Péntek este Vishnu születésnapját ünnepeltük meg a közeli Portsmouth-ban. A Kaliforniából jött, de amúgy indiai származású Vishnu a harmadik emeleten lakik a Babcock-ban, szóval innen ismerjük. Ennek megfelelően elsőként egy indiai étterembe látogattunk el;  azt gondolom mondanom se kell, hányadszor voltam indiai étteremben. Mivel nem vagyok nagy kínai kaja rajongó, ezért kicsit tartottam az indiai kajától is, de igen kellemesen csalódtam, ugyanis a spenótos csirkém kifejezetten finom volt. Ezt követően átsétáltunk a Thirsty Moose nevű bárba, ahol kicsit iszogattunk, majd a bulit a Page nevű sportbárban folytattuk. A bár falait híres sportolók (dedikált) mezei és képei díszítik a falakat. Többek közt eredeti Tiger Woods, Wayne Gretzky, Michael Jordan mez és még egy Muhammad Ali köpeny is. Mivel Durham-hez hasonlóan itt is éjjel 1 körül zárnak a helyek, ezért fél 2 körülre már vissza is értünk a koliba. Én a holnapi kirándulásomra való tekintettel elmentem aludni, azonban a többiek még folytatták a beszélgetést a harmadik emeleten.

Szombaton tehát kirándulni mentünk. A kirándulást az OISS szervezte, így a tizenpár fős társaságot főleg nemzetközi diákok alkották. Pontosabban a három túravezető az OISS-től (Kate, Brittany és Eric), Michael, egy brazil srác, én, illetve egy pár kínai. Robiék ezúttal sem jöttek, mivel inkább az előző este fáradalmait pihenték ki és az esti LAN party-ra készültek. A meghódításra váró Mt. Major inkább alacsony, semmint magas csúcsa körülbelül 45 perces autóútra fekszik a UNH-től. A kellemes kis kirándulás (táv: 4 mérföld, szint: 800 láb) során egy könnyű 2 óra alatt értünk fel a csúcsra, ahonnan gyönyörű kilátást nyílt a környező erdőkre és a Lake Winnipesaukee-re, NH állam legnagyobb tavára. Az október, illetve az ősz a térség legszebb évszaka, ugyanis ilyenkor a fák sárgába és vörösbe öltöznek. New Hampshire-ben és New England-ben pedig ez különösen szép látványt nyújt, olyannyira, hogy New York-ból és még délebbről is csak azért utaznak fel sokan e vidékre, hogy megcsodálják a tarka köpönyegüket magukra öltő erdőségeket.

Szombat délután pedig Andrásékhoz voltunk hivatalosak Fremont-ba, papíron LAN party-ra, valóságban inkább házibuli-LAN party-ra. A társaságot a már korábbiakban bemutatott András, Anastasia és még 10 egyéb barátjuk alkotta, akik közül néhányukkal már találkoztunk a Mt. Liberty-re tett kiránduláson, illetve a japán étteremben Bostonban. A számítógépek és laptopok a pincében lettek felállítva és miután megcsináltuk a hálózatot, indulhatott a – ezt félve írom le, de ez az igazság – CS. Még sose cséztem, szóval beletelt vagy 20 percbe, mire eljutottam oda, hogy egyáltalán ne haljak meg az első 1 percben. De a végégre egész belejöttem, bár gálázni azért még nem gáláztam, de pár embert már én is leszedtem, és egyszer még egy küldtetést is én nyertem meg a csapatnak. Ezt ugyancsak félve írom le, de jó volt. Bár Kóra rekordja azért még nem forog veszélyben. Az este a későbbiek folyamán átcsapott házibuliba: vízipipa, beerpong, flip-cup, wii dance és egyéb elfoglaltságok. Volt vagy hajnali 5 óra mire ágyba, azaz a földre terített pokrócomra kerültem. Másnap természetesen nem lehetett kihagyni az El Clásico-t, de ez ahogy észrevettem egyedül engem érdekelt a társaságban. Délután még megnéztük a Patriots – Denver amerikai foci meccset is, miközben András egyik barátja, Artem egy kis fejtágított tartott a szabályokról. Mire visszaértünk a koliba lett vagy este 8 óra, szóval elég gyorsan eltelt ez a hétvége is. Már csak tanulni kéne, mert szerdán jön az első ZH-m (midterm exam).    

The Greatest

Michael, Kate és én a csúcson (háttérben a Lake Winnipesaukee)

Egy kis tavacska

Tarkába öltözött erdő

LAN party

Flip Cup