A mai nap beindult a közösségi élet. Miután reggel bőséggel belakmároztunk, a délelőtt folyamán újabb előadások vártak ránk. Ennek keretében elsőkét a bevándorlási jogokról és a vízummal kapcsolatos dolgokról kaptunk felvilágosítást. Majd ezután a team leaderek a kulturális sokszínűségről és az ebből fakadó esetleges problémákról tartottak vicces bemutatót. Utóbbi bemutató egyébként nem máshol volt, mint az egyetem mozi termében (!), mert hogy bizony itt olyan is van. Nem is egy. Kettő. És félév közben tényleg moziként funkcionál. Az előadás végén szabadon lehetett feltenni kérdéseket az egyetemmel kapcsolatban. A komoly kérdések közé bekeveredett egy How can I be a party monster? kérdés is, amire az egyik team leader, Ivo, csak annyit válaszolt, hogy "Just hang out with me". Nem hiába vagyunk jóban Ivo-val :D

Ezután elfogyasztottuk az ebédünket, ami elég amerikaira sikeredett, ugyanis hamburgert ettünk pizzával :D. Ebéd után pedig a tanulmáyokkal és az órákkal kapcsolatos tudnivalókkal tágították a fejünket. Az előadásokat rövid kis szitcom-okkal dobták fel, olyan fontos etikett szabályokról, minthogy órán nem beszélgetünk egymással, nem telefonálunk és nem késünk el óráról. Időközben kiderült, hogy a kínai csapattársaim nem csak szerintem nem beszélnek angolul, hanem tényleg nem. Egyiküknek nagyon úgy tűnik még a számokkal is gondjai akadnak.

Délután került sor a campus bemutatására. Ennek során több nagyobb csoportra bomlottunk, majd így jártuk körbe az egyetem területét. Itt persze megint bekerültem egy halom kínai közé, de azért sikerült egy ghánai sráccal beszélnem. Miután kérdezte, hogy mit tudok az országáról mosolygós elismerést kaptam a főváros, Accra említéséért. És persze ezután rögtön Asamoah kihagyott tizenegyese került szóba. A campus túra befejezése után volt 1 óra szabadidő. Ezt az egyik park közepén frizbizve, röpizve, focizva töltöttük el. Szerencsére nem kellett sokat keresgélni a foci szerető folks-okat (itt mindenkit folks-oznak, kb. annyit tesz "srácok"). Cicáztunk egy fél órát (az egyik kínai srác, mondta, hogy Kínában monkey-nak hívják a cicát, mármint a játékban).  Aztán sor került a csoportkép elkészítésére is.

Időközben egy szaúdi (valahogy mindig a szaúdiak :D) és egy guatemalai sráccal elkezdtünk egy foci csapatot is szervezni. Bencével és Robival pedig összehaverkodtunk egy holland, egy ukrán meg egy brit sráccal. Útközben beszélgettem még egy koreai phd-s lánnyal és egy mauritiusi lánnyal is, aki ráadásul szintén építőmérnök. Utóbbi nem igen tudta hova tenni, mikor megkérdeztem tőle, hogy Port Luis-ből (a főváros) jött-e? Annyira meglepte, hogy nem is fogta fel, hogy valaki tényleg az országa fővárosára kérdezett rá :D Aztán ott van még a bolgár vietnámi srác is, akivel szintén kezdünk jóba lenni. Szóval nem lesz itt gond a beilleszkedéssel.

A vacsora után, ami valami thai kaja volt (azt hiszem maradni fogok a hagyományos európai kajáknál) pedig Ivo (ki más?) rappelt egyet. Ivo the Bulgarian Speak. A helyi szintiboy pedig egy Michael Jordannak kinéző fazon volt. Aztán este áthívtuk a holland Maartent és a német-angol Johannes-t a kolinkba egy kis beszélgetésre, iszogatásra. Később még két folyosófelügyelő lány is csatlakozott hozzánk. A bulizásról és az italozással kacsolatos szabályok egyébként meglehetősen szigorúak és nagyon komolyan is veszik őket, de erről is majd később.         

Fun fact: Az amerikaiak imádják a színes papírokat. Minden papír amit kiadnak, tudnivalók, program, stb.. kék, sárga, piros és egyéb színeken pompázó papírokon vannak. De még a falon lévő hirdetések is előszerettel pompáznak különböző színekben.

But who is Chen Tao?

Moziterem az egyetemen

A parkban: Bence balról a második, Ivo a harmadik, Robi pedig a hatodik, Maarten a hetedik

A csapatom: balról: a koreai phd-ző lány, a bolíviai lány, a mauritiusi lány és Michelle a team leader