Gépház üzen: Sikerült áthidalnom a problémát, és reményeim szerint újra láthatók a régebbi képek. Valójában annyi történt, hogy véletlenül kitöröltem őket.

A vasárnapi nap még a pihenés jegyében telt (nem mintha hétfőn beleszakadtam volna az iskolába). Vasárnap délelőtt összeszedtük minden erőnket és tudásunkat és elmentüntünk a laundry-ba (mosókonyha). Szerencsére azért mi jobban képben voltunk az előttünk lévő kínai srácnál, aki vagy egy egész pohár mosószert (az instructions szerint egy negyed pohárnál többet nem szabad) beleöntött a nyílásba, azt is egyébként rossz helyre. A lényeg mindenestre, hogy gond nélkül sikerült kimosnunk és megszárítanunk a ruháinkat. Level completed.

Ebéd közben megtaláltam a menzán álmaim netovábbját: a gyümölcssalátát. Remélem terem annyi gyümölcs az országban :D Délután aztán elmentem sétálgatni a campuson, fotózgattam, nézelődtem. Ennek során belebotlottam egy gyeplabda meccsbe, mert itt még gyeplabda pálya és csapat is van. A Whittemore Centerről (az egyetem sportkomplexuma, amiről múltkor írtam) kiderült, hogy kétszer akkora, mint ahogy először leírtam. A másik felében valószínűleg egy hoki aréna található. Továbbá egy 150-200 méterrel arrébb van még egy sportlétesítménye az egyetemnek, ahol az uszoda is található. Emellett fekszik a UNH Wildcats amerikai focipályája, ami mellett még ott van a műfüves foci pálya is, ahol focizni szoktunk. Szóval sportlehetőségek terén, csak annyit tudok mondani, mint Obama: not bad. A gyeplabda meccs után még elnéztem a Trash to Treasure fantázianévre hallgató yard sale-re. Itt a tavalyi diákok által kidobott cuccok közül lehet válogatni és roppant alacsony áron beszerezni őket. Kapható itt minden: tv-től kedzve foteleken és ruhákon át pohárig minden, ami a kolis élethez kell. Mivel elég későn mentem el, ezért már a legtöbb jó cuccot elvitték és csak a leharcoltabb darabok maradtak ott. Mindenestre így is sikerült vennem egy szemetesvödröt, egy borzasztó dzsuvás vaslaódeszkát, egy párnahuzatot a borzasztó dzsuvás vasalódeszkára és egy kis amerikai zászlót összesen 1,50 dollárért (350 ft).

Este felé pedig fociztunk egy jót, az előbb említett műfüvesen. Most azért már jobban ment a játék, mint múltkor, lehet ez annak volt köszönhető, hogy elfoglaltam az ideális pozíciómat a védelem tengelyében. Bár a fénykoromtól még így is messze voltam :D

A hétfői nap nagy eseménye a szorgalmi időszak kezdete volt. Elsőként 8:10-9:00-ig Foundation Design I. (Alapozás) órám volt. A tanár egy indiai fickó volt, állítólag új itt az egyetemen. Szerencsére egész jól értettem az előadást, mindössze egy-két ismeretlen szó volt. A leendő tananyag nagyrészét már másod-harmadévben tanultam a BME-n, szóval sok újdonság valószínűleg nem lesz benne, esetleg a szabványi háttér, de legalább a szakszavakat megtanulom rendesen angolul. Az óra egyébként nem máshol, mint a moziteremben volt, ami elég feelinges volt, viszont lévén ez egy moziterem nem voltak asztalok a székekhez, szóval jegyzetelni kicsit nehézkes volt. Második órám pedig 10:10-11:00-ig volt: Stream Restoration (talán Víztározásnak lehetne fordítani). Az órát tartó előadót legjobban úgy tudnám jellemzeni, mint Robin Williams és az utcánkban lakó bolond férfi keveréke. Sajnos az ő beszédének csak 60%-át értettem, de annyit sikerült kivennem, hogy megyünk majd terepre mérni. És, hogy ha esik, ha fúj, mi akkor is megyünk, csak hozzunk játszós ruhát és még valami mérgezett tüskékről meg embereket átdöfő bikákról is magyarázott valamit. Biztos jó lesz.

Délután még elmentünk gyúrni kicsit, este pedig graduate studenteknek szerveztek egy meetinget az egyik bárban, de az elég unalmas volt, szóval hamar leléptünk onnan. Később a koliban még beszélgettünk pár arccal, egy Ben nevű sráccal, Amandával New Jersey-ből és Elzával Dijonból + később csatlakozott hozzánk egy amerikai és egy indiai (Visnu névre hallgató) tag.

A végére még pár érdekesség: Az amerikaiak a hármat nem a hüvelyk-, a mutató- és a középsőujjal mutatják, hanem a mutató-, a gyűrűs- és a középsőujjal. Továbbá Oh my God, helyett előszeretettel mondanak Oh my Gosh-t, ennek okáról nem sokat tudok. Ha útközben összefutnak a barátaikkal "Hi!" vagy "Hello!" helyett előszerettel üdvözlik egymást "How u doin'?" vagy "What's good?" kifejezéésel őket, amire - nekünk magyaroknak kicsit fura módon - nem várnak választ. A mosdó errfelé restroom-nak hívandó. Illetve a Magyarországon utóbbi években elterjedt válltáskák itt nem igazán divatosak. Az egyetemen - a lányokat természetesen kivéve - mindenki hagyományos hátizsákot hord. És ami talán a legmeglepőbb: a beerpong-ot New England-ben Beirut-nak (Bejrút - Libanon fővárosa). Erre a magyarázatot még ők sem tudták, hogy miért pont Bejrút. Ellenben a Wikipédia tudja.

Holnap igyekszem írni egy bejegyzést az egyetemről meg a koliról, mivel már elég sokan hiányolták. Meg lesznek képek még az orientation week-ről is.

Ja és, hogy még ennyire se menjen rosszul a dolgom, kiderült, hogy sikerült az angol felsőfokú írásbeli nyellvizsgám is (75%), amit még júliusban csináltam. Szóval megvan a komplex felsőfokú :D

Egy átlagos autó Amerikában

Gyeplabda pálya, háttérben a Whittemore Centerrel

Gyeplabdázás

Trash to Treasure yard sale