Diósdról a nagyvilágba

Hétfő: A hét első napján került megrendezésre a régóta tervezett Movie Night, amelynek keretében a Project X című film került terítékre. Mivel egy ilyen típusú filmet társasággal jó nézni, ezért meghívtunk pár jóembert is, hogy csatlakozzanak hozzánk. Így elég nemzetközire sikerült a társaság: két holland, egy brit, egy indiai és az amerikai barátnője, és mi hárman magyarok (és egy holland meg egy kínai lány el se tudott jönni). Szerencsére az indiai Sid-nek volt kábele, amivel össze tudtuk kötni a laptopot a tv-vel, és így ki tudtunk költözni az emeletünkön lévő lounge-ba, ahol mégiscsak kényelmesebben elfértünk.

Kedd: A nap legfontosabb eseménye, hogy ittam Dr. Peppert. Kettőt is. És tényleg nagyon finom. Napközben egy kis BBQ sütögetést szerveztek az építőmérnököknek a Kingsbury (ez a mérnök-épület) udvarán. Ez gyakorlatilag azt takarta, hogy ingyen volt a hamburga meg a hotdoga meg persze a Dr. Pepper, és közben lehetett beszélgetni a többi építőmérnök diákkal. Este az International Team II focicsapattal legyőztük a Sofakin Notorious csapatát 1-0-ra, és ezzel megnyertük a csoportunkat. A meccs előtt azonban vezéráldozatot kellett hozni ugyanis a csapat egyik legnagyobb erőssége Janics Michael (aki szintén cserediák, 1 évre Edinburgh-ból) egy másik csapatban folytatja szereplését. Annyiban sántít a hasonlat, hogy eddig mindkét csapatban játszott, azonban a szabályok szerint csak egyben játszhat, és végül a másik csapat mellett döntött.

Szerdán valószínűleg házit írtam.

Csütörtökön egy újabb próba tűzriadó volt a koliban. Ez is jól illusztrálja, hogy nagyon komolyan veszik a tűzvédelmet. Este a Libby’s nevű bárba mentünk le beszélgetni és bulizni egy kicsit.

Pénteken meg beköszöntött az ótvar idő. Egész nap borongós, esős idő volt, de legalább érkezett egy jó hír is. Mégpedig, az, hogy hamarosan bekapcsolják a fűtést, aminek igazán ideje lenne. Már épp azon tanakodtunk, hogy veszünk egy kis hősugárzót. Délután elmentem egy Cultural Connections nevű eseményre, amelyet minden pénteken rendeznek meg. Ennek keretében a világ különböző részeiről érkezett tanulók mutatják be egy kis prezentáció keretében az országukat és kultúrájukat. Ezúttal Bolívia volt a terítéken; ahonnan a Mirror of the Sky (Salar de Uyuni) felkerült a top 10 hely, amit meg kell néznem listára (Google képek: Bolivia Mirror of the Sky).

Kicsit a Jó barátokról is. Szép lassan kialakult az a társaság, akivel legtöbbet lógunk együtt, persze folyamatosan ismerkedünk meg új arcokkal, de egy pár szóban leírom az eddigi legjobb pajtásokat. A holland különítmény Utrecht-ből (Tammy és Maarten), a két építőmérnök cserediák Edinburgh-ból Luxmy és a már említett Michael, utóbbi messze a legjobban focizó srác a környéken. Aztán itt van az indiai Sid, akivel egy angol órára járunk; Joe, a bostoni vendéglátónk; a magyar szavakra fogékony bolgár Ivo; az ivócimbora Vishnu Kaliforniából, akinek tegnap megcsodáltuk legújabb szerzeményét a vadiúj Iphone5-jét és Tammy-ék aranyos szomszédja, Valerie. De az egyéb barátok között is megtalálható mindenféle náció képviselője: Guatemalától kezdve Szaúd–Arábián át Nepálig.

Pár érdekesség: Nem tudom, mennyire szokás az amerikaiak között zsepit használni, de az biztos, hogy jobban szeretnek szipogni, mint orrot fújni. Legalábbis az órán ülve két percenként szipog egyet valaki, mindenestre még mindig jobb, mint a szovjet zsepi módszer vagy a snotrocket (micsoda hasznos szavakat lehet itt tanulni). A másik meg, hogy hatodikban még belefért, hogy Pityu melegítőben jött suliba, de itt még egyetemre is sokan melegítőben járnak, ami azért picit érdekes. De egyébként is megfigyelhető, hogy nem nagyon foglalkoznak azzal a diákok, hogy rendesen felöltözzenek, a menzára simán lemennek tornaruhában, melegítőben, majdhogynem még pizsamában is.

Holnap pedig irány a Deerfield Fair, amit igazából fogalmam sincs micsoda, de valami vidék fesztivál lehet mindenféle állatokkal és óriás növényekkel.

Képek most nem készültek, mert nem csináltam képeket.