Volt egyszer egy ember. Ez az ember elhatározta, hogy világgá megy. És miután másik emberek rábeszélték, ez az ember úgy döntött, hogy blogot ír az utazásáról. Természetesen rólam van szó és az Amerikában eltöltendő félévemről. A blog címéből azért került ki USA meg New Hampshire, mivel a tervek szerint a tavaszi hollandiai Erasmus félévemről is ilyen formában jelentkeznék. Előre is elnézést az írásom stílusáért, de mivel elsősorban a rokonoknak és a még jobb baráti körnek készül az írás, ezért lesznek benne bőven olyan szavak, félmondatok, amelyek nem lesznek globálisak, hanem csak 1-2 ember fogja majd érteni (még Anita se értené). De én legalább jókat nevetek rajta.
Egy pár szót arról, hogy hova és hogyan kerültem ki. New Hampshire állam az Egyesült Államok északkeleti részén helyezkedik el, New Yorktól másfél órára északra. New Hamsphire a 6 államot magába foglaló New Englandnek nevezett földrajzi régióban fekszik. New England volt az egyik célállomása az első telepeseknek és ennek is köszönhetően válhatott a későbbi évszázadok folyamán a kulturális és gazdasági élet központjává. Nem véletlenül találhatók itt olyan neves egyetemek, mint az MIT, a Yale vagy a Harvard. De én nem (ide) megyek. Az én fogadóintézményem a University of New Hampshire (UNH) lesz, amely Durham városkájában üzemel.
A BME és az UNH között létezik egy csereegyezmény, amelynek keretében minden évben 3 magyar diák eltölthet egy félévet ott, illetve fordítva. A pályázat pénzügyileg teljesen korrekt, mivel (remélem ez tényleg így is lesz…) a szállást, az étkezést és az egészségbiztosítást (csak ez 1000 dollár lenne) fizeti a kinti egyetem. Szóval nekem „csak” a repülőjegyet meg a költőpénzt kell állnom. Ezért is volt nekem kicsit fura (még anyukám is csodálkozott rajta), hogy az egész BME-ről 10-en jelentkeztünk a 3 helyre, dupla annyian mint tavaly… Igaz kellett a jelentkezéshez egy TOEFL nyelvvizsga (kb. felsőfoknak felel meg), de azt azért egy kis készüléssel meg lehet csinálni. Szóval a lényeg, hogy sikerült elnyernem ezt az ösztöndíjat harmadmagammal. A két útitársam Kiss Róbert és Cserna Bence lesz, két mérnökinfós srác, nagyjából velem egyidősek. Első találkozás alapján teljesen jófejnek tűnnek.
Ja egyébként költségekről még annyit, hogy hiába hangzik tök jól, hogy mennyi mindent fizet a kinti egyetem, azért így is könnyen el lehet szállni. Az egy dolog a repülőjegy, de pl vízum, SEVIS fee, gyógyszerek, hopp az egyik farmeren szakadt kéne venni, hát pulcsijaim is már viseletesek, az se ártana, aztán laptop is kéne, meg ahhoz laptop táska, a bőrönd se jönne rosszul amibe belefér félévi cuccom, ha netán fényképezni is akarnék ahhoz se ártana egy eszköz. Szóval a lényeg, hogy még így is belekerülök egy kis vagyonba. De remélhetőleg ősszel beindul majd a pénzgyártó gépezet, de erről majd később.
Hát ez volt az első és utolsó bejegyzés itthonról. Legközelebb már kintről jelentkezek. Holnap még pakolás, aztán hétfő reggel indul a gép, akkor is Ferihegyről és amszterdami átszállással érkezünk Bostonba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.