Diósdról a nagyvilágba

Péntek este életemben először eljutottam egy foam party-ra. Teljesen korrekt volt, a ruháim viszont azóta is száradnak.

Szombaton pedig az OISS (nemzetközi diákokat pátyolgató iroda) szervezésében ellátogattunk a Deerfield Fair-re. Ezt a Deerfield Fair-t legjobban talán mezőgazdaság fesztiválként vagy vidékparkként lehetne legjobban jellemezni. A háromnapos esemény egy laza egyórás buszútra feküdt az egyetemtől, amelyet a már jól megszokott sárga iskolabuszon tudtunk le. Mivel Róbert és Bence egész hétvégés számítógépes versenyen vettek részt (hátha megdöntik Kóra 32 órás rekordját), ezért közülünk csak én jelentkeztem a programra. És mivel Tammy-n, Luxmy-én és rajtam kívül csak kínaiak jöttek el az egyetemről, ezért főleg így hármasban mászkáltunk és jártuk körbe a Fair-t.

Mint Elizabeth, az OISS főnök mondta, ha akarunk egy kis igazi Amerika feelinget, akkor nem szabad kihagynunk ezt az eseményt. Nos, igaza volt. Traktoroktól kezdve házi állat bemutatókon át óriás zöldségekig minden megtalálható volt itt, amiről az embernek egy farm jut az eszébe. De aki pénzt akart költeni az is megtehette a sétálóutcák mentén sorakozó hamburgeresekben, hot-dog árusoknál és Duci Bucisokban, illetve vásárolhatott valamilyen szuvenírt vagy egyéb portékát a piaci standokra hasonlító árusoktól.

A látványosságok bemutatását körülbelül olyan sorrendben írom le, ahogy felkerestük őket. A bejárat mellett feküdt a kis állat simogató, ahol kecskéket meg hasonszőrű állatokat lehetett simogatni és etetni. Illetve aki úgy érezte tevegelhetett is egyet, vagy megnézhette búsan szemlélődő kengurut.

Ezután egy juhászkutya bemutatóra mentünk el, ahol egy idős farmer bácsi, akinek úgy 1500 birkája és kecskéje van mutatta be a nagyérdeműnek, hogy mi mindenre alkalmasak a border collie fajtájú kutyái. A négy kutya vagy 40 parancsát ismerte a gazdájuknak és olyan feladatokat is végre tudtak hajtani, hogy betereljék a juhokat és/vagy a kecskéket a karámba, kettéválasszák a juhokat a kecskéktől, kiemeljenek egy-egy példányt a nyájból vagy éppenséggel kinyissák a karám ajtaját. És minden parancsra úgy engedelmeskedtek akár egy katona. Még sose láttam igazi pásztorkutyákat, szóval érdekes volt látni, hogy mennyire értelmesek ezek az állatok. 2 perc alatt végrehajtották azokat a feladatokat a háziállatokkal, amelyhez a tízéves gyerekeknek 5 percre volt szükségük. És a juhok és a kecskék viselkedésének különbségeiről is megtanultunk pár dolgot, például a kecskék jóval hamarabb elspuriznak ha közelednek feléjük a kutyák, mint a birkák.  

Ezután elnéztünk egy Oxen pull contest-re, ami pedig pont olyan volt, mint amikor Nick Árpád húz el egy kamiont a fogával, csak Nick Árpád helyett ökrök, kamion helyett pedig betontéglákat kellett elhúzni, és persze nem a fogukkal, hanem a nyakukba akasztott hevederrel. Számunkra kicsit unalmas volt az esemény, amely abból állt, hogy jött két ökör, beakasztották a hevedert, elhúzták egy méterre a cuccost, egy traktor visszahúzta a helyére, majd jött a következő két ökör. Valószínűleg nagyobb hagyománya van itt ennek a sportnak(?), ugyanis majdnem háromnegyedház volt a mobilarénában, és az ökrök több súlykategóriában is megmérkőztek egymással, de ugyanilyen verseny lovakkal is volt.

De a lovak elsődlegesen a díjlovaglásban kaptak szerepet. Ez gondolom azért jobban ismert otthon is, mint az cattle pull contest. A lényeg, hogy bejönnek a szépen felöltözött lovasok az ügetőbe, mennek jobbra-balra, ügetnek, galoppolnak, megfordulnak megint ügetnek meg sétálgatnak, és a végén a zsűri megmondja, melyikük volt a legszebb, legügyesebb. Én sok különbséget nem tudtam tenni a lovak mozgása között. Ló? Ló. Előre megy? Előre megy. Üget? Üget. De a zsűri biztos jobban értett hozzá, mint én.  

Eztuán elnéztünk a malacok felé, ahol éppen akkor kezdődött a pig scramble (kismalackergetés). Ennek az a lényege, hogy 8-10 éves gyerekek kergetik a kismalacokat, és ha sikerül elkapni valamelyiket, akkor meg kell tuszkolni egy zsákba. Vicces volt nézni, ahogy a kis lurkók esnek-kelnek, szegény malacok meg visítoznak össze-vissza. De végül az egyik kislánynak csak sikerült belepakolni a malacot az egyik krumpliszsákba. A swine costume contest-t azaz a malac jelmez szépségversenyt (!) sajnos nem tudtuk megvárni, ugyanis indult a buszunk haza. 

A Deerfield Fair idei nevezetessége pedig a 836 kilogrammos óriás tök volt, amely – igaz csak egy napig – de világrekordnak számított.  

A fesztivál területén mindenféle háziállatnak volt dedikálva egy-egy épület. Volt istállója lovaknak, ökröknek, kecskéknek, juhoknak, malacoknak, de még az alpakáknak is. És az egész úgy működött, hogy New Hampshire államból felkerekedtek a farmerek, bepakoltak pár házi állatot a furgonba, lejöttek a Fair-re, berakták az ólba a jószágokat és büszkélkedtek velük az érdeklődőknek.

Maga a fesztivál egyben egy hatalmas vásár is. A szuvenírektől kezdve egészen a professzionális mezőgazdasági termékekig bármit lehetett kapni még traktorokat is, amelyek brrrrrrrrr… így jönnek ki a trágyából.

A vásár másik nevezetessége egy fickó, aki láncfűrésszel farag a fatörzsekből szobrokat. Ott jártunkkor éppen egy falapot fűrészelt, de így is vagy 30-an nézték. A személyes kedvencem pedig egy Uncle Sam-nek öltözött fazon aki a kisvonatán egy taliga apró majmot húzott maga után, amelyek zenéltek, integettek és USA zászlót lengettek (természetesen mechanikus majmok voltak).

Illetve az egész eseményhez tartozott még egy vidámpark is, ahol mindenféle pörgő-forgó dologra fel lehetett ülni. A Deerfield Fair igyekezett családi esemény lenni, ahol az egész család megtalálja a szórakozását, amíg a gyerekek a vidámparkban szórakoznak, kecskéket simogatnak és kismalacokat kergetnek, addig a felnőttek traktorokat mustrálnak, cidereznek és ökör erőversenyt néznek.

Ehhez az életmódhoz kapcsolódik egy szleng kifejezés is: „rednecks”. Azokra az emberekre használják, akik tanulás helyett a mezőgazdasági, farmer életet választják. És mivel egész nap a földeken dolgoznak, ezért szépen vörösre ég a nyakuk. Kicsit sértő és lenéző kifejezés, szóval csak óvatosan használni!

Vasárnap nem történt semmi különös, tanultam, olvasgattam, meccset néztem, ilyesmi. Illetve este sikeresen kiestünk a Co-Rec bajnokságból, miután 4-1-re kikaptunk. Kedden lehet javítani a Men’s team-mel.

Közben kiderült, hogy Bencéék hiába dolgozták végig az egész hétvégét a verseny feladatok megoldásával, végül holtversenyben, de lemaradtak a new yorki döntőről. Azért így is nagyon szép a százakármennyiből elért 12. helyezés.

Régi idők körhintája

Majomparádé

Dr. Traktor

Istálló? Cirkuszolás?

Juhászkutya bemutató

I am fabulous

Giant pumpkin

Bán-vigyor

Zsákbamalac

Gyere a papához

Problem? (ez amúgy egy alpaka)