de így is hatalmas élmény volt. A múzeum nemcsak a repülőgép-hordozóból áll, hanem egy nukleáris töltényekkel is felszerelt tengeralattjáróból (USS Growler). A tengeralattjárón is végig lehet járni, meg lehet tekinteni a torpedókamrát, a priccseket, az étkezőt, a konyhát vagy akár mosdót. Mindenfelé vezetékek és kapcsoló szekrények, a rendelkezésre álló hely rettentő szűk volt, a fürdőben pedig például csak piros betűs ünnepekkor zuhanyoztak, mivel a meleg víz annyira nagy kincs volt. Összességében nagyon megérte ellátogatni a múzeumba, ahol olyan dolgokat látni, amelyet csak nagyon kevés helyen lehet a világon.

Ezután visszasétáltunk a városba, ahol még tettünk (azaz tettem mivel Bencéék inkább metróztak) egy kis sétát délután. Megnéztem a Rockefeller Center-t, ahol minden karácsonykor felállítanak egy több 10 méteres karácsonyfát, és ahol épp most végezték a minden télen kialakított korcsolyapálya utolsó simításait. Nem messze található a Waldorf-Astoria Hotel, ahol olyan hírességek szálltak meg mint Marilyn Monroe, Lucky Luciano vagy Nicola Tesla. De például a Waldorf saláta is annak köszönheti a nevét, hogy 1893-ban itt készítették el először. Majd a 4 lábon álló Citigroup Center után elsétáltam a 5th Avenue-n található Apple Store-hoz, amelynek a bejárata egy hatalmas üvegkocka, és ahonnan csigalépcsőn vagy liften lehet lemenni a föld alatt lévő, egyébként nagyon felkapott üzletbe.

Ezután következett, ha lehet mondani a kirándulás csúcspontja, a naplemente megtekintése a város felett. Délután fél 6-kor visszasétáltunk a Rockefeller Center-hez, pontosabban a GE Building-hez, ugyanis ennek a tetején található a Top of the Rock névre hallgató kilátóterasz, amely a második leghíresebb az ESB után. A kilátóterasz 3 emeleten a 68, 69 és a 70. emeleten található az épület tetején. Az épület jelenleg a 11. Legmagasabb New York-ban és itt található például a NBC központja is. Szóval miután 15 percet sorban álltunk, lifttel felmentünk az observation desk-re, ahonnan tényleg fantasztikus kilátás nyílik a városra, észak felől a Central Park uralja a látképet, míg dél felől Manhattan felhőkarcolói, élükön az Empire State Buildinggel. A kilátóterasz részben nyitott, és mivel nagyon szép időnk volt egész végig, ezért hatalmas tömeg volt fenn, és ha nagy nehezen is, de sikerült egy jó pozíciót találni ahonnan fényképezni tudtunk. A fokozatosan sötétkékbe, majd feketébe boruló ég alatt fényárban úszó Manhattan látképe az ékkőként ragyogó Empire State Buildinggel pedig valóban felejthetetlen látvány volt. Érdekesség még, hogy itt a 69. emeleten készült az a híres kép, amelyen a munkások ebédelnek egy acélgerendán NY felett.

Hétfőre már csak egy program maradt hátra: az American Museum of Natural History. Előtte meg felkerestük a Dakota-házat, ahol 1980-ban Mark Chapman lelőtte John Lennon-t. A Natural History Museum szintén egy fantasztikus múzeum, ahol annyi anyag látható, hogy egy hét is kevés lenne, ahhoz, hogy mindent rendesen megtekintsem az ember. A múzeum gyakorlatilag egy természettudományi múzeum és egy néprajzi múzeum keveréke, ugyanis a világűr bemutatásától és egy planetáriumtól kezdve, az afrikai és ázsiai állatokon át a csendes-óceáni és japán kultúra tárgyi leleteiig mindenféle érdekesség látható itt. Kiemelve pár dolgot, ami különösen érdekes volt. Számtalan meteorit van kiállítva, köztük az Egyesült Államokban talált legnagyobb (Willamette meteorit), illetve a Föld harmadik legnagyobbja a Grönlandon talált 58 tonnás Cape York meteorit. A múzeumban látható még pahoehoe és a’a láva Hawaiiról, a fosszíliák termében pedig dinoszaurusz csontvázak és egyéb rég kihalt állatok maradványai láthatók. Van itt T-Rex koponya, Stegosaurus maradványok, de még Velociraptor koponyát is találtam (amely kb akkora méretű lehetett, mint egy csirke). Az állatokat bemutató termekben a világ legkülönbözőbb pontjairól származó példányok láthatók kitömve, ezek közül is kiemelkednek az afrikai állatok, ahol szerencsére nem este voltunk, így nem szabadultak el az oroszlánok és elefántok (Éjszaka a múzeumban). A vízi élőlényeket bemutató teremben pedig egy hatalmas életnagyságú kékbálna modell van fellógatva a plafonra. Az ember fejlődését bemutató kiállításon pedig számtalan maradvány és csontdarabka látható az emberré válás korai szakaszából.

A múzeumról és New York-ról még oldalakat lehetne írni, rengeteg minden van, amiről nem is írtam, vagy egyáltalán amire nem is jutott idő megnézni, de kezdek félni, hogy túllépem a megengedett karakter számot, így lehet jobb is, ha itt abbahagyom.

Zárásként tényleg csak annyit tudok írni, hogy New York-ot látni kell!       

Köszönjük, hogy ma is Frei Tamással és a Dossziéval tartottak.

u.i.: Az eheti és a mostani hétvége eseményeiről majd egy közös bejegyzés fog készülni várhatólag hétfőn. Egy kis előzetes a menüből: földrengés, gyilkosság, gólzáporos győzelem, földrajz vetélkedő, szóval legközelebb is megéri felkeresni a blogot.

 

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://bunnytravels.blog.hu/api/trackback/id/tr804860139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vyca 2012.10.28. 16:35:01

A mekis kaja itthon is ugyanolyan?

BánZ 2012.10.28. 17:40:23

@Vyca: Nagyjából igen. Nem tudom mennyi különbség van az otthoni mekik között, de itt voltunk nagyon jó, tiszta és elegáns mekiben (Times Square), de a szállásunk közelében olyan dzsuvás meki volt, hogy szerintem otthon az egész személyzetet kirúgnák, ha így vezetnék az üzletet. De a kaja nagyjából ugyanolyan, néhol jobb a krumpli néhol kevésbé, de alapvetően ugyanazokat kapni.
süti beállítások módosítása