A mai nappal elkezdődött az orientation week. A 27 órás ébrenlét után a 6 óra alvás bár nem volt sok, de legalább jól esett. A reggel elég kalandosan indult, ugyanis a fél campust bejértuk, mire sikerült megtalálnunk a reggelizőhelyet. A tegnap átvett szobánkkal együtt kaptunk egy summer dining card nevű kártyát, amellyel jogosultak vagyunk használni az egyetem menzáját. Csak az nem deült ki, hogy melyiket (ugyanis 3 van) és, hogy az hol van. Végül kétszeri útbaigazítás után jutottunk el a Holloway bulidingbe. Elsőként egy dining manager feliratú ajtó mögött ülő fickótól kértünk segítséget, de ő sikeresen elküldött minket abból az épületből ahol, mint végül kiderült a menza volt. A kis kóborlás azonban megérte a fáradtságot, ugyanis a menza minden képzeletet felülmúl. Egy nagyobb ház méretű teremben mi szem-szájnak ingere minden volt. 10 féle reggelizőpehely, omlettek, tükörtojás, sütik, 10 féle gyümölcslé, puding, joghurtok, gyümölcsök, káve, tej, hamburger, hot dog, pizza, hidegtál egy halom felvágottal és még sorolnám ha az első asztalnál tovább jutottunk volna. A lényeg, hogy eszméletlen mennyiségben állt halomban a változatosabbnál változatosabb kaja (kezdem érteni miért kövérek az amcsik) és minden egyes étel mellé kiírva a táp- és zsírértéke, mennyi fehérjét és vitamint tartalmaz. És mivel az egyetem fizeti a kaját nekünk, ezért ergó az egész félévben azt és akkor eszünk amit és amikor akarunk, mindezt teljesen ingyen. Not bad... Szóval ha itt nem hízok el akkor sehol sem. Ivo, a bolgár srác aki tegnap is fuvarozott minket pedig még képes volt bejelenteni, hogy ez még a leggagyibb menza volt. Várjuk meg a suli kezdetét (jövő hetet) és aztán nézzük meg a Philbrook menzát (jövő héttől már ott fogunk enni, a summer dining card csak erre a hétre érvényes és csak a Hollowaybe), na és az lesz majd a "most amazing". Ő így 5 év után kezdi megunni a választékát  a Philbrooknak.... Az ebéd is hasonló álmélkodás közepette telt, csak a felvágottak és rántotta helyét felváltották a különféle húsok és tészták tömkelege.

A délelőtt különféle előaádsok meghallgatásával telt. Igaz ebből az egyetlen hasznos információ az volt, hogyha megállít a rendőr az úton, akkor ne szálljunk ki a kocsiból, mert azt fogja hinni, hogy le akarjuk lőni. True story. Az előadások nagy része a Rights, Rules, Responbility kulcsszavak jegyében teltek, olyan fontos tudnivalókkal, mint hogy: "ha szexuális zaklatás ér, akkor forduljunk segítségért", "a plagizálás bűn", "ne hagyjuk, hogy kihasználjanak" és "ha 9:10-kor kezdődik az óra, akkor ne 9:00-kor menjünk reggelizni". Kicsit szájbarágós, de legalább unalmas is. A pálmát egy kérdőíven a "Gender?" mellett szereplő válasz lehetőségek vitték el: 1. Male 2. Fenale  3. Transgender. Ez is jól jellemzi az amerikai társadalom toleranciájának a mértékét, bár azért elég furcsa. Miután ébren kibírtuk a délelőtti előadássorozatot, a délután már kicsit színesebb volt.

Míg a délelőtti előadások az összes újonnan besoroozott graduate student-nek szóltak, addig a délutáni program már csak az international studenteknek. Elsőként egy rövid előadást tartottak a helyi nemzetközi irodáról (OISS), ahol már azért több hasznos információ is elhangzott. Ezután követezett a hivatalos welcome ceremony az international studenteknek. Itt 10 fős csapatokra lettünk beosztva, és minden csapat kapott egy team leadert. Az én team leaderem Michelle, egy helyes kínai lány volt. Előbbi jelző sajnos csak róla volt elmondható a csoprotomból, ahol a 10 emberből 8-an kínaiak voltak. És mindenhol csak kínaiak vannak. Az összes nemzetközi diák 2/3-da az kínai. Az én csapatomba került két kínai lány csak egymással beszélt, az egyik srác nagy nezen annyit préselt ki magából 1 óra beszélgetés alatt, hogy "I play a lot basketball", míg egy újabb kínai srác szerintem egyáltalán nem is beszél angolul. A kínai hegemóniát egy bolíviai lány és jómagam törtük meg. Mindenesetre a többi csapatban egy fokkal azért jobb a helyzet, ruandai sráctól kezdve Nepálon és Srí lankán át, Guatemaláig mindenhonnan jöttek diákok. Mi magyarok egy ukrán sráccal és Ivo-val (aki egyébként Robi teamleader-e) beszélgettünk viszinylag többet. Utóbbi azért is szerencsés, mert Ivo a főszervezője a foci, I mean soccer eseményeknek, szóval ilyen szempontból megnyugodhatttam. Talán e héten is lesz már egy kis foca.

Késő délután egy csoportos bevásárlás keretében ellátogattunk a - busszal - 15 percre lévő Wal Mart-ba, ami a helyi Tescoval egyenlő, csupán egy fokkal nagyobb, bár gyanítom ez az üzlet a kisebbek közül volt. Boltnak ez is bolt, kicsit puritánabbb, mint a magyar üzletek többsége, viszont cserébe van egy rakás cukros üdítő meg chips meg mindenféle (Pityu te mit hozol?). Mitán mindenki bevásárolt, és mi is beszereztük a legfontosabbnak ítélt hangszórókat, elindultunk visszafelé egy kis késéssel. Ha félórával előbb kiderül, hogy Csan Tao, akit senki nem talált sehol, valójában nem is jött el Amerikában, akkor félórával előbb kiderült volna.

A koliról meg az egyetemről inkább később írok, mert a 7 órás alvásidőmből lassan 6 óra lesz, ha még sokáig írom a blogot. Van pár kép is még. Ja és ami még nagyon király Amerikában azok a kamionok. Nem olyan lapos az elejük, mint nálunk, hanem orruk van, mint a filmekben. Nagyon zsír.

Itt egy fain kamion

Üdvözöljük

Walmart